Japán gazdaságának továbbra sem megfékezettnek tekinthető összehúzódása magában hordozza azt a veszélyt, hogy a folyamat ellenőrizhetetlen deflációs spirálba csap át. Jóllehet már a Hasimoto Rjutaro által vezetett előző kabinet, utóbb pedig az Obucsi Keidzo nevével fémjelzett kormány több – s legalábbis első pillantásra – hatalmas méretű ösztönző csomagot “vetett be”, az idei naptári évben a bruttó hazai termék (GDP) 2,6 százalékos visszaesésével kell számolni. Miközben azonban a párizsi székhelyű szervezet által kiadott országjelentés a japán gazdaság jelenlegi egészségi állapotáról meglehetősen szomorú képet vázol fel, a konjunktúra 1999-es alakulásáról – más prognózisokkal összehasonlítva – feltűnően derűlátóan nyilatkozik. Az OECD szakértői feltételezik ugyanis, hogy a tokiói kormány most gyorsan aktivizálódik és hogy a japán exportkilátások nem fognak drasztikusan romlani. Az optimizmust tompítja, hogy a jelentés (a többi prognózissal összhangban) 1999-ben sem a fogyasztástól, sem az ipari beruházásoktól nem vár említésre méltó élénkítő impulzust. Mivel a munkanélküliség még erősebben fog támadni és a magánháztartások rendelkezésre álló jövedelme a legjobb esetben is csak stagnálni fog, a fogyasztói klíma hűvös marad. A nagy kapacitásokon és árukészleteken ülő vállalkozók ezért arra fognak kényszerülni, hogy költségstruktúrájukat az új adottságokhoz igazítsák. Az OECD becslése szerint ezért a hatalmas japán termelési potenciál és az effektív összkereslet közötti eltérés a beruházások visszafogása ellenére is tovább tágul 1999-ben.
A még áprilisban jóváhagyott 125 milliárd dolláros ösztönzőélénkítő csomagtól az OECD legfeljebb azt várja, hogy a recesszió a jövő évben lelassul. Ezt is kérdésessé teszi azonban, hogy az ázsiai pénzügyi válság további keresleti sokkokhoz vezethet. A japán kormányzat által a belgazdaság stimulálására hozott eddigi intézkedéseit a jelentés nem tartja kielégítőnek. Mindenekelőtt keményen kifogásolja Tokió adópolitikájának következetlen kurzusát. Először nem megfelelő időpontban 3-ról 5 százalékra emelték az általános forgalmi adót, azután pedig ideiglenes adókedvezményekkel elbizonytalanították a fogyasztókat. Az Obucsi-kormány elméletben szívügyének tekinti, hogy végrehajtsa az adók tartós csökkentését. A legutóbbi mentőcsomag összetétele azonban hibásnak bizonyult. A gazdaságot egyébként az 1992-től 1998-ig terjedő időszakban a rendes költségvetés kiegészítéseként közpénzekből hatalmas összegekkel “táplálták fel” (összesen 900 milliárd dollárral), ennek azonban csak egynyolcadrészét fordították az adóterhek mérséklésére. Ennek ismeretében az OECD kétli, hogy a mostanában meghirdetett ilyen intézkedéseket ténylegesen is végre hajtják.
Az országjelentés készítői szerint Japán elméleti növekedési potenciálja a demográfiai folyamatok és a kialakult magas jövedelemszint következtében jócskán alábbszállt, s már csak évi 1,5 százalék körüli – miközben belföldön egyes gazdasági műhelyekben még mindig arról álmodoznak, hogy a GDP éves növekedése belátható időn belül ismét elérheti a 3-4 százalékot. A jelenlegi válságnak azonban lehetnek pozitív hatásai is, az OECD ilyennek tekinti, hogy esély nyílik azoknak a rossz gazdaságpolitikai beidegződéseknek a felszámolására, amelyek a második világháborút követő időszak óta nehezednek koloncként a szigetország gazdaságára. Japánban mostanában egyre többen jutnak arra a felismerésre, hogy a mindenható minisztériumokra épülő mechanizmusok elvesztették eredeti értelmüket és már fékezik a hatékony gazdasági cselekvést.