Népes csapat tagja volt a GITIC, amely a nyolcvanas években a kínai központi kormányzat és a tartományi hatóságok által a külföldi működőtőke becsalogatására alapított több száz befektetési társaságok sorába tartozott. Ám nem egyszerűen a sok ilyen “nem bankszerű” pénzügyi cég egyikeként tartották számon, hanem a legbefolyásosabbak között. Nem ok nélkül, hiszen a legfejlettebb kínai tartomány, Kanton helyi kormányzatának legfontosabb tőkebevonási eszközeként működött, ráadásul hongkongi leányvállalattal is rendelkezett. Ez utóbbi részvényeit az ottani tőzsdén jegyezték, s így a GITIC a kínai vállalatok és a külföldi bankok szemében is megbízhatónak és “automatikus” nyereségforrásnak számított.
A valóság azonban messze volt a látszattól. A beígért magas hozamokkal a társaság intézményi befektetőket vonzott és garanciákat szerzett a kölcsönök nemzetközi tőkepiacokra történő kihelyezéséhez. Az ebből eredő kötelezettségek teljesítése érdekében a vállalat Kínában és Hongkongban spekulatív üzletekbe szállt be (részvények, devizák és mindenekelőtt ingatlanok). Mindez éveken keresztül működni látszott: 1980-as alapítása óta a GITIC 200 millió jüanos (24 millió dollár) indulótőkéje 1995 végére becslések szerint nominálisan a százszorosára duzzadt. A társaság ez idő alatt az eredeti funkciójával nem feltétlenül összeegyeztethető területekre is belépett (értékpapír-kereskedelem; beruházási javak lízingelése; selyem-, bőráru- és műanyaggyártás; beruházási banki tevékenység; külkereskedelem; ingatlankereskedelem és -kezelés). Ez év nyarára így – jórészt rövid lejáratú – bel- és külföldi adósságai egyaránt felduzzadtak, s a becslések szerint már 1,95 milliárd dollárnyi volt az összértékük.
A GITIC “kifulladásának” első jelei már tavasszal jelentkeztek. Akkor a társaság az amerikai Kodak cégnek eladott fotóvegyészeti gyárért egy 146 millió dolláros részlet határidő előtti kifizetését igyekezett elérni. A társaságnak nyilvánvalóan azért kellett oly sürgősen a pénz, hogy eleget tudjon tenni esedékes kamat- és hiteltörlesztéseinek. Fizetőképességének megrendüléséről mindenesetre ezt követően indultak meg az első híresztelések. A kötvénypiacokon a bizalomvesztés abban nyilvánult meg, hogy a cég ilyen formában történő új külföldi hitelfelvételeinél a felár heteken belül 1500 bázispontra szökött fel az akkori amerikai értékpapírokhoz képest.
Amikor pedig a társaság az október 6-án esedékes kötelezettségeit – köztük egy rövid futamidejű, 500 millió dolláros hitel visszafizetését – nem tudta teljesíteni, közbelépett a kínai központi bank, s elrendelte a kantoni vállalat bezárását. A jegybank a Bank of Chinát, a devizaüzletekért hagyományosan illetékes 4 nagy állami bank egyikét bízta meg a GITIC-adóssághegy “kezelésével”. A központi bank egyben azt is kinyilvánította, hogy az állam átvállalja a cégnek a kínai devizahatóság által jóváhagyott külföldi kötelezettségeit, a hitelezők egy bizonyos köre tehát számíthat a törzstőke mellett a kamatokra is.
Isten malmai azonban lassan őrölnek. A Bank of China eddig csupán azt a feladatot kapta, hogy elemezze a szóban forgó csődtömeget, vegye nyilvántartásba a külföldi hitelezőket; erre 1999. január elejéig van ideje. Arra nézve azonban, hogy konkrétan mely kínai intézmény fogja kártalanítani a hitelezőket, sem a központi bank, sem a kantoni tartományi kormányzat nem hajlandó tájékoztatást adni. Az is bizonyos, hogy a devizahatóság nem minden hitelfelvételt fog a garantálandók közé sorolni – ez főleg a hongkongi leányvállalat kötelezettségeinél fenyeget. Ezért az intézmény összeomlása sok ismert külföldi hitelintézetet érint – a szakma egyik képviselője szerint szinte az összes nemzetközileg tevékenykedő bankot.
A GITIC bukása Kínán belül máris dominó-effektust váltott ki. A pekingi kormány a megmaradt 240 befektetési társaságot arra kötelezte, hogy 1999. március végéig önerőből (!) hajtson végre pénzügyi konszolidációt. Ez az utasítás nyilvánvalóan jó esetben is csak részlegesen teljesíthető. Nemzetközi bankszakértők azzal számolnak, hogy több tucat ilyen társaság omlik majd össze, ami aligha maradhat hatás nélkül Kína nemzetközi bankkapcsolataira.