KISEBB MÉRET, NAGYOBB IGÉNY. A relatív készpénzigény fordítottan arányos a vállalati mérettel. Ez az 1992-es, vagy az 1997-es napi záró készpénzállomány-adatokat elemezve egyaránt igaz, de erre utal a vásárlásokhoz, vagy az eladásokhoz kapcsolódó napi készpénzigény alakulásának vizsgálata is. Ez az összefüggés várhatóan nem fog változni a közeljövőben sem; erre utal az is, hogy a kisebb cégek kevésbé törekednek a készpénzkímélő fizetési formákra való áttérésre, mint a nagyobbak.
GYENGE JÖVEDELMEZŐSÉG, TÖBB KÉSZPÉNZ. A szerény jövedelemtermelő képesség, illetve a likviditási problémák ugyancsak növelik a készpénzigényt. Az az összefüggés, amely a GDP és a készpénzarány alakulása között makroszinten megfigyelhető (az előbbi csökkenését az utóbbi növekedése kíséri), megragadható mikroszinten is.
NEM MINDEGY, MILYEN A TULAJDONOS. A különböző tulajdonú cégeknél eltérő a készpénz-menedzselés fejlettsége. Leginkább a külföldi tulajdonosok kezében lévő társaságok kívánják és tudják leszorítani a készpénz arányát, illetve ezek törekednek legerősebben a készpénzkímélő fizetési formák bevezetésére is. Ezzel szemben az állami, vagy magyar magántulajdonban lévők tranzakcióik lebonyolításánál inkább hajlamosak a készpénz használatára. A közeljövőre vonatkozó vállalati szándékok arra mutatnak, hogy az e csoportok magatartásában megmutatkozó különbségekkel továbbra is számolni kell.