Érdekes egybeesés, hogy míg az Alkotmánybíróság a napokban megvétózta az 1 millió forintnál nagyobb készpénzkifizetésekre kivetett adójogi szankciókat, addig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) július elsejétől éppen a forgalomban lévő bankjegyek és érmék használatának csökkentését célozva vezetett be készpénzkezelési díjat a kereskedelmi bankok pénztári be- és kifizetéseire. Az új rendelkezés betartása a hitelintézetek számára ősztől okoz majd tényleges költséget. Október elsejétől a bankjegyek utáni díj 50 fillér, az érméké pedig 10 fillér lesz (jövő év januárjától ugyanez a díjtétel a bankjegyek esetében 80 fillérre emelkedik). A változás az éppen bevonás alatt lévő százforintos bankjegyekre és érmékre nem vonatkozik; azokat a jegybank díjmentesen váltja át törvényes fizetőeszközre.
A bankok feltehetőleg ezentúl nem fogják csak azért bevinni az MNB-be a készpénzkészletüket, hogy aztán azt másnap rendbe rakva kivegyék. Sőt, a központi bank a bankjegyek akkurátus kötegelését júliustól oly mértékben elvárja a hitelintézetektől, hogy ha valamelyik pakliban a papírpénz nem az előlapjával felfelé fekszik, akkor a befizető bank minden egyes kifogásolt darab után 1000 forinttal “büntethető”.
A jegybanki rendelet nyomán ugyan valamelyest csökkenhet a forgalomban használatos készpénz mennyisége, ám látványos javulás aligha lesz az összgazdasági szinten jelentős költségeket okozó készpénzhasználatban. A hitelintézeteket ugyanis pusztán e rendelkezés nem igazán ösztönzi a “kímélő életmódra”, lévén, hogy az MNB felé fizetendő díjakat úgyis beépítik majd az ügyfeleknek felszámolt banki költségekbe.
A készpénzhasználat fölöttébb hátrányos az adóhatóság számára is, hiszen a zsebből zsebbe vándorló forintokat még a legszemfülesebb adóellenőr sem képes utolérni. Éppen ezért külön figyelemre méltó, hogy a taláros testület éppen azt találta alkotmánysértőnek, miszerint a rendelet alkotói adójogszabályok szankcióival akarták visszaszorítani a készpénzes fizetéseket. Ez akár azt is jelenthetné, hogy más módszereket kell kitalálni.
Ha a készpénzforgalmat a jövőben kormányzati szinten kívánják szabályozni, ahhoz konkrét tiltó rendelkezésekre lenne szükség – ismerte el lapunknak Lucz Zoltánné, a Pénzügyminisztérium osztályvezetője. Elképzelhető például, hogy – a francia gyakorlathoz hasonlóan – rendelet szabályozza a gazdaság szereplőinek körében a különböző fizetési módokat. Más szakértők azt is kivitelezhetőnek tartanák, ha a számviteli törvénybe kerülne be olyan tartalmú megszorítás, hogy a gazdálkodó szervezetek – az eddigi gyakorlattal szemben – a pénzkezelési szabályzatukban nem állapíthatnák meg önállóan a házi pénztárban tartott készpénz mennyiségét; azt a jogszabályban, egységesen limitálnák a törvényalkotók.
Bár az immár semmisnek nyilvánított citált jogszabályt a vállalkozók annak idején szinte egyhangúlag elítélték, akadnak olyan társaságok is, amelyek éppen emiatt tértek át a kártyás fizetésre – alkalmazva a készpénzkímélés mifelénk legelterjedtebb módszerét. E cégek közé sorolható például a Prímagáz, amelynek telepein rögzített, tartályautóikon pedig mobil POS-terminálok révén, plasztiklappal is fizethetnek a viszonteladók. Mint megtudtuk, a konstrukció meglehetősen nagy népszerűségnek örvend; Kelet-Magyarországon például az OTP Bankpont kártyáit már fél éve használják. Emellett – a növekvő nyomás okán – már a Budapest Bankkal is kötöttek megállapodást automaták telepítéséről. Külön előny, hogy a plasztiklapos vásárlók fizetőképessége e POS-készülékeken egy pillanat alatt ellenőrizhető. Ha nincs meg a kellő fedezet, akkor az adásvétel elmarad; ha viszont van elegendő pénze a viszonteladónak, s kártyával fizet, úgy a Prímagáz úgynevezett árrés-kedvezményt ad.
A fenti cég példája is jól igazolja azt a szakmai körökben már elfogadottnak tekinthető álláspontot, hogy a nagyobb vállalkozásoknál nem okoz komolyabb problémát a készpénzkímélés “erőltetése”. Leginkább azért, mert vagy már rendelkeznek az elektronikus fizetéshez szükséges infrastruktúrával, vagy nem jelentenek nekik akkora megterhelést a rendszer kialakításához szükséges költségek, mint kisebb társaiknak. Ugyanakkor vélhetően könnyebben is viselik a felszámolt banki jutalékokat, amelyek mértéke általában ezrelékes nagyságrendű.
Az OTP Banknál tavaly nyáron indultak útjára az ingyenes számlanyitással járó üzleti kártyák; ma már több mint 3 ezer darab van belőlük, melyekhez havonta 60-80 milliós forgalom társul – tájékoztatta a Figyelőt Várkonyi Edit, a hitelintézet ügyvezető igazgatója. Szerinte a bankjegyek és érmék használatát kerülő fizetési módozatok különösen a kiskereskedelmi ügyfélkört kiszolgáló vállalkozásoknál hasznosak. Persze a megbízható törzspartnerek érdekeit ez az átállás nem csorbítaná, már csak azért sem, mert velük később is fenntartható az átutalásos fizetési forgalom.
Ettől függetlenül a vállalkozók – s főként a kicsik és közepesek – döntő többsége még mindig a készpénzes fizetés biztonságára esküszik. E kör már azt is csupán inflációs korrekciónak minősítette, amikor a kormány az eredeti 1 milliós határt 1,2 millió forintra emelte (Figyelő, 1998/17. szám). Érvelésük szerint hiába biztonságosabbak a készpénzkímélő fizetési módozatok, a vételár átutalásának késése a csekélyebb forgalmú kis cégek számára már komoly hátrányt jelenthet. Ezzel együtt Károlyi Miklós, a Vállalkozók Országos Szövetségének főtitkára összességében a hazai gazdasági kultúra hiányosságaiban látja a váltás akadályát. Ha a jogszabályok alkotói mégis szeretnék valami módon ösztönözni a társaságokat a bankjegyeket nélkülöző adásvételre, akkor inkább adókedvezményekkel, mintsem adószankciókkal érhetnek el sikert.
Az már más lapra tartozik, hogy a honi bankárok közül többen is attól tartanak: éppen az alkotmánybírák legutóbbi döntésével nehezül meg az effajta gazdasági kultúra elterjedése.