Becslések szerint tavaly a világon 40 billió dollárnyi befektetést “letétkezeltek”, és ez a szám az ezredforduló tájékára további 10 billióval gyarapodhat. Ezzel párhuzamosan az üzletág bevétele – prognosztizálja a Financial Times – a jelenlegi évi 5-6 milliárd dollárról 8 milliárdra gyarapodhat. Az “iparág” jó néhány éve tartó konszolidációja – mára csupán fél tucat nagy és háromannyi középméretű letétkezelőt tartanak számon a világon – várhatóan tovább folytatódik. Ebben nem kis szerepe van a felmerülő költségeknek, elsősorban az informatikai fejlesztések szükségességének. Éppen ez utóbbi az, amelyre a honi bankoknak – kiváltképp, ha külföldi ügyfelekre áhítoznak – áldozniuk kell. A számítógépes háttér minősége egyelőre ugyan csupán a kezelendő ügyfelek számára hat (bizonyos volument a legegyszerűbb nyilvántartási rendszer is képes kiszolgálni), ám a befektetők elvárásai közt egyre nagyobb a szerepe az auditált informatikai rendszereknek. Letétkezelőt egyébként a külhoni befektető kereshet külön-külön a célpiacain, illetve dönthet az úgynevezett globális letétkezelés mellett. Ekkor a saját hazai partnerétől várja el, hogy a helyi piacokon megfelelő társra találjon. Nálunk a külföldiek leggyakoribb partnere hagyományosan a Citibank és a Budapest Bank. Az előbbi az Egyesült Államok – tavaly hatályon kívül helyezett de továbbra is mérvadó – tőzsdefelügyeleti szabálya alól nyert elsőként kivételt néhány éve a magyar piacon, és vált mindazon befektetők letétkezelőjévé, amelyek számára ilyen “teljesítményű” bank igénybevétele volt az előírás. A jelenleg 600 milliárd forintos állományt kezelő Budapest Bank ezzel szemben német és osztrák nyelvterületen lett vonzó, minthogy ezen országok központi elszámolóházaival épített ki jó kapcsolatot. Bár azóta történtek bizonyos változások – ezekben az új piaci szereplők, így a külföldiek letétkezelésében még jelentős helyet elfoglaló ING Bank és a Bank Austria Creditanstalt ugyancsak közrejátszottak -, de a földrajzi elkülönülés továbbra is jellemző.