Hogyan látja a magyar vegyipar helyzetét úgy is, mint a Magyar Vegyipari Szövetség alelnöke?
– Sikeresen túlélte az ágazat a keleti piacok elvesztését, 1993-tól pedig dinamikus fejlődés tapasztalható, legalábbis a tőzsdén szereplő cégek körében. Igen jó éve volt a magyar vegyiparnak 1995. azóta azonban a műanyag-alapanyagok gyártásának világpiaci lehetőségei fokozatosan romlottak. Egyszerűen azért, mert – követve a kőolaj árának zuhanását – csökkennek az árak. A másik negatív hatás az európai megrendelésekre is kiható távol-keleti válság.
Ismét szűk esztendők elé néz a BorsodChem is?
– Árbevétel-arányos nyereségünk az idén 14 százalék körüli lesz, ami európai összehasonlításban kifejezetten jónak mondható. Az említettek miatt nem hiszem, hogy ezt a szintet tartani tudnánk a következő időszakban, kisebb csökkenésre számítok. Nem mondunk le egyébiránt az eladások növeléséről sem, mert Kelet- és Közép-Európa országai várhatóan gyorsabban bővülnek az európai átlagnál. Régiónkban – Magyarországot is beleértve – értékesítjük egyébként termékeink 51 százalékát, 40 százalékot Nyugat-Európában, a maradékot Egyiptomban, Görögországban és a Távol-Keleten adjuk el. Azzal számolunk, hogy a közeljövőben elsősorban Közép- és Kelet-Európában találunk új piaci lehetőségeket a BorsodChem gyártmányainak.
Hogyan áll Európában a társaság?
– A kontinensen mi állítjuk elő a legkisebb költséggel a PVC-t, versenyképesség tekintetében az első három között vagyunk. A BorsodChem a második legnagyobb az egy telephelyen létező kapacitás (évi 250 ezer tonna) tekintetében. Egy dolgozónk 200 ezer márkányi terméktömeget állít elő, hétszer annyit, mint 1992-ben. Hatékonysági mutatónk azonos a spanyol, illetve portugál szinttel. Három-négy éven belül elérjük a fejenkénti 250 ezer márkát, amivel ugyan még mindig elmaradunk majd a vezető (német és holland) vetélytársak mögött, ezzel együtt már előkelő pozíciónak számít az Európai Unióban.
Hogyan alakul a társaság beruházási politikája?
– Az idén és a következő két évben évente hozzávetőleg 10 milliárd forintot (idén 43, jövőre közel 50, az ezredfordulón pedig 60-70 millió dollárt) fordítunk fejlesztésre. Energiaszámlánkat csökkentendő, saját felhasználási célú, 50 megawattos erőmű épül Kazincbarcikán. Valamennyi üzletág növekszik, elsősorban a poliuretán-üzletág. Megkezdjük a kémiai reakciókat gyorsító szerves peroxidok gyártását. A termelés eltolódik a magasabb hozzáadott értékű, nagyobb feldolgozottságot kívánó termékek felé. Tehát 2000 után elérnénk, hogy a most 43 százalékra rúgó PVC-függő árbevétel 30 százalék alá csökkenjen. S léteznek akvizíciós terveink a környező országokban is. Kapacitások vétele szóba jöhet Csehországban, Romániában és talán Horvátországban is. Ugyanakkor nem változik jelentős mértékben a most 3400 fős létszám. Egyes tevékenységek – például a karbantartás – kiszervezése, külső forrásúvá tétele, csak akkor jöhet szóba, ha létrejön a verseny a szolgáltatások terén.
Mennyiben szolgálja a hazai gazdasági környezet a kitűzött célokat?
– A 18 százalékos nyereségadó kifejezetten ösztönöz a beruházásokra. Tovább javul a helyzet januártól, a munkaerő után fizetendő költségek apadásával. Az energiaszektor eladásakor tapasztalt áremelés nagyon súlyosan érintett bennünket, kiadásaink 14 százalékát energiára fordítjuk. Úgyszintén kedvező, hogy már bejelentették: a jövőben infláció alatti áram- és gázárnövekedésre számíthatunk.
Folyik a tárgyalás az EUval, kérnek-e védelmet a belépéskor?
– Tudomásom szerint a keleti műtrágya-behozatal ellen csupán a péti gyár kért kormányzati segítséget. A mi szempontunkból – s ez ellen sehol sincs védelem – a nyugati gyártók privatizációs megjelenésének volt és van jelentősége. Akik természetesen helyettünk saját beszállítóikat részesítették előnyben. A szabályozást nézve lényegében EU-konform a hazai jogi környezet. Gondot jelenthet a belépéskor, hogy a Kereskedelmi Világszervezeten (WTO) kívüli országoktól vásárolt anyagokat 3 százalék statisztikai illeték és 2 százalék pótvám terheli. Szóba került, hogy ez az extra 5 százalék eltűnhet az EU-tagságig, ha nem, úgy például az etilén és a vinilklorid ukrajnai beszerzése miatt számunkra komoly versenyhátrányt jelenthet.
Kovács F. László 56 éves, a Veszprémi Vegyipari Egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát 1967-ben, majd 1988-ban mérnök-közgazdász diplomát a közgazdaságtudományi egyetemen. Szakmai pályáját a Magyar Ásvány- és Földgázkísérleti Intézetnél kezdi kutatómérnökként. Ezt követően három évet tölt az NDK-beli Leuna Művek petrolkémiai üzletágánál. 1971-től 1990-ig a BorsodChem jogelődjénél, a BVK-nál tölt be több középvezetői funkciót. Rövid kitérőt (1991 januártól áprilisig a Miskolci Műanyagfeldolgozó Rt. ügyvezetője) követően 1991 áprilisától a BVK vállalati biztosa, majd az 1991. szeptemberi átalakulás óta elnök-vezérigazgatója. Tagja a Magyar Atlanti Tanácsnak és alelnöke a Magyar Vegyipari Szövetségnek. Angolul és németül tárgyalási szinten beszél.