Öt százalékkal csökkent az idei második negyedévben a hongkongi GDP az előző évi bázishoz képest – tartalmazza a Kínának tavaly visszaadott volt brit koronagyarmat kormányzatának közleménye. Az idei év egészére mintegy 4 százalékos visszaeséssel számolnak, ami igencsak elmarad az 1997-ben regisztrált 5 százalékos, illetve a folyó évre még 1998 elején is várt 3,5 százalékos bővüléstől.
Hongkong problémáinak belső és külső gyökerei egyaránt vannak. A hanyatlást a regionális válság, azon belül is elsősorban a több ázsiai gazdaságban tapasztalható nagy arányú tőkekivonás indította be. A recesszió mélysége azonban már belső tényezővel, a helyi ingatlan- és részvényárak inflációja által éveken át felfújódó buborék kipukkanásával magyarázható. (A hitelszűke és a magas kamatlábak nyomán az ingatlanárak a tavalyi rekordszinthez képest a felére zuhantak, míg a részvénypiacon még nagyobb áresés tapasztalható.)
Egy háztartásra vetítve hozzávetőlegesen 2 millió hongkongi dollár értékű vagyon tűnt el; a “hiány” főként a kiskereskedelmi forgalom visszaesésében ölt testet. Az emelkedő munkanélküliség, a szaporodó vállalati csődök és a megingott bizalom ördögi köre van kialakulóban.
Kevés jel utal a hitelszűke enyhülésére. A bankközi kamatlábak tartósan kétszámjegyűek, és a bankok már a legrosszabbra készülődnek. A külső tényezők sem utalnak a válság gyors felszámolására. Japán tartós hanyatlása Hongkongot megfosztja a fellendülés egyik motorjától, és sokan tartanak attól, hogy Kína is leértékelésre kényszerülhet. A feltörekvő piacok válsága még jobban visszafogja a hosszú lejáratú külföldi tőke áramlását.
A hanyatlás sebessége és mélysége valószínűleg strukturális károkat is fog okozni ahelyett, hogy a versenyképesség helyreállítását célzó szerkezeti korrekciókat eredményezne. A hongkongi bankok és nagyvállalatok persze sokkal erősebbek térségbeli versenytársaiknál. A bankrendszerben a tőkemegfelelési mutató átlagosan 17 százalék, és a jelzáloghitel-állományban elhanyagolható mértékű a nemteljesítés.
Mindezek alapján a Goldman Sachs regionális bankügyekkel foglalkozó elemzője úgy véli: A rendszer mindaddig technikailag fizetőképes marad, amíg a rossz hitelek aránya nem éri el a 36 százalékot. Ez még igen messze van, hiszen a kétes kinnlevőségek aránya még minden jelentősebb hongkongi banknál egyszámjegyű. A feszültség azonban erősödik. A félelmeket az okozza, hogy az ingatlanárak és a részvényárfolyamok további zuhanása esetleg erodálhatja a hitelfedezeteket, ami viszont újabb hitelmegszorításokhoz vezethet. Noha a figyelem középpontjában az egész állománynak körülbelül a felét adó ingatlanhitelek állnak, legalább ekkora aggodalomra ad okot a vállalati csődhullám és az ezzel együttjáró fizetéselmaradás. Adott esetben ez nemcsak a bankok hitelportfolióját érinti, hanem a lakossági bizalmat is. Sőt, emelheti a már így is 15 éve nem látottan magas, 5 százalékos munkanélküliségi rátát is.
A hanyatlást megállítandó, a hongkongi kormány a bizalom és gazdasági tevékenység ösztönzését tűzte ki célul. Ennek részeként expanzionista költségvetést fogadtak el, hosszabb távon, 4 év alatt pedig 100 milliárd hongkongi dolláros adócsökkentést, hatalmas vasúti és közúti beruházásokat, továbbá az állami tulajdonban levő földek eladásának korlátozását irányozták elő.
E lépések garantált fiskális deficitet idéznek elő, ami ritkaságnak számít Hongkongban. A 450 milliárd hongkongi dolláros valutatartalék mellett ez azonban nem jelenthet gondot. Sokkal nagyobb probléma, hogy a kormányzatnak a pénzügyi válságra adott válasza esetleg hosszabb távon negatívan befolyásolhatja a Hongkongról alkotott képet és a terület versenyképességét.
A félelmeket az is táplálja, hogy a hatóságok – eddig példátlan módon – beavatkoztak a részvénypiac működésébe. S bár az a józan szándék vezérelte őket, hogy enyhítsék az amerikai dollárhoz kötött helyi valutára nehezedő nyomást, az intervenció bírálói arra figyelmeztetnek: a kormányzat lépései két jelentős kockázatot is magukban rejtenek. Egyrészt a spekulánsok esetleg megcélozhatják a mesterségesen felhajtott részvénypiacot, ám ami fontosabb: az intervenció csorbíthatja Hongkongnak, mint klasszikus szabadpiaci pénzügyi központnak a hitelét. Mivel a terület jövője hosszabb távon attól függ, hogy mennyire vonzó pénzügyi szolgáltatásokat kínál, ez a kár potenciálisan sokkal nagyobb lehet a jelenlegi recesszió által okozhatónál.