Tíz évvel ezelőtt került a köztudatba a Római Klub jelmondata: “Think globally, act locally”, vagyis: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Magyarán, a célokat valamely felsőbb régióban, grémiumban hozzák meg az arra illetékesek, a konkrét feladatokat viszont helyben lehet a legjobban megoldani. Nagyon hamar megszületett az ellenjavallat, miszerint a globális akciók eleve kudarcra vannak ítélve, sikert csak a helyi kezdeményezések hozhatnak. Voltak, akik úgy vélekedtek: az a legideálisabb, ha a két gondolkodási és cselekvési síkon egyszerre mozognak a piaci szereplők. Tavalyelőtt aztán megjelent a genfi társadalomkutató, Blaise Galland tanulmánya. Ebben az áll, hogy voltaképpen nem is kételemű a probléma, hiszen a homogénnek tekinthető globális rendszer mellett elképesztő számosságban és változatosságban találunk különböző nagyságú és összekapcsoltsági fokú lokális rendszereket, amelyek ráadásul gyakran át is fedik egymást. A kutató szerint a globalizmus és a regionalizmus szembeállítása, a vagylagosság lehetőségének már a felvetése is értelmetlen, ezért találta ki a probléma elemzésekor a “glokális” jelzőt.
Jelenleg – elsősorban az Internet előretörése következtében – a távközlés mindinkább globalizálódik, és a földrajzi távolság már nem szab határt az információ gyors terjedésének. Ebben a helyzetben sok nagy távközlési cég globális szolgáltatóként hirdeti magát, s a politikai marketingben is megjelent a globális információs infrastruktúra és társadalom létrehozásának követelménye. Mindez két oldalról segíti elő, hogy a piacok egységesüljenek és egy nagy, világméretű piac alakuljon ki. Ám a magyar kutatók – köztük Kapovits Ádám, a PKI és Z. Karvalics László, a Budapesti Műszaki Egyetem szakértője – arra figyelmeztetnek: ez az infrastruktúra lehetővé teszi ugyan a globális kommunikációs- és adatforgalmat, s megteremti a maga állandó, illetve ad hoc használói körét, mégis egyre jobban körvonalazódik, hogy az átlagember és az átlagintézmény információs igényei zömmel lokálisak, vagyis helyhez kötöttek maradnak. Az emberek és a szervezetek ugyanis az információs világtenger áradatában sem függetlenedhetnek közvetlen fizikai környezetüktől.
A két mozgási terep összekapcsolására az utóbbi időben sorra hozzák létre a több országot, régiót átfogó szövetségeket (például Sulinet-programok) és a helyi, közösségi kezdeményezésekre épülő telekommunikációs hálózatokat (teleházak). A különféle adat-, információs és hangtechnikai megoldásokkal a helyben képződő tudáshalmaz, fejlesztési eredmény egyre gyorsabban szóródik szét a világban – pontosabban annak egymilliárd lakójú fejlettebb részén.
Egyelőre a civilizáltnak nevezett világban – az össznépességhez mérten – is csak kevesen használják mobiltelefonjukat és note-book-jukat összekapcsolva, egyfajta mobil irodaként, mert ez ma még igen drága. A technika fejlődése és a civilizált világpiac szereplői közti élesedő verseny következtében azonban várhatóan már néhány éven belül csökkenhetnek a készülék- és szolgáltatási árak, s így talán előbb-utóbb a világ elmaradottabb – nagyobbik – része is élvezheti majd egyebek közt a hírközlés áldásait is.
Ősszel mindenesetre nálunk is megindult a műholdas távközlési szolgáltatás, ami azt a reményt sugallja, hogy Magyarországon is aktív szereplője lesz a kialakuló szép új glokális világnak.