Az infláció ütemének mérséklődésével összhangban kerül sor a csúszóleértékelési ütem – jelenleg 0,8 százalékos – mértékének további csökkentésére. A kormány és az MNB érdemben csak az idei év utolsó negyedében tud foglalkozni az 1999. évi várható árfolyampályával. Jó lenne, ha a nyilvánosságra kerülő adatok a bértárgyalásokon is éreztetnék hatásukat – közölte lapunkkal Riecke Werner, a jegybank alelnöke. Mindenesetre a következő években valószínűleg nem feltétlenül menetrendszerűen, hanem több év átlagában, félévente 0,1 százalékkal csökken a leértékelési ütem. A fogyasztói árindex 5 százalék körüli éves mérséklődése adna lehetőséget a mostani árfolyamrendszer végleges elhagyására. Ez esetben ugyanis az Európai Unióval szemben fennálló inflációs különbözet összhangban lenne a forint elkerülhetetlen, évi néhány százalékpontos reálfelértékelődésével, mely a felzárkózási folyamat kísérőjelensége. Az más kérdés, vajon célszerű-e menetközben az ingadozási sáv szélesítésével megnövelni a monetáris politika hatásfokát.
A kamatpolitika jellege a közeljövőben alapvetően nem változik; az MNB azt tartaná optimálisnak, ha a befektetők a várható inflációt figyelembe véve 3 és 6 százalék közötti reálhozamot érhetnének el. Módosul viszont a monetáris eszköztár. Augusztus közepétől a kereskedelmi bankok a meghirdetett kamatszinten – az eddigi, folyamatos lehetőséggel szemben – kezdetben hetente kétszer, később esetleg már csak egy alkalommal helyezhetnek el betétet a jegybanknál, 1 hónapos időtartamra. A bankközi kamatok ebből fakadó nagyobb ingadozásait tompítja viszont az egynapos jegybanki hitelek és betétek közötti kamatrés szűkítése. Ezzel egyidejűleg megszűnik az 1 hetes futamidejű aktív és passzív repo, valamint az 1 hetes betéti konstrukciós lehetőség. Az MNB szeretné az 1 hónapra lekötött úgynevezett sterilizált állományt hosszabb futamidőre “átterelni”; ennek érdekében az 1 éves lejáratú, aukción kibocsátott kötvényeivel továbbra is kéthetente – de az aukciókon ehhez igazodó kibocsátási mennyiségekkel – jelenik meg.