ADÓRENDSZER ’99 – Kulcsrajáratás

Kiemelt jelentőséget kapott az adópolitikában a családok támogatása, az otthonteremtés segítése, az adóbeszedés hatékonyságának növelése, az adóztatási és az adminisztrációs szabályok egyszerűsítése, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozáshoz szükséges jogharmonizáció folytatása. Legalábbis elviekben ezt hangoztatta a pénzügyi kormányzat, ám a kivitelezés már felemásra sikeredett.

A családok támogatását szolgálja a szja-törvényben januártól bevezetendő úgynevezett családi kedvezmény, amely már kicsit több egyszerű gyermekkedvezménynél. Ez ugyanis már nemcsak a gyermekek után jár, hanem azt a rokkantsági járadékban részesülők, valamint a fogyatékosok után is igénybe veheti az eltartó. A családok teherviselő képességéhez jobban igazodó adóztatás jelszavával a kormánykoalíció jelentősen átszabta az szja-rendszerben az adótáblát, az adómértékeket, s a bérjövedelem után járó adójóváírás nagyságát is. Az adótábla átalakításakor a cél a progresszió mérséklése, az adósávok számának csökkentése volt, annak érdekében, hogy az minél közelebb kerüljön egy – a teljesítmények visszafogására kevésbé ösztönző – lineáris (egykulcsos) rendszerhez. Így jövőre az adókulcs évi 400 ezer forintig 20 százalék, 400 ezer és egymillió forint közötti jövedelmeknél 30 százalék, e fölött pedig 40 százalék lesz. Ugyanakkor a bérjövedelem után járó, a számított adót csökkentő adójóváírás mértéke a jelenlegi 20 százalékról 10 százalékra, annak felső értéke pedig évi 50,4 ezer forintról 36,0 ezerre csökken. Ráadásul e jóváírás – hangoztatva, hogy a gazdagokat ily módon sem kívánja támogatni a büdzsé – évi egymillió, vagyis alig több mint havi bruttó 83 ezer forint jövedelem fölött egyáltalán nem vehető igénybe.

Nem kizárt azonban, hogy az Alkotmánybíróság – diszkriminatív jellege miatt – ezt a rendelkezést nem sokáig hagyja hatályban; feltéve persze, hogy valaki ez ügyben beadvánnyal fordul a taláros testülethez. Az egymillió forintos korlát meghúzása egyébként – amellett, hogy már régóta nem e szinttől kezdődik a gazdagság – már csak azért sem szerencsés, mert már azok is igen rosszul járnak, akiknek éves jövedelme akár egy forinttal is meghaladja az egymilliót. Ők ugyanis éves szinten 36 ezer forinttal több adót lesznek kénytelenek fizetni annál, mintha egy forint híján egymillió forint jövedelemre tettek volna szert. S hogy olyan problémák ne alakuljanak ki, mint az emlékezetes kettős adótábla hatályba lépésekor, az a döntés született: a munkáltató az adóelőleg-levonásnál automatikusan figyelembe veszi az adójóváírást, kivéve, ha az adóalany nyilatkozik, hogy éves jövedelme meghaladja majd az egymilliós határt. Ez a rendelkezés egyébként nem igazán esik egybe az adminisztráció csökkentését, valamint az adórendszer egyszerűsítését hirdető kormányzati célokkal.

Az adminisztrációs kötelezettségeket szaporítják a készpénzfizetés szigorítását célzó új rendelkezések is: a törvényben meghatározott összeg fölötti kifizetés esetén ugyanis tájékoztatni kell a vállalkozásnak az adóhatóságot.

Az arányos közteherviselés fokozottabb érvényesítése, az adóztatás eredményességének fokozása a kormányzat legfontosabb adópolitikai jelszavai. Erre hivatkozva először is lecserélték az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (Apeh) vezérkarát, majd – hogy ezáltal is megerősödjék -, nyomozati jogkört is adtak annak. S bár még nincs a parlament előtt az ezt tartalmazó törvényjavaslat, január elsejétől már – legalábbis a kormányzati szándékok szerint – mindenképpen biztosítják számukra ezt a jogosítványt. Állítólag ez lényegében a vámhatóságnak ma is meglévő nyomozati jogkörével egyezne meg, tehát például csak bűncselekmény alapos gyanúja esetén lehetne a nyomozást megkezdeni. Igyekeztek ugyanakkor az adóalanyok érdekében is beépíteni néhány garanciális szabályt. Így például azt, hogy az adóhatóságnak a nyomozás során tudomására jutott információkat nem szabad egyéb célokra felhasználnia.

Az adóbeszedés hatékonyságának növelése érdekében – a nyomozati jogkör mellett – egyéb jogosítványokhoz is hozzájut az Apeh. Így a jövőben a hivatal nyilatkozattételi felhívására az adóalany nemcsak egy konkrétan megnevezett adózóra adhat ki információkat, hanem az adózók széles körére is. Így próbálják utolérni azokat a vállalkozókat, akik ugyan megvették a nagykereskedőktől az árut, ám saját könyvelésükben ez már nem szerepel. Az üzletbezárás és a tevékenység felfüggesztésének jogát januártól kiterjesztik az igazolatlan eredetű áru, illetve a bejelentés nélküli alkalmazott foglalkoztatása esetére is.

Jövőre beépül az adójog intézményébe a nem rendeltetésszerű joggyakorlás fogalma és tilalma, amellyel a befektetési kedvezmények körül kialakult anomáliákhoz hasonló helyzetek kialakulását akarják megakadályozni. Ezzel kapcsolatban nem győzték hangsúlyozni, hogy nem az adótanácsadást, hanem az adócsalást akarják megszüntetni. Annak érdekében, hogy a magánszemélyek különböző forrásokból származó jövedelme az adóhatóságnál könnyen “összefusson”, 1999-ben sem a munkáltató, sem a kifizető nem teljesíthet kifizetést, nem adhat ki adókedvezmény igénybevételére jogosító igazolást, ha nincs meg az adóalany adóazonosító száma. A jövőben az ingatlanértékesítőknek az illetékhivatallal is közölniük kell ezen azonosítójukat.