Jól követhető módon mozdulnak el a preferenciák az utóbbi időben a kedvezményes konstrukcióknál. Kezdetben a privatizációt segítő hitelek garmadája született, s noha e hitelek ma is élnek – a kereslet irántuk azonban meglehetősen ingadozik -, az utóbbi években a kis- és középvállalkozások finanszírozása irányába fordult a támogatási politika. E szektor ma a támogatott célok között kiemelkedő helyen szerepel: az utóbbi években több, a banki hiteleket kiegészítő kamattámogatást indítottak az érintett minisztériumok.
A legutóbbi elmozdulást pedig a környezeti és energiahatékonysági kedvezményes hitelek megjelenése mutatja, igaz, az egyik legkeresettebb, a német szénsegély nyomán annak idején a Magyar Hitel Bankban elindított Energiatakarékossági hitel immár több mint fél évtizedes múlttal rendelkezik. Erre a célra egyébként láthatólag szívesen nyújtanak kölcsönt külföldről is: ilyen például az úgynevezett német hitelből a Magyar Fejlesztési Bank közreműködésével kihelyezett energiamegtakarítási konstrukció, népszerű nevén a panel hitel. Ezt a sort gazdagítja a Kereskedelmi és Hitelbanknál (K&H), valamint a Raiffeisen Unicbanknál hozzáférhető Phare-támogatás, amely egynegyedével könnyíti az energiahatékonysági beruházásokra felvett külföldi forrású – az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), valamint az Európai Beruházási Bank (EIB) – hiteleinek kamatterheit. És végül ebbe a körbe tartozik – kiváltképp, mert eredetileg az előbbi konstrukcióban is tervezett részt venni – a Budapest Bank kedvezményes környezeti hitele is. Ehhez forrást az EBRD, az Európai Unió Phare-programja és maga a bank teremtett.
Visszakanyarodva az eggyel korábbra datálódó kormányzati “slágerhez”, a kis- és középvállalkozások finanszírozásához, a kedvezményes konstrukciók mellett ezen a területen önállóan is mindinkább megjelennek a bankok. Bár ahogy például az ABN Amro (Magyar) Bankban állítják: a mikro-, kis- és középvállalkozások finanszírozása csak speciális termékekkel, illetve komplex termékcsomagokkal, továbbá sajátos kockázatkezeléssel lehetséges. A rizikó csökkentését egyrészt közvetett finanszírozással, másrészt az állami szerepvállalásnak az Európai Unióban már bevált módszereivel tartja elképzelhetőnek. A hitelintézeteknek ugyanis mindenekelőtt arra van szükségük, hogy egy-egy hitel kihelyezésekor biztosítva lássák annak visszafizetését – az pedig a kisebb társaságoknál kevésbé megjósolható. Amikor viszont a kölcsön mögött akár garanciával, akár támogatással (kamattámogatással) ott az állam, a hitelintézetek is bátrabban döntenek a hitelnyújtás mellett.
Ezzel együtt, is e szektor hitelezésébe “magától” is bekapcsolódott néhány intézmény. Így például a folyamatosan fejlődő kis- és közepes méretű vállalati ügyfelei számára a Citibank már létrehozta úgynevezett CitiBusiness üzletágát. A társaság a közelmúltban megvett új családtagjánál – az Európai Kereskedelmi Banknál – is kilátásba helyezte már az ebbe a szektorba tartozó ügyfeleknek kínálandó szolgáltatások és termékek fejlesztését. Ugyanakkor a bank az egyedi hiteligények kielégítését tartja legfőbb specialitásának, amit az is jelez, hogy nagyvállalkozásokhoz helyezte ki hiteleinek több mint négyötödét. Középvállalkozások egyáltalán nem, kicsik pedig mindössze 2,3 százalékkal vették ki a részüket a folyósított hitelekből (a fennmaradó közel 16 százalékos hányad a lakossági hiteleké).
Mint a vállalati hitelezés általában, a jelek szerint a kedvezményes, támogatott, refinanszírozott konstrukciók is diszkrét pontját képezik a bankok tevékenységének. Döntő többségük ugyanis elhárította a Figyelő ez irányú kérdéseit. A válaszolók rövid sorába tartozik például a K&H, de ez a társaság is csupán annyit közölt, hogy a kis- és közepes vállalkozásoknál – úgymond – szelektív hitelezési tevékenységet folytat.
Az Erste Bank ezekkel szemben már ma is rendelkezik jó néhány kisebb méretű vállalkozói ügyféllel, specialitása a hitelezés terén közismerten a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazaton belül működő kis-, középes és nagyvállalatok tevékenységének finanszírozása. Ugyanígy a Konzumbank is már meglévő “természetes” ügyfélkörének tartja a kis- és középméretű vállalkozásokat.
Az OTP Bank tapasztalatai szerint a kilencvenes évek közepétől fokozatosan csökken ezen társaságok részesedése a vállalati, köztük is elsősorban a beruházási hitelekből. Jelentős részük nem is kér kölcsönt bankoktól, nem utolsósorban azért, mert nem tudná kitermelni a kamatot. A legnagyobb hazai hitelintézetnél úgy vélik, e szektor hitelhez jutási feltételeinek javuláshoz még sok mindenre szükség van. Mindenekelőtt stabilizálódnia kell a vállalkozások helyzetének, amelynek nyomán elfogadható szinten alakul a hitelezési kockázat. Elengedhetetlen feltétel továbbá az infláció mérséklődése éppúgy, mint a társadalombiztosítási és az adminisztrációs terhek csökkenése, vagy éppen az általános fizetési fegyelem javulása.
Más lapra tartozik, hogy a kockázati költségek mérséklődése szükséges, de nem elégséges feltétele a finanszírozásnak – hangsúlyozzák az OTP-nél. A relatíve alacsony hiteligényhez kapcsolódó alacsony kamatbevételek ugyanis gyakran a működési költségeket sem fedezik. S mivel a hazai bankok privatizációjával a jövedelmezőség a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapott, ezért bármennyire is szeretnének a hitelintézetek terjeszkedni a piacon, azt csak a megfelelő nyereséggel bíró szereplők tehetik meg. Az OTP mindezek ellenére jelentős, 31 százalékos részarányt képvisel e kör finanszírozásában (míg a teljes vállalkozói hitelállományból 14 százalékot mondhat magukénak). Ágazati megközelítésben ennél a hitelintézetnél is magas a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari vállalatok finanszírozása, méghozzá oly módon, hogy nemcsak a legnagyobb termelő és forgalmazó cégek, hanem a kistermelők finanszírozását is vállalja. Kis- és közepes vállalkozói ügyfelei számára az OTP egyébként speciális hitelkonstrukciókat is kialakított. Ilyen például a medicin hitel a vállalkozó orvosoknak, gyógyszerészeknek, az advocredit, amelyet ügyvédeknek, végrehajtóknak dolgozott ki, valamint a gépjármű márkakereskedőknek szóló készletfinanszírozási hitel.
A refinanszírozott és támogatott konstrukciókat ugyanakkor szinte valamennyi bank folyósítja. Különösen így van ez a jegybank által refinanszírozott, illetve a minisztériumok kamattámogatását élvező kölcsönök esetében. Az egyéb forrásokkal megtámogatott hiteleknél a folyósító kereskedelmi bankok köre szűkebb, bár az Eximbank refinanszírozási hitelét például bővülő körben, a legutóbbi állapot szerint több mint húsz banknál “érhetik utol” az ügyfelek. Az EIB eddig úgy tíz hitelintézetet részesített globális kölcsönében, igaz a legutóbbi 50 millió ecu-re – annak is első 30 milliós hányadára – a múlt hónapban csak a K&H-val szerződött. A globális kölcsön előző körére egyébként jövő májusig lehet benyújtani a hiteligényléseket. Ennél is szűkebb a határidő az MNB által refinanszírozott néhány hitel esetében: már csupán ebben a hónapban igényelhető az úgynevezett gazdaságfejlesztési hitel.