Egy csalási ügy persze sosem történhet jókor, ám a CA-IB Rt.-nek a lehető legrosszabbkor jött (Figyelő, 1998/ 38. szám), hiszen a tőzsdei befektetők a bessz-hangulat okán amúgy is tartózkodóan viselkedtek a pénz- és tőkepiacon. Pedig a cég igen jó helyzetben van Magyarországon: az egyik legeredményesebb hazai befektetési intézmény, amely a tőzsdetag brókercégek tőkeellátottsági rangsorán az 1997-es adatok alapján az első helyet foglalja el. Más nem is hiányzott nekik, mint egy ilyen botrány. A kedvező piaci pozíciót azonban csak az ügy elhallgatása, a szennyes elkendőzése rombolta volna jobban. Ezért nyúlt Lantos Csaba vezérigazgató az azonnali válaszcsapás eszközéhez: az őszinte válságkommunikációhoz. Ezzel sikerült is helyreállítania a cég hitelét. S bár a tulajdonosokról nem lehet elmondani, hogy kifejezetten kedvezően értékelték volna az eseményeket, a válság levezénylésének módjával egyetértettek. Bizalmuk nem rendült meg. Miként az ennél lényegesen nagyobb horderejű, részleges orosz fizetésképtelenség sem vezetett bizalmi válsághoz. Hisznek a magyar piacban.
Az orosz válság arra mindenképpen jó volt, hogy rávilágítson a közép- és kelet-európai országok viszonylagos stabilitására egy olyan viharban, amely még az Egyesült Államokat és Nyugat-Európát sem kímélte – nyilatkozta lapunknak Willi Hemetsberger, a CA-IB Investmentbank AG vezérigazgatója. Willi Hemetsberger egyébiránt Simor Andrást követi az osztrák anyacég vezető posztján. A társaságot viharos gyorsasággal, és a kívülálló számára magyarázat nélkül elhagyó elődjével kapcsolatban elmondta: a Simor András által kidolgozott koncepció alapjaiban jó volt – egyebek mellett az egyes országokra koncentráló szervezetet szektoriális logika alapján kívánta átszervezni -, ám a végrehajtás ütemezésében nézetkülönbség alakult ki. Ezzel együtt a Simor-féle koncepciót kívánják követni.
Willi Hemetsberger szerint a nemzetközi, s különösen az orosz pénzügyi válság óta a befektetők nagyon világosan tudnak differenciálni az egykori szocialista blokk országai között. Úgy véli: a közeljövőben a régióba irányuló tőkebeáramlás növekedése várható. Már csak azért is, mert a többi feltörekvő térség továbbra is bajban van: Délkelet-Ázsia ingatag, Latin-Amerika mindig is az volt. Közép- és Kelet-Európa az egyetlen olyan terület, ahová a pénz biztonságosan áramolhat, és ahol a következő 5-10 év fejlődési iránya – az európai integráció- világosan látható. Ahogyan az anyabank vezetője fogalmaz: ez az évszázad legjobb beruházása.
Az osztrák hitelintézeti vezetőt “elbűvölte” az a világos stratégia, amelyet a gazdaságért felelős magyar döntéshozók fejtettek ki a The Economist országkonferenciáján, és biztos benne, hogy az új kormányzattal az ország kitart azon az úton, amelyre néhány éve rálépett. A nemzetközi befektetői társadalom értékeli ezt. Willi Hemetsberger szerint ahhoz, hogy a világgazdasági problémák miatt beszűkülő exportpiacok ellenére Magyarországon a dinamikus növekedés fennmaradjon, némileg növelni kellene a belső felhasználás arányát és csökkenteni a kamatszínvonalat. Úgy látja azonban, hogy ez a folyamat már megkezdődött.
A nemzetközi pénzügyi zavarokkal kapcsolatban a CA-IB vezérigazgatója nem hisz abban, hogy az elmúlt év pénz- és tőkepiaci mélyrepülése mögött a derivatívok robbanásszerű és ellenőrizhetetlen fejlődése állna. Szerinte a “bika évtizedében” a befektetők megfeledkeztek a kockázatokról. Egyetlen szabályt ismertek: minél több pénzt fektetnek be, annál többet nyernek. Ezzel a piac túlértékeltté vált. Amikor pedig összeomlott, a gyenge szereplőknek elegendő tőke híján ki kellett szállniuk: amit tudtak, pénzzé tettek. Ez a folyamat vált azután fertőzésszerűvé. Mindezek ellenére Hemetsberger nem hisz a pénz- és tőkepiacok intézményes megregulázásában. A hitelintézetek tevékenysége ugyanis szerinte megfelelően szabályozott, ami persze nem jelenti azt, hogy a válság után ne lehetne tovább erősíteni jelentési kötelezettségüket. A helyzeten azonban a keménykezű szabályozás aligha segítene. A magyar piacot – teszi hozzá Lantos Csaba – jellemzően nem a derivatívok határozták meg, és ha a jövőben, elsősorban az intézményi befektetők a derivatívok eredeti céljára, pozícióik fedezésére használják ezt a speciális eszközt, akkor az csak stabilizálni fogja a piacot.
A nemzetközi pénzügyi válság következményeként a CA-IB-ben nem kellett áttekinteni a kockázatmenedzselés szabályait, noha a válságos napokban elsősorban a likviditásszűke komoly fejtörést okozott a cég vezetőinek. Miként a már említett 700 milliós csalási ügy is, bár a controlling csoport elsőrangú munkát végzett, és időben feltárta a visszaélést. Willi Hemetsberger szerint csalás ellen még akkor sincs biztosíték, ha egyébként mindent megtesznek a kivédésére. Figyelemre méltónak tartják azonban a komputercégek gyakorlatát, amelyek saját rendszerük biztonságának tesztelésére úgynevezett számítógépes hackereket alkalmaznak.