Míg a különféle társaságok papírjai közt a vevők általában aszerint válogatnak, hogy milyen mértékűre taksálható a részvények révén – árfolyamnyereség és/vagy osztalék formájában elérhető – hozam, az üdülési jogot garantáló instrumentumoknál inkább a pihenési lehetőségek tárházának gazdagsága tekinthető mérvadónak. E mustra során ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy részesedés révén igénybe vehető vakációs lehetőségeket – az eredeti célponton kívül – még hány országban, s miféle szálláshelyeken lehet érvényesíteni.
A hazai “time-sharing részvénypiac” legutóbbi kibocsátójaként jegyzett Kapocs Rt. papírjaival például – amellett, hogy az új tulajdonos a vásárlás révén 99 éven át tartó, évi egyhetes, ingyenes használati lehetőséget kap a fővárosi Hotel Ambrában – jogosítványával más üdüléseket is igénybe vehet, szerte a világon. A papírok birtokosai eszerint a nemzetközi csereüdültetés legnagyobb családjába, a Resort Condominiums International (RCI) hálózatába tartozó több mint 3200 szállodában, 85 országban pihenhetnek, viszont a pluszszolgáltatásért – noha a Kapocs tagja e hálózatnak – valamennyit rá kell fizetniük. Heti 150-350 német márkás külön díj ellenében már elvileg a világ bármely pontjára elcserélhetik a budapesti üdülési jogukat.
A fenti momentumok a time-sharing konstrukcióval megspékelt papírok napos oldaláról valók. Az árnyékos oldalon viszont az ilyen jellegű részvényeknek a hagyományos értékpapíroknál alacsonyabb hozama található. Ráadásul az efféle tulajdonosoknak nincs tényleges beleszólása a társaság ügyes-bajos dolgaiba. Ezen túlmenően akkor is gondban lehetnek, ha részüket el kívánják adni. A papírok tőzsdei bevezetéséről már nem is beszélve, hiszen éppen a tárgyalt üdülési jog nehezítheti meg az ez irányú kérelem elbírálását: az osztott üdülési jog ugyanis nem forgalmazható a börzén. Így viszont a részvények likviditását is komoly veszély fenyegeti.
E probléma már csak az értékpapírtörvény úgynevezett tőzsdekényszere miatt is aktuális, mely szerint a legalább 200 millió forint értékben értékpapírokat kibocsátó cégeknek 1998. december 31-ig kezdeményezniük kell bevezetésüket a börzére. A közelmúltban több, a Kapocs Rt.-hez hasonló részvényesi konstrukcióval építkező cég – például az Abbázia Rt. és a T. S. Apartman Club – nyújtott be efféle kérelmet.
A hasonló akción morfondírozóknak mindenesetre nem árt tudniuk, hogy a Kapocs Rt. részvényeinek kibocsátását az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) csak azzal a megjegyzéssel engedélyezte, hogy a jegyzési tájékoztatóban szerepeltetni kell: a befektetés az átlagot meghaladó kockázatot jelenthet. Ennek oka egyrészt az, hogy a Kapocs mindeddig nem igazán végzett érdemi tevékenységet a magyar piacon, másrészt a time-sharing konstrukciók terén a honi jogászoknak még nincs kellő tapasztalatuk.
Ennek ellenére a C-sorozatú Kapocs-részvényekből négy hét alatt 77,6 millió forintnyi gazdára talált – igaz, a kibocsátók eredetileg 200 millió forint körüli értékesítést terveztek. A befolyt forintok azonban – tájékoztatták a Figyelőt a Kapocs Rt.-nél – elegendő fedezetet teremtenek a társaság számára ahhoz, hogy be tudja fejezni a Hotel Ambra építését. A négycsillagos szálloda így rövidesen megnyitja kapuit, ahol a részvények révén osztott üdülési joghoz jutott tulajdonosok mellett – hagyományos módon – mások is megszállhatnak.
A Kapocs Rt. nem titkolt célja, hogy a jövőben újabb részvénykibocsátási akcióba fog, s nem kizárt, hogy példáját mások is követik majd. Hacsak nem tántorítják el őket a tőzsdekényszernek és a time-sharing részvények jellegének összeegyeztetéséből adódó nehézségek. Persze a legfontosabb feltétel mégis csak az, hogy a jövőben is akadjon elegendő befektető, aki a magasabb hozamígéret helyett az osztott üdülési jogot nyújtó papírok jegyzése mellett dönt.