Előrejelzések szerint a bevásárlóközpontok részesedése a kereskedelmi forgalomból az idén eléri az 5 százalékot, s az arány az ezredfordulóra 8 százalékra nő. Ezt támasztja alá a GfK Hungária Piackutató Intézet felmérése is, amely szerint a fogyasztók 8-8 százaléka szándékozik majd a napi fogyasztási és a ruházati cikkeket efféle központban venni, 10-10 százalékuk pedig elektromos háztartási és szórakoztató elektronikai készülékeket, illetve háztartási és lakásfelszerelést venne ezekben. A bevásárlóközpontok biztató jövőjét mutatja az is, hogy ezeket mindenekelőtt fiatalok látogatják, s ők várhatóan az idő múlásával sem bizonyulnak majd hűtlennek.
A bevásárlóközpontok és a hipermarketek megjelenése szinte robbanásszerűen változtatta meg az átlagosnál nagyobb vásárlóerejű és általában gépkocsival rendelkező fogyasztóréteg vásárlási szokásait és a kereskedelem szerkezetét. Ebben az is közrejátszott, hogy a hagyományos bolthálózat a nyugat-európaihoz képest korszerűtlen volt. Megindult tehát az erőteljes koncentráció, amely – mutat rá Bóc Imre, a Kopint-Datorg munkatársa – várhatóan a kisboltok számottevő részének megszűnésével jár majd.
Nyugat-Európában a koncentráció már a hatvanas-hetvenes években megindult és mára rendkívül felerősödött. Rohamosan szaporodnak a nagy alapterületű egységek, és növekszik az üzletláncok piaci részesedése. Nagy-Britanniában például a szupermarket-láncok már az élelmiszerkereskedelem 60 százalékát uralják. Igaz, a déli országokban még jóval hátrébb tart ez a folyamat, de ez nem változtat azon, hogy a hagyományos értékesítési formák visszaszorulóban vannak. A kereskedelem átalakulása ugyanis együtt zajlik a fogyasztásicikk-gyártásban tapasztalható koncentrációval. A gyártóknak érdekük, hogy termékeiket nagy alapterületű üzletekben kínálhassák, mert csak így képesek bemutatni az egyre szélesedő választékot. Korszerű logisztikára is szükségük van, mert ezáltal csökkenthetik a szállítási költségeket.
Magyarországon a kereskedelem szerkezetének átalakulása annyiban sajátos, hogy az első bevásárlóközpontok a 90-es évek derekán rendkívül elaprózott, korszerűtlen hálózatot találtak itt. A rendszerváltáskori lerobbant hálózat bajait csak tetézte, hogy az üzletek száma a másfélszeresére nőtt. Sok új boltot kényszervállalkozók nyitottak, jóformán tőke nélkül. Ezek természetszerűleg nem versenyképesek a jobbára külföldi tőkéből létesülő üzletközpontokkal és láncokkal. Így, bár a kiskereskedők közül sokan a bevásárlóközpontoknak tulajdonítják nehéz helyzetüket, változásra ezek megjelenése nélkül is szükség lenne – állítja Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára. Aligha vitatható ugyanis, hogy nem a kapualji butikoké a jövő. Tehát ha az átrendeződés normális keretek között zajlik – úgy, hogy a kiskereskedők is megtalálják a számításukat -, akkor mindez hosszabb távon a szakma javát szolgálja.
A kis üzleteknek is megvan a létjogosultságuk. Azok, akiknek például nincs autójuk vagy idősek, szívesebben vásárolnak a lakásuk környékén. A hagyományos városközpontok is fennmaradnak, bár biztosan teret veszítenek az üzletközpontokkal szemben. A kiskereskedőknek mindazonáltal megfelelő választ kell találniuk a megváltozott körülményekre. Ilyen lehet a specializáció (egy szűkebb termékcsoportból szélesebb választékot kínálnak), a beszerzési társulás (ennek tagjai közösen végzik beszerzésüket és így alacsonyabb árakat tudnak elérni a szállítóknál) vagy a franchise, amely a beszerzési társulásnál is egységesebb üzletpolitikát jelent. A kiskereskedők többsége azonban egyelőre nem érzi, hogy változtatnia kellene – legalábbis erre az eredményre jutott felmérésében a GfK Hungária.
A kicsik fejlődését persze nemcsak a szándék, hanem a forráshiány is akadályozza. A legtöbb kisvállalkozónak arra sincs pénze, hogy korszerű hűtőpultot vásároljon és ezzel az áramfogyasztást csökkentse, vagy bankkártya-leolvasót állítson be, amivel növelheti a forgalmat. Sok közepes méretű cég, amelyet a munkavállalói résztulajdonosi program (MRP) keretében privatizáltak, máig a hitelek terhét nyögi. A kicsik nem jutnak kölcsönhöz, ezért fontos előrelépés, hogy az idei évtől a kereskedelem kis- és közepes vállalkozásai is kaphatnak 25 százalékos beruházási kamattámogatást a Gazdasági Minisztériumhoz (GM) tartozó Gazdaságfejlesztési Célelőirányzatból. Az OKSZ azonban többet szeretne, s ez a “több” nem egyszerűen a pénzre vonatkozik. Olyan preferált célokat kellene meghatározni, amelyek segítik a hálózat korszerűsítését, s ehhez kötnék a támogatást. Ilyen cél a már említett beszerzési társulások alakítása, a specializáció, a franchise, a boltfelújítás.
A GM-ben foglalkoznak a meglévő pályázati rendszer kiszélesítésével, már folyik például a beszerzési társulásokat támogató pályázat kidolgozása. Fontosnak tartják ugyanis, hogy az uniós csatlakozásig megerősödjenek a kiskereskedők, hogy majd bírják a rájuk zúduló versenyt. A tárcánál viszont egyelőre nem látnak okot arra, hogy az államigazgatás beavatkozzon a bevásárlóközpontok terjeszkedésébe. A kereskedelemben ugyanis nem keletkeztek miattuk olyan feszültségek, amelyek ezt indokolttá tennék. A kiskereskedők számára nem ezek jelentik a konkurenciát, hanem elsősorban egymással kell megküzdeniük. Szabályozásra építészeti, városrendezési szempontok miatt van szükség, az pedig az önkormányzatok dolga. A fogyasztók szempontjából pedig kifejezetten előnyös a központok megjelenése, hiszen jobb szolgáltatást és gyakran kedvezőbb árakat hozott magával.
A fővárosban ez idáig nem volt külön építési szabályozás a bevásárlóközpontokra, ilyen csak januártól lesz érvényben (lásd külön írásunkat). A korábbiakhoz képest szigorodnak a feltételek, amit az is mutat, hogy a meglévő centrumok közül sok nagyobb, mint amilyet a januártól érvényes regulák megengednek. A környezetvédők szerint azonban a problémák nem oldódnak meg. Mint Radó Dezső címzetes egyetemi docens, a Levegő Munkacsoport szakértői testületének elnöke elmondta, e központok már csak amiatt is környezetrombolóak, mert általában zöldterületen épülnek. A nap 24 órájában vonzzák a forgalmat, mert éjszaka áruszállítás van, nappal pedig a vásárlók jönnek kocsival. Emiatt a környék lakásai leértékelődnek. Az éttermek miatt erősen megnő a szennyvízterhelés és a hulladék. Mivel a hipermarketekben sok az importáru, nemcsak a közvetlen környéken emelkedik meg a forgalom. Csak egy példa: az egyik áruház Franciaországból kamionnal hozat be ásványvizet, márpedig az efféle járművek levegőszennyezése a vonatszállításénak a tízszerese. Radó Dezső szerint az az előírás sem szab gátat a káros hatásoknak, hogy az építés engedélyezéséhez számos – városrendezési, közlekedési, környezeti és más – hatástanulmány szükséges. Ezek ugyanis a beruházó pénzén készülnek, következésképp az ő érdekeit tükrözik. Mindent összevetve – állítja a környezetvédelmi szakértő – a bevásárlóközpontok nem lakhatóvá, hanem eladhatóvá teszik a várost.
A kereskedők nem vitatják, hogy a környezetvédelem jogos és indokolt követelményeit figyelembe kell venni a szóban forgó központok építésekor – mondta a Figyelőnek az OKSZ főtitkára. Vámos György példaként felhozta, hogy a fővárosi szabályozás 15 ezer négyzetméteres bevásárlóközpontok építését engedi meg a budai hegyvidéken, pedig ezen a területen kisebbre is megszabhatták volna a felső határt.
A közlekedési hatástanulmányokat is készítő Pro Urbe Kft. ügyvezető igazgatója, Babos Gyula szerint a vizsgált objektum tipikusan olyasvalami, aminek előnye és hátránya egyaránt van. Összehasonlításul az autópályákat hozta fel, mondván: azokat is sokan támadják, mégis nagy rajtuk a forgalom. Nagy a bevásárlóközpontok forgalma is, tehát az ott vásárlóknak jó, hogy megépültek. A közvetlen környéken lakók viszont inkább hátrányát, semmint előnyét látják ennek, a megnövekedett szeny-nyezés és zaj miatt. Ezért fontos, hogy előzetes hatástanulmányok készüljenek, ezeket publikálják és megvitassák, s azokat, akiknek az érdekei sérülnek, kártalanítsák. Sajnos, ez utóbbi Magyarországon még nem jellemző, mert hiányzik az erre vonatkozó korrekt jogi szabályozás.