Szinte végig az összességében 4,5 – a középárfolyamtól mindkét irányban 2,25 – százalékos intervenciós sáv alsó, úgymond erősebb szélénél mozgott a forint árfolyama a csúszóleértékelési rendszer bevezetése, 1995 márciusának közepe óta. Ez többek között azzal magyarázható, hogy a jegybank kamatpolitikájának eredményeképpen a forintban denominált eszközök hozamai kamatprémiumot tartalmaztak, így a devizában bejövő tőke keresletet támasztott a forint iránt. Az árfolyam ez év augusztusáig csak három ízben – a rendszer bevezetésének idején, az ázsiai válság hatására és az idei választások után – távolodott el komolyabban az intervenciós sáv aljától, ám akkor sem számottevően: az elmozdulás mértéke ritkán haladta meg az egy százalékot.
Az MNB korábban egyszer sem kényszerült arra, hogy beavatkozzon az intervenciós sáv felső, gyengébb szélén, az utóbbi napokban azonban többször is sor került erre. Felvetődött annak a lehetősége, hogy a forintot leértékelik, vagy szélesítik az intervenciós sávot – amely tulajdonképpen ugyanúgy devalválást jelentene -, ehelyett azonban a leértékelés ütemének csökkentéséről született döntés. A gazdaság állapota és a kedvező inflációs adatok ezt a lépést már régebben aktuálissá tették – közölték a Pénzügyminisztériumban. Bár az orosz pénzügyi válság miatt ezt mindenki egy későbbi időpontban várta, a kormány úgy ítélte meg, hogy a krízis a magyar gazdaságot nem érinti, az intézkedést a főbb gazdasági mutatók alátámasztják, így nem látta indokoltnak a változtatás elhalasztását. E bizalomerősítő lépés azt üzente a piaci szereplőknek, hogy a kormány és a jegybank közösen áll ki a pénzügypolitika töretlensége mellett. Bár ezáltal átmenetileg megnyugodtak a hazai pénz- és tőkepiacok, az ezt követő héten a forint ismét megközelítette a sáv felső, gyengébb szélét.
Magyarországon a termelékenység nagyobb ütemben nő, mint a kereskedelmi partnerországokban, így a leértékelés ütemét a várható infláció alatt lehet megállapítani. Az árfolyam-politika így egyszerre tudja szolgálni mindkét célját: fékezőleg hat az inflációra, miközben a versenyképességet sem veszélyezteti (lásd külön írásunkat). Az utóbbi években, mikor az infláció meghaladta a nominális leértékelést, s az utóbbi üteme folyamatosan csökkent, az exportőröknek szembe kellett nézniük az úgynevezett reál-effektív árfolyam felértékelődésével (Figyelő, 1998/36. szám). Ahhoz, hogy a termelés versenyképessége megmaradhasson, a felértékelődés szintjénél nagyobb mértékben kellett növelni a termelékenységet.
A csökkenő mértékű leértékelés miatt a forint erősödik. Kérdés, hogy e tény az olyan pillanatokban, amikor a nemzeti fizetőeszköz valamelyest felértékelődik – mint lesz az majd októbertől -, milyen hatással van az exportra és a folyó fizetési mérlegre. Szakemberek szerint a mostani döntésnek egyikre sem lesz negatív következménye.
A korábbi évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a magyar gazdaság exportképessége nem árfolyamérzékeny – hangsúlyozta Bihari Péter, a Budapest Bank (BB) vezető közgazdásza. Tavaly a hivatalos leértékelés évi 14 százalék körül alakult, míg az infláció 1997 decemberében – az előző év azonos hónapjához viszonyítva – 18,4 százalék volt, emiatt beszélhetünk reálfelértékelődésről. Ezen ároldalról fellépő nyomásnak elméletileg csökkentenie kellett volna a kivitel volumenét, ám ennek pont az ellenkezője történt. A felértékelődés miatti negatív hatást ugyanis kompenzálni tudta a termelékenység javulása, amely nagymértékben meghaladta Magyarország kereskedelmi partnerországainak szintjét. Bihari Péter szerint azonban a magyar gazdaság versenyképességi előnye lassan mérséklődik, és középtávon valószínűleg felmorzsolódik. Egyrészt azért, mert a termelékenység javulása nagyrészt a létszámleépítéseknek volt köszönhető, mely folyamatnak azonban vége. Másrészt az eddig tapasztalható bérszigor sem mozog már a korábbi pályán.
Az exportot tehát egyelőre nem érinti jelentősen ez a relatív felértékelődés, de a következő években – amikor a termelékenység javulása megáll – nem lesz fenntartható egy ilyen árfolyam-politika. Bihari Péter elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben a márkát az euróval helyettesítik a valutakosárban. Az infláció egyszámjegyűvé válásával a csúszóleértékelés feladható lesz, és a következő évezred első éveiben a forintot várhatóan az euró árfolyamához köthetik.