BÉCSI EU-CSÚCS – Egyértelmű nemek

Szociális egyenlőség és gazdasági stabilitás - e jelszavak jegyében ismét kihagyták a lehetőséget az Európai Unió (EU) első számú vezetői, hogy érdemi dolgokban megállapodjanak. A hét végi bécsi csúcstalálkozón a "nemek" egyértelműek voltak: engedményekre sem a szegényebb déli országok, sem a gazdag északiak nem voltak hajlandóak a költségvetési igazítások tekintetében. Az osztrák fővárosban egyetlen érdemi lépés történt, megszületett az együttműködést szabályozó szerződés Svájccal.

Gyakorlatilag a soron következő német elnökségre hárították az EU vezetői az unió pénzügyi átalakításának megoldását, az Agenda 2000-ben tervezett reformok végrehajtását. Ennek eredeti határideje 1998 márciusának vége lett volna, ám az ügyben konkrét előrelépés a mostani csúcstalálkozón sem történt. A nyilatkozatok a büdzsé fazonigazítása ügyében nem adnak okot az optimizmusra; az érintettek a hajlandóság legkisebb jelét sem mutatták, hogy megemelnék hozzájárulásukat, illetve lemondanának a támogatás egy részéről.

A hangulatot jól tükrözi Viktor Klima osztrák kancellárnak a csúcstalálkozó végén adott interjúja, amelyben kifejtette: Ausztria a következő években be akarja fagyasztani uniós tagdíját, azaz nem akar többet fizetni az idei 11 milliárd schillingnél. Azt is közölte, hogy Bécs ezt az álláspontot képviseli majd az Agenda 2000-ről jövő márciusig lezárandó tárgyalásokon is. Az osztrák kormányfő erről a Der Standard osztrák liberális lapnak adott interjúban mindehhez még hozzátette: a mezőgazdasági politikában reformokat tart szükségesnek, s ehhez Ausztria a 2000. év után két esztendőn keresztül hajlandó bizonyos összegeket rendelkezésre bocsátani. Az EU állam- és kormányfőinek szombaton véget ért tanácskozásáról úgy vélekedett, hogy a kitűzött célokat sikerült elérni. Megítélése szerint ugyanis az unió azzal nem ér véget, hogy megvalósul a valutaközösség és a belső piac. Sokkal inkább arról a vízióról van szó, hogy mi legyen a továbbiakban összességében a foglalkoztatással, a belső és külső biztonságpolitikával, valamint általában a külpolitikával. Klima szerint nagy eredmény, hogy sikerült megakadályozni az Agenda 2000-ről folyó vita miatt az EU-ban fenyegető “belső blokádot”. Mint fogalmazott, 5 év-vel ezelőtt egy ilyen blokád mindössze kellemetlen lett volna, mert mindenki euroszklerózisról beszélt volna. Ma azonban ez rendkívül veszélyes lenne, negatívan hatna a piacokra, és hatalmas gazdasági károk keletkeznének az európai gazdaságokban.

Gerhard Schröder német kancellár az osztrák ORF televíziónak adott interjújában egyértelműbben fogalmazott: ha nem sikerül tető alá hozni az Agenda 2000-et, akkor az EU nem lesz képes új tagok felvételére. Az utóbbiról szóló döntés mindenesetre halasztódott, várhatóan a jövő júniusi kölni találkozón lehet szó érdemi előrelépésről.

A bécsi konferencián egyébként hangsúlyozottan a foglalkoztatás kérdésének szentelték figyelmüket az európai vezetők. Ám ez ügyben is inkább csak hangzatos deklarációkra került sor, s a résztvevők sort kerítettek némi öndicséretre, amire az alapot az európai munkanélküliség 10 százalék alá süllyedt rátájában vélték megtalálni. Az állam- és kormányfők egyhangú állásfoglalása szerint szükség lenne arra, hogy a partnerországok ezentúl jobban számszerűsítsék vállalásaikat a foglalkoztatás terén. Az EU tavaly novemberben úgy döntött, hogy a tagok évente készítsenek foglalkoztatási tervet, amelyet Brüsszel ellenőriz, ám ezekben ma még kevés, és nem eléggé átfogó a számszerűsítés. Néhány állam – például Franciaország – mindazonáltal attól tart, hogy sérülhet a foglalkoztatáspolitika nemzeti irányítása. Az EU azt tervezi, hogy a célok egyeztethetőségének érdekében önálló adatbankot hoz létre az idevágó gazdasági mutatókról.

A találkozón visszatértek az adópolitika összehangolásának kérdésére. Ez már eddig is összeütközésekhez vezetett, mert a többség adóügyekben mereven ragaszkodik csorbítatlan hatásköréhez. Néhány tagállam nyitott a megtakarítások adóztatása egységesítésének ügyében. Ám – mint az a záróközleményből kiderült – Nagy Britannia és Luxemburg továbbra is ellenzi az Európai Bizottság elképzelését, miszerint a tagoknak legalább 20 százalékos egységes forrásadót kellene kivetni a megtakarításokra. A britek mindössze egy olyan kompromisszumos megoldásra hajlanak, amelyben a londoni eurokötvény-piacon forgó papírok mentesülnének e kötelezettség alól. Az adóharmonizáció terén elért konkrét eredmény végül is nem több a kommünikében megfogalmazott egyetlen mondatnál, mely szerint erősíteni kell az adópolitikai együttműködést, ám egységes ráták bevezetése, és a szabad verseny akadályozása nélkül.

Címkék: Hetilap: Gazdaság