December elsején jelentette be az Exxon, hogy a két menedzsment megegyezésre jutott a Mobil átvételéről. Az új, Exxon-Mobil névre hallgató társaság a jelenlegi állapotok szerint a profit nagyságát tekintve a világ legnyereségesebb vállalata lesz, hiszen az 1997-es listát is az Exxon vezette 8,5 milliárd dollárral. Az egyesített vállalkozás piaci kapitalizációja meghaladja a 235 milliárd dollárt – ebből 175 jut az Exxonra és 60 a Mobilra -, s így ez lehet a gazdaságtörténet eddigi legjelentősebb ipari fúziója. (Érdekesség, hogy a napokban a francia Total is megerősítette a belga PetroFina átvételét. Ezzel a világ hatodik, Európa harmadik legnagyobb olajtársasága jöhet létre, mintegy 40 milliárd dolláros piaci kapitalizációval.)
Az amerikai és az európai trösztellenes hatóságok már az Exxon és a Mobil házasságáról szóló első, november végi hírek nyomán részletes vizsgálatot helyeztek kilátásba, hiszen a világ legnagyobb energiaipari csoportjának az amerikai piacon mögötte másodikkal való egyesülés előkészületeiről van szó. Az Európai Unió versenyügyi illetékesei az Exxon-Mobil-ügylet európai vonatkozásait fogják górcső alá venni, a vizsgálódás középpontjában minden bizonnyal a Mobilnak a British Petroleummal meglévő európai vegyes vállalata fog állni. A két cég két évvel ezelőtt egyesítette európai finomítói és értékesítési tevékenységét.
A játékszabályok szerint az illetékes amerikai hatóság, a Federal Trade Commission (FTC) is utólagos vizsgálatnak veti alá a fúzió kritikus elemeit. Ám e tekintetben nem várható gyors határozat, legalábbis erre utal, hogy a hivatal még a British Petroleum és az amerikai Amoco augusztusban bejelentett 55 milliárd dolláros fúziójáról sem nyilatkozott érdemben.
Az ügylet pénzügyi feltételei egyelőre nem ismertek, de elemzők szerint a két cég közötti jelentős méretkülönbség miatt igen nehéz lenne a fúziót egyenlő erők összeállásaként realizálni (az Exxon pénzügyi tanácsadója egyébként e vonatkozásban a J. P. Morgan, a Mobilé pedig a Goldman Sachs). Wall Street-i szakértők úgy vélik, hogy a lépés jelentős költségmegtakarítást eredményezhet. A BP-Amoco fúziónál évente 2 milliárd dollár megtakarítással számolnak, ebből kiindulva az Exxon-Mobil kapcsolat mintegy évi 4 milliárddal költségcsökkenést biztosíthat. Éppen ez a fő cél is, hiszen a olajipari cégeket meglehetősen nehéz helyzetbe hozta az energiahordozó árának drasztikus csökkenése (december elején Londonban éppen csak 10 dollár fölött jegyezték az irányadó Brent minőség barreljét, ami 1986 óta a legalacsonyabb nominális árszint, reálértéken pedig huszonöt éves mélypont.)
Az elsősorban a feltárás és kitermelés terén elért jelentős hatékonyságjavulást követően az ágazat csak két területen tudja csökkenteni költségeit: az adminisztrációnál, valamint a finomítási és értékesítési tevékenységnél. Ehhez az olajvállalatoknak át kell lépniük a “kritikus tömeget”: ezt a szakértők többsége 100 milliárd dolláros évi árbevételben jelöli meg. Ebből a szempontból a Mobil – csakúgy, mint a Chevron, a Texaco, az Elf és a Total – túlságosan kicsi volt. Az Exxon viszont elég nagy, sőt igen hatékonyan működött eddig is. Számára az egyesülést a remélt további versenyelőny mellett feltehetően az indokolta, hogy ily módon megelőzhette a Mobilnak egy másik nagy konkurenssel – például a Chevronnal – való összeállását.
A “Hét Nővér” – a nyugati világ vezető olajcégei – körében úgy látszik meghal, aki nem házasodik. Ezt üzente a British Petroleum és az Amoco augusztusban elindított fúziója is, amelynek révén ez a duó is bekerülhet a 100 milliárd dollárosok klubjába) a harmadik tag jelenleg a Royal Dutch/Shell). A többi olajvállalat úszik az árral. Jelzi ezt a Total és az Elf Aquitaine összekényszerítése Franciaországban, az USA-ban pedig egy következő menetben a Chevron, a Texaco, az Arco és a Conoco egymásra találása várható vehet részt a folyamatban. A folyamat végén a Hét Nővér helyén kevesebb számú, többszöri házasságon átesett “nagyasszonyt” találunk majd.
Három tényező együttes hatása miatt van nagy értéke a méretnek az olajiparban. Az első a finomítás és a termelés hatványozottan emelkedő költsége. Manapság egy finomító csak akkor nyereséges, ha legalább tízszer akkora, mint a hetvenes években. A költségnövekedés elsődlegesen abból ered, hogy a termékeknek magasabb minőségi és környezetvédelmi normáknak kell megfelelniük.
A gigantománia másik oka, hogy egy nagyvállalat könnyebben meg tudja osztani a kockázat költségeit. Az olajvállalatok kényszerűen a komoly politikai kockázattal bíró országokban is működnek (jó példa erre a Shell nigériai helyzete). A kockázat mostanában erősödni látszik: vegyük csak a két jelentős lelőhely, Oroszország és Indonézia példáját. Minél nagyobb a vállalat, annál többfelé vannak érdekeltségei, s így annál könnyebb a kockázatos kitermelést biztonságosabbakkal ellensúlyozni.
Most, amikor új iparágak és technológiák teszik próbára a trösztellenes törvények betartását, az Exxon és a Mobil fúziója érdekes történelmi és gazdaságfilozófiai furcsaságokra világít rá. A két cég a John D. Rockefeller alapította Standard Oil Company, az első amerikai tröszt “leszármazottja”. A Standard Oil volt a Theodore Roosevelt elnök nevéhez fűződő trösztellenes kampány első célpontja. Az amerikai legfelsőbb bíróság 1911-ben a vállalatot bűnösnek találta a kereskedelem korlátozásában, és végül a Rockefeller-birodalmat 33 vállalatra bontották.
A manapság az olajiparban folyó konszolidáció visszafordítja a Roosevelt történelmi jelentőségűnek tekintett művét. Ám nem ez az egyetlen ágazat, amely megkérdőjelezi a század első felének trösztellenes szellemét. Az AT&T telefontársaság 1984-es felbontása óta több fúziót terveznek a távközlési iparban, például az SBC Communications és az Ameritech, illetve a Bell Atlantic és a GTE között.
Ezen vitatott fúziók várható jóváhagyása azt jelzi, hogy megváltozott a trösztellenes törvényekkel kapcsolatos álláspont: pusztán “big is bad” jelszó jegyében már nem akadályoznak meg egy fúziót sem. Joel Klein, az amerikai igazságügy-minisztérium versenyügyekben illetékes főosztályának vezetője, és a Microsoft ellen folyó – szintén mérföldkövet jelentő – eljárás vádlója például tavaly szabad utat engedett a Bell Atlantic és a Nynex 23 milliárd dolláros fúziójának. Az FTC hasonlóan meglepő döntést hozott: az Európai Bizottság ellenkezése dacára rábólintott a Boeing és a McDonnell Douglas egyesülésére.
Következésképpen az Exxon- Mobil üzletet nem a méretek miatt fogják vizsgálni, hanem abból a szempontból, hogy az egyesült cég milyen földrajzi, illetve termékpiacokon fog do-minálni. Lehet, hogy az Exxon-Mobil-ügylet új, alaposabb eljárást gerjeszt a még függőben lévő BP-Amoco-ügyben is. A hatóságok esetleg azt fogják kérni, hogy a házasodó felek legalább utólag adják el az átfedést jelentő üzletágaikat. Mindez ráadásul újabb szakítópróbát jelenthet az amerikai és az európai versenyhivatalok között.