Magyarországon az év elején 4,031 millió lakást tartottak nyilván; ez a szám 1998 végéig 4,050 millióra nő, miközben az év során mintegy 5-6 ezer otthont lebontottak. A teljes lakásállománynak ma már csupán 6 százaléka önkormányzati bérlakás, viszont változatlanul kétharmada családi ház. (Európában nálunk a legnagyobb a magántulajdonosi arány.) Összesen 200-250 ezer lakás áll üresen – közülük 30-40 ezer a fővárosban található. Amennyiben a 9,8 milliós szobaszámot vesszük figyelembe, úgy – szakértők szerint – a világ élbolyához tartozunk. Ötszázezer szobában azonban több ember lakik, ami erősen lerontja e rózsás képet. Különösen ha hozzátesszük, hogy 400 ezer körüli a közművel nem rendelkező lakások állománya. Mindemellett a lakások csaknem 30 százaléka ötvenévesnél öregebb, 20 százaléka harminc-ötven év közötti, felújításra, karbantartásra alig költöttek. Magyarán: az otthonok fele teljes, további 20-25 százaléka részleges korszerűsítésre szorul. Egyesek szerint ennél is rosszabb a helyzet a közösségi tulajdonban lévő házak lakásfalakon kívüli – tehát közös helyiségeinek – állagát tekintve. Nem tűnik merésznek kijelentésük: ez a mai lakáshelyzet egyik legégetőbb kérdése.