Oroszországban harmadszori próbálkozásra ugyan sikerült miniszterelnököt választani, Jevgenyij Primakov személye azonban nem váltotta ki a nyugati befektetők osztatlan lelkesedését. Az Egyesült Államokban kezdetben a központi bank szerepét betöltő Fed esetleges kamatcsökkentéséről szóló híresztelések okoztak gyors erősödést, ezt azonban masszív árfolyamesés követte, mivel újra napirendre került az amerikai elnök jogkörének felfüggesztését kiváltó vádeljárás elindítása.
Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a magyar részvények árfolyama is tovább esett. Az viszont hidegzuhanyként érte a befektetőket, hogy a szóban forgó csökkenés ismét jóval meghaladta az európai átlagot. Bár az elemzők ezt elsősorban azzal indokolják, hogy a Közép- és Kelet-Európában befektető alapok az orosz piacokon elszenvedett veszteségek okán szinte árkorlát nélküli eladásokra kényszerültek, és a jó likviditású magyar piac ezt szenvedte meg, az utóbbi időben két újabb magyarázat is előkerült.
Ezek egyike szerint a gazdaság jövő évi növekedésére vonatkozó prognózisok pesszimistábbá váltak. Míg pár hónappal ezelőtt még szinte mindenki legalább 5 százalékos gazdasági növekedést jósolt 1999-re, addig az ázsiai, az orosz, és a latin-amerikai krízis hatására ma már egyes becslések alig 2,5 százalékról szólnak.
A másik új momentum a forint leértékelésétől való félelem. A nemzeti fizetőeszközzel továbbra is az intervenciós sáv tetején kereskedtek a múlt héten, vagyis a forint változatlanul gyengélkedik. Egyes becslések szerint a Magyar Nemzeti Bank eddig már közel 1 milliárd dollárt költött a forint védelmére. Bár a legtöbb szakértő úgy véli, hogy a főbb gazdasági mutatók nem indokolják a leértékelést, ha a fejlődő piacokon esetleg újabb leértékelési hullám söpörne végig, a forint sem kerülhetné el ezt a sorsot.
A LaSalle értékpapír-kereskedő cég múlt héten nyilvánosságra került botránya miatt a Graboplast Rt. is vélhetően búcsút mondhat értékpapír-állománya jelentős részének. Ez pedig nemcsak a győri cég iránti külföldi befektetői bizalmat csappantotta meg, hanem sajnálatos módon a többi hazai közepes céget is hasonlóan érinti.
Pedig a részvények már eddig is átlagosan 35 százalékot veszítettek értékükből. De sok olyan papír volt, amellyel még ennél is jóval nagyobbat lehetett bukni: így például a Graboplast részvényeivel, amelyek ára 4500 forintról egészen 1600 forintig zuhant.
Ugyancsak említésre érdemes az Egis- és a Richter-papírok átlag feletti zuhanása. A TVK árfolyamának és egy részvényre jutó eredményének hányadosa (P/E) is kirívóan alacsony: nem éri el a 3-as értéket. Ezt a nyilvánvalóan abnormális számot elsősorban a tulajdonosi viszonyokkal lehet magyarázni. Erős ugyanis a félelem a piacon, hogy a becslések szerint 25 százalékos részesedésű nagybefektető, a Croesus nem bírja finanszírozni veszteségeit, így csomagja egy részének eladására kényszerül. A társaság körülbelül 4200 forintos átlagáron vette meg a papírokat, s így több mint 12 milliárd forintos vesztesége halmozódhatott fel az üzleten.
Persze mindezek eltörpülnek a határidős piacon üzletelők veszteségei mellett. A két leglikvidebb termin elszámolóára az augusztus 20-a előtti állapothoz képest közel 3 ezer pontot zuhant. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az augusztus közepi, kontraktusonként átlag 140 ezer forintos letétnek a dupláját bukhatta el az, aki vételre tett. Ez persze fordítva is igaz: ha valaki az eladásra szerződött, akkor pénzét egy hónap alatt megháromszorozhatta.
A határidős piacon üzletelő befektetőknek az utóbbi időben más miatt is volt okuk izgulni. A jelenlegi szabályok gyakorlatilag szabad kezet adnak a brókercégeknek a tekintetben, hogy milyen letéti követelményeket támasztanak. Nagy esések idején többször előfordult, hogy e tételeket egyik napról a másikra akár 50 százalékkal is megemelték. Így még azok a befektetők is elcsúszhattak, akik ugyan az áresést még tudták volna finanszírozni, a hirtelen megemelt letéti követelményeket azonban már nem.
Mindazonáltal a kevésbé kockázattűrő befektetőknek érdemes foglalkozniuk a két legnagyobb tőkeértékű cég – a Matáv és a Mol – papírjainak vételével. Ezek ugyanis nemcsak nagyságuk miatt jelenthetnek biztonságot, hanem azért is, mert az orosz válság gyakorlatilag nem érinti működésüket. Ráadásul az sem sújtaná lényegesen ezen cégek eredményességét, ha az európai unióban esetleg visszaesne a gazdasági növekedés üteme.