A kormányváltás után vállalt két mellékállása – a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági főtanácsadója, illetve az MFB elnöke – közül vélhetően az utóbbi minőségében kell jóval több gyakorlati kérdéssel megküzdenie. Mindjárt azzal a kritikával, miszerint az állam 100 százalékos tulajdonában lévő hitelintézet az elmúlt időszakban – elnevezésétől eltérően – jobbára a befektetési tevékenységére összpontosította energiáit, miközben a fejlesztések háttérbe szorultak.
– Az előttünk álló egy-két hónapban szeretnénk áttekinteni, hol tart a bank, milyenek a pozíciói, s nem utolsósorban, mi a bankkal kapcsolatos külső vélekedés. Kétségtelenül az az elfogadott nézet a hazai bankrendszerben, hogy az MFB-t túlterhelték funkciókkal. Ám ha mondjuk a kereskedelmi bankok nem akarnak a kisvállalkozókkal foglalkozni, vagy a lakáspiac nem működik megfelelően, illetve az egyes vállalkozások átstrukturálására még nem jöttek létre megfelelő intézmények, akkor kézenfekvőnek tűnt, hogy egy ilyen típusú állami hitelintézetre hárítják ezen feladatokat. Ezzel együtt is igaz azonban, hogy a befektetői, vagyonkezelői tevékenység a bank túl sok energiáját kötötte le. Ugyanakkor egyes területeken, elsősorban az állami alapokkal való gazdálkodásban – a jelek szerint – a szükségesnél kisebb volt az előző vezetőség aktivitása. Ezért a profiltisztítás elkerülhetetlen. A jövőben az MFB-nek kell majd kezelnie az állami pénzeket, valamint az Európai Unióhoz való csatlakozásból adódó pénzmozgásokat. Ugyanakkor minden feltétel adottnak tűnik ahhoz, hogy erőteljesebb regionális politikát valósítson meg. Ezek a feladatok a következő 10-15 évre adnak munkát a banknak.
Szüksége lesz-e az MFB-nek tőkeemelésre, vagy a mostani tőke megfelelő átcsoportosítással elegendőnek bizonyulhat? E helyütt elég arra utalni, hogy a cégnek jelentős tőkéjét kötötte le mondjuk a Postabank kényszerű megsegítése. De az sem világos, hogy az olyan társaságokban, mint a BÁV Bizományi Vállalat Rt., mennyire indokolt a részvétele.
– Ezekre a felvetésekre a könyvek áttekintése nélkül nem lehet válaszolni. Mindenesetre az említett példák is azt mutatják, hogy részben vitatott, részben nehezen megítélhető ügyekről van szó. A tőke jelentős része valóban olyan üzletrészekben, vállalkozásokban fekszik, amelyek minősége kérdéses. Ráadásul most, amikor a pesti tőzsde megbillent, még külön is okunk van arra, hogy ezeket a befektetéseket tüzetesebben megvizsgáljuk.
Miért tartotta szükségesnek az MFB közleményben tudatni, hogy nem kívánja a Concorde Értékpapír Rt.-t vételi ajánlattal megbízó befektetőnek értékesíteni több mint 28 százalékos tulajdoni részesedését a BÁV-ban?
– Folyamatban lévő ügyekről nem kívánok szólni. Mindenesetre egy tőzsdére bevezetett vállalatnál illik azt nyilvánosságra hozni, hogy nem a fő tulajdonos vásárlásai állnak a cég részvényárfolyamának emelkedése mögött, különösen akkor, ha a többi papír ezzel éppen ellentétesen mozog. Azt is kötelesek vagyunk közölni, hogy most nem kívánjuk részesedésünket értékesíteni. A BÁV és a többi tulajdonrész további sorsát részben a stratégiából lehet majd levezetni, részben az élet által hozott fordulatokra hozott reakció lesz a meghatározó. Olyan stratégia ugyanis sosem lesz, amely tételesen kijelölné, hogy melyik beruházásból mikor, milyen technikával – a tőzsdén át vagy a társtulajdonosoknak való felajánlással, illetve a tőkét hitellé átalakítva – kell kiszállni.
Tervezik-e az MFB olyan korábbi kétes hírű tranzakcióinak felülvizsgálatát, mint például a siófoki Kőolajvezetéképítő Rt., illetve a Ganz Acélszerkezetgyártó eladása (Figyelő, 1998/13. és 21. szám)?
– Én is értesültem olyan hírekről, amelyek arra utalnak, hogy az utóbbi időszakban a banknak voltak erősen kifogásolható, mondhatni zajos ügyletei. Egy dolog, ha valaki kétes kimenetelű döntést hozott. Az viszont már sokkal kínosabb, ha mondjuk egy korábban elvállalt garanciára derül fény. Ezzel nem csak az etikai, hanem az üzleti érzék miatt is foglalkozni kell.
A profiltisztítást úgy kell érteni, hogy például az MFB 100 százalékos tulajdonában lévő, összességében igen jelentős tőkeértékű tulajdoni részesedéseket őrző Magyar Befektetési és Vagyonkezelő Rt. is kiválik a bankcsoportból, s mint hírlik, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-hez kerül?
– A bankcsoport kialakításának motívuma 1996-97-ben valószínűleg az lehetett, hogy míg a bank állami tulajdonban marad, bizonyos funkciók magánpiacivá tehetők. Meg kell egyenként vizsgálni ezt a második, sőt az úgynevezett harmadik kört is, nevezetesen az ezen cégek által létrehozott szatellit vállalkozásokat. Őszintén szólva, nekem ma még ez az egész struktúra egy kicsit bonyolult és áttekinthetetlen…
Bod Péter Ákos 47 éves, 1975-ben diplomázott a budapesti közgazdasági egyetemen. Első munkahelyén, a Tervgazdasági Intézetben másfél évtizedig dolgozott, emellett félállásban az egyetemen tanított. 1989-től a néhai Antall Józsefnek – akkor még mint a Magyar Demokrata Fórum elnökének – adott gazdasági tanácsokat. A rendszerváltást követően előbb rövid ideig a parlament gazdasági bizottságának elnöke, majd az Antall-kormány ipari és kereskedelmi minisztere, egészen 1991 decemberéig. Ekkor lépett hatályba a jegybanktörvény, amely alapján a parlament 6 évre a Magyar Nemzeti Bank elnökének választotta. Hivatali idejének felénél azonban lemondott e tisztségéről. 1995 januárjától 3 éven át az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank igazgatótanácsának tagjaként hazánk mellett Csehországot, Szlovákiát és Szlovéniát képviselte. Hazatérése, 1998 januárja óta a veszprémi egyetemen oktat, júliusban szerezte meg az egyetemi tanári címet, ma is ez a főállása. Emellett júliustól a Miniszterelnöki Hivatal gazdasági, stratégiai főtanácsadója, augusztus végétől pedig az MFB elnöke.