Ha az ECB kormányzói túl magasan határozzák meg a kamatlábakat, azért fogják őket bírálni, hogy elfeledkeznek a nagy világválság tanulságáról, amikor is a jegybankok nem voltak hajlandók lazább monetáris politikával ellensúlyozni a zuhanó árfolyamokat, s ezzel elindították a világméretű banki csődhullámot.
Amennyiben viszont az ECB túl alacsonyan határozza meg a kamatlábakat, úgy vezetőit azért korholják majd, mert figyelmen kívül hagytak egy másik fontos tanulságot: 1987-ben számos jegybank túlreagálta a tőzsdekrachot és a konjunktúra idején leszállította a kamatlábakat, aminek következtében megugrott az infláció, s ez tette szükségessé a kilencvenes évek eleji monetáris megszorítást. (Ha a bank ezt a hibát követné el, esetleg megszegi az alapszabályban rögzített azon kötelességét is, miszerint őrködik az árstabilitás felett.)
A pénzügyminiszterek a fiskális politikával kapcsolatban néznek hasonló kockázatok elébe. Az eurót az első körben bevezető 11 ország költségvetését megköti a stabilizációs és növekedési paktum, amely az egész gazdasági ciklus idejére kiegyensúlyozott büdzsét ír elő. A világszerte tapasztalható lassulás jelei láttán azonban a politikusokban felmerül a kérdés: reagáljanak a fiskális politika oldásával, ezzel esetleg megszegvén a megállapodást, vagy ragaszkodjanak a paktumhoz és reménykedjenek, hogy minden jól alakul.
Nagy a hibalehetőség és óriási a kockázat. Ha tényleg bekövetkezik a nemzetközi lefékeződés, akkor a világtermelésnek majdnem 30 százalékát adó Európa Japánnál és Amerikánál jobb helyzetbe kerül, s a világgazdaság mozdonyává válhat. A vagyonának nagyobb részét részvénypiacokon “forgató” Egyesült Államokat jobban sújtaná egy esetleges piaci korrekció. Az OECD becslése szerint a részvényárfolyamok 20 százalékos esése Európa GDP-jét a rákövetkező évben 0,2 százalékkal vetné vissza, míg Amerikáét 0,6 százalékkal. Másrészről viszont, ha az öreg kontinens rossz gazdaságpolitikai választ ad (ha visszavonul az elefántcsont-toronyba és nem lesz a növekedés hajtóereje), a csalódottság és az elmaradt haszon még nagyobb lesz.
A gazdaságpolitikusok két erősen eltérő lehetőséggel számolnak. Az egyik az optimista forgatókönyv. Az Európai Bizottság tavaszi előrejelzésében a közös valutát bevezető 11 ország együttes idei növekedését 3,0 százalékra prognosztizálja, amely majd 1999-re 3,2 százalékra nőhet. Ilyen ütem mellett az év végére az euró-zóna válik a világ gazdasági hajtóerejévé. Az erős konjunktúra ígérete vonzza a külföldi befektetőket és a “forró pénzeket”.
A másik változat sokkal pesszimistább, s a magánszektorban dolgozó közgazdászok közül egyre többen tartanak ennek bekövetkeztétől. A Deutsche Bank gazdaságkutató műhelye felhívta a figyelmet, hogy az euró-zóna 1999-es növekedése esetleg csupán 2,0-2,5 százalékos lesz. A J. P. Morgannál az európai vállalati nyereségek jövő évi gyarapodását 12 százalék helyett már csak 5 százalékra teszik.
A két eltérő előrejelzésnek eltérő gazdaságpolitikai következményei vannak. Ha az euró-zónához tartozó gazdaságok 3 százalékos ütemben nőnek, a mostani európai kamatlábszintek történelmi mércével mérve igen alacsonynak tűnnek, még az inflációra vonatkozó jóindulatú kilátásokat figyelembe véve is. A bizottság prognózisa szerint az euró-zóna a gazdasági ciklus csúcspontja felé halad és a kamatlábak valószínűleg emelkedni fognak, ami jövőre még tovább súlyosbodó kapacitáshiányt jelez előre.
Ilyen előfeltevések mellett a helyes fiskális politikai válasz a kiadások szigorú kordában tartása és egyensúlyi költségvetésre való törekvés lenne. Egyre erősebbek azonban azok az aggodalmak, miszerint az európai kormányok nem fordítanak kellő figyelmet a fiskális szigor fenntartására azóta, amióta teljesítették az egységes valutarendszerhez való csatlakozás maastrichti kritériumait. Mindenütt érezhető a korrekciós fáradtság.
Az ECB pénzpolitikai dilemmáit sem a szerkezeti reformok, sem a nemzetközi pénzügyi rendszer átalakítása nem oszlatja el. A gondok megjelennek majd jövőre, amikor az ECB átveszi a nemzeti bankok szerepét, s addigra a vezetőinek el kell dönteniük, hogy szerintük milyen irányba halad Európa gazdasága.