Előbb lassú, majd hétfőn ismét drámai árfolyamesés jellemezte az elmúlt napokban a pesti tőzsdét. A BUX értéke a nyáron még teljességgel elképzelhetetlen mélységbe esett: a 3775 pontos hétfői szint gyakorlatilag a két évvel ezelőttinek felel meg. A nemzetközi hangulat is kifejezetten borús volt, minekutána Japánban a bankrendszer reformjára vonatkozó javaslatot elvetették, az Egyesült Államokban pedig Clinton elnök videovallomásának nyilvánosságra hozatala borzolta a kedélyeket. Mindezek után a befektetők tekintélyes része – a részvénypiacoknak hátat fordítva – amerikai állampapírokba menekítette a pénzét.
Budapesten azonban a többi feltörekvő piachoz képest ismét jóval erőteljesebb volt az árfolyamesés, amit a szakértők döntően a forint helyzetével magyaráznak. A hazai részvények közül – mint ahogy az nagy esések idején többnyire lenni szokott – a blue chipek tartották magukat a legjobban. A Matáv árfolyama továbbra is 900 forint feletti, és az átlagnál jóval kevésbé értékelődtek le a Mol papírjai is. E két társaság az orosz, illetve az ázsiai válság által kevéssé érintett, így nem véletlen, hogy részvényei kevésbé gyengültek, mint a termelő cégeké.
Ezzel együtt, a Mol 3800 forint körüli árfolyama azt jelenti, hogy a tavasszal jegyző hazai kisbefektetők eddig részvényeként 2300 forintot buktak (számukra a kibocsátási árfolyam 6100 forint volt). A részletre vásárlóknak 2 ezer forintot kellett befizetni a jegyzéskor, a maradék törlesztése év végéig esedékes. Persze ha a kurzus nem emelkedik, akkor a befektetőknek nyilvánvalóan az lesz az érdekük, hogy ne törlesszenek, inkább hagyják veszni a papírjaikat. Ebben az esetben a veszteségük 2 ezer forintban limitált. Az utóbbi bő egy hétben a vegyipari részvények még a piaci átlagnál is jóval inkább leértékelődtek. A BorsodChem árfolyama 3 ezer forint közelébe, a TVK-é 1,5 ezer alá zuhant. A történteket részben az magyarázza, hogy a piac a műanyagipari világpiaci árak kedvezőtlen alakulására számít, de ilyen arányú értékvesztést ez sem magyarázhat. A BorsodChem P/E-mutatója hármas, a TVK-é kettes értéket vett fel.
A befektetők hangulatát jól mutatja, hogy az utóbbi napokban a közelebbi lejáratú határidők esetében az elszámolóárak gyakorlatilag a prompttal egyeznek meg. Sőt, több alkalommal is előfordult, hogy az 1998. decemberi lejáratú BUX értéke a prompt alá esett.
A mostani árszinteken egyre többen vélik úgy, hogy néhány cégnél szóba kerülhet a felvásárlás, de erre utaló jelek – a BÁV-ot kivéve – egyelőre nincsenek. Az ebbéli spekulációkat az indokolhatná, hogy a tőzsdei társaságok nagy része mélyen az egy részvényre jutó könyv szerinti érték alatt forog. A közepes – vagy a mostani árfolyamok alapján inkább kisméretű – cégek esetében főként ebben lehet reménykedni. Az elemzők többsége szerint ha sor is kerül egy korrekcióra, ezek a részvények akkor sem erősödnek majd lendületesen, hiszen a külföldi kereslet jobbára a blue chipekre fog korlátozódni.
A tőzsdén kívüli piacon gyakorlatilag megállt az élet. Az Elmű és az Édász részvényére a névértéknél alig valamivel többet kínálnak; csak 50 százalékon keresik a Titászt és valamivel efölött az Émászt. A kifejezetten hosszú távra befektetőknek ilyen árak mellett már érdemes az áramszolgáltató részvények vásárlásán elgondolkozni. A közszolgáltató társaságok papírjai a részvények közül a legkevésbé kockázatosak, és középtávon a tőzsdei bevezetésük sem került le a napirendről. Persze a tőzsdekényszerből adódóan a társaságoknak még az idén kellene kezdeményezniük a parkettra lépést, ám ez ügyben még az előkészületek sem indultak be.