DEMATERIALIZÁCIÓ – Minden jel szerint

Azon gyűjtőknek, akik mint esztétikai értékkel bíró tárgyakhoz is vonzódnak a kinyomtatott értékpapírokhoz, idővel nem lesz módjuk tovább gyarapítani kollekciójukat. Hamarosan ugyanis csak a nyomdai gyártást mellőző, számítógépes jelként előállított, úgynevezett dematerializált értékpapírok forognak majd a honi értékpapírpiacon. Bár a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) Rt. szabályzata csak július 6-ától lép hatályba, az első fecskék már megjelentek.

Könnyen lehet, hogy egy tatabányai székhelyű társaság részvényei válnak elsőként láthatatlanokká Magyarországon. Noha a dematerializáció előkészítése már öt éve elkezdődött, a munka első gyümölcseivel csak az idén találkozhatunk. Az eredeti tervek alapján egyébként az elsők közt a Keler Rt. részvényei jelennének meg ilyen formában, ám a vezető helyre több társaság – köztük egy tatabányai – is pályázik. Annyi mindenesetre biztos, hogy abszolút nyerő pozíciót csak új kibocsátású részvényekkel lehet elérni. A nyomdai úton előállított, s átalakulás révén dematerializált formát is felvetteknél ugyanis mindenképpen hosszadalmasabb a procedúra, melynek rendjét az 1997 elejétől hatályos – időközben módosított – új értékpapírtörvény szigorúan rögzíti. Az átalakításról született döntés után például olyan hirdetményt kell megjelentetni egy országos napilapban, illetve a tőzsde hivatalos lapjában, melyben a társaság felszólítja az értékpapírok tulajdonosait ma még “kézzelfogható” érdekeltségeik benyújtására. Az erre nyitva álló időszak nem lehet rövidebb 6 hónapnál. Új kibocsátáskor viszont már akár 39 nappal a közgyűlési határozat után is megvalósulhat a dematerializálás.

A benyújtási határidőből való kifutás következménye az, hogy az átalakított értékpapírra vonatkozóan a volt tulajdonos követelési joga elvész. Ez első ránézésre rémisztőnek tűnik, ám a helyzet korántsem reménytelen. A benyújtási határidő lejárta után ugyan a kibocsátó a be nem nyújtott értékpapírt valóban érvénytelenné nyilvánítja, s erről – az előbb már említett helyeken – hirdetményt tesz közzé. Ezen értékpapír azonban “nem vész el, csak átalakul”; helyébe új, dematerializált formát bocsátanak ki, s azt értékesítik. Itt a törvény már nem szab határidőt, de azt előírja, hogy a befolyt vételárat a jogosultnak ki kell adni, vagy a jogosultság megállapításáig valamelyik honi hitelintézetnél letétbe kell helyezni.

A kibocsátóknak mindenesetre azt tanácsolják, hogy már a részvények benyújtására vonatkozó hirdetéseikben hozzák nyilvánosságra határozott álláspontjukat ezen kérdéskörben. Vagyis egyértelműen közöljék a befektetővel, hogy milyen ellenértékre számíthat az, aki nem nyújtja be időben a részvényét. Egy nagyobb részvénytársaságnál – amelynél az értékpapírokat fizikailag birtokló tulajdonosok szétszórtan helyezkednek el – az átállás átmenetileg akár a részvények tőzsdei árát is megemelheti. Elgondolkodtató, hogy ha az értékesítésre több napon át, s eltérő áron kerül sor, akkor a volt értékpapír-tulajdonosokkal miként kell elszámolnia a cégnek. A szakemberek úgy vélik: az utóbbiak érdekei egy átlagár alapján történő elszámolás során sérülnek a legkevésbé. Ugyanakkor nem lesz könnyű ügyelni arra, hogy ez az átlagár – az értékesítési kényszer okán – ne legyen túl alacsony.

Sokkal egyszerűbb a helyzet azoknál, akik a nyomdai úton előállított értékpapírokat az előírt határidőben benyújtják. Ekkor ugyanis a kibocsátónak csak arról kell haladéktalanul gondoskodnia, hogy az immár dematerializált instrumentumot a tulajdonos által megjelölt számlán jóváírják. Itt érdemes megemlíteni, hogy a szakemberek körében nemes egyszerűséggel csak dematértékpapírként emlegetett eszközök elterjedésének az is fontos feltétele, hogy az értékpapír-számlákat vezető brókercégek, hitelintézetek nyilvántartási rendszere alkalmas legyen a kezelésükre.

A jelenleg letétkezelési feladatokat ellátó társaságok az ehhez szükséges tevékenységi engedélyt az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől fogják megkapni. Ehhez a cégeknek egyrészt egy nem nyilvános, dematértékpapírok kezeléséről szóló szabályzatot kell bemutatniuk, másrészt megfelelő számítógépes nyilvántartási rendszerrel kell rendelkezniük. Annak a megítélése azonban, hogy a cég szoftver-rendszere mennyire felel meg a követelményeknek, nem lesz egyszerű. Miután a hozzáértők általában részt vesznek a rendszerek kimunkálásában, nehezen hihető, hogy saját munkájukat majd nem megfelelőnek minősítik. Ugyanakkor annak sem örülnének az érintettek, ha egy konkurens cég tekintene be nyilvántartási rendszerükbe.

A szakemberek szerint a Keler Rt. részvénye után az állampapíroknak lesz jó esélye a dematerializált formában való kibocsátásra. Az értékpapír-piaci problémák jelentős része ugyanis így eltűnne: a letiltás, az érvénytelenítés, a lopás, a hamis forgatmány és az ezekhez hasonló fogalmak kivétel nélkül egy csapásra ismeretlenné válnának. Annak érdekében, hogy ez a biztonságosabb rendszer működjön, némi költségnövekedéssel kell számolniuk a piaci szereplőknek. Igaz, a szintén július 6-ától életbe lépő díjszabályzatot a Keler Rt. igyekezett úgy kialakítani, hogy emiatt ne emelkedjenek a költségek. Ám a társaságnak a korábbi számlastruktúráját is át kell alakítania. Ezentúl lesz majd “A” és “B” típusú központi értékpapírszámla – az egyik a forgalmazók saját tulajdonú értékpapírjaira, míg a másik az ügyfélpapírjaik nyilvántartására szolgál. A forgalmazók ügyfelenkénti bontását azonban már nem végzi el a Keler.

A dematerializáció egyébként inkább a kibocsátóknak drága és időigényes munka, az említett biztonsági elemek okán azonban a beruházás hosszú távon megtérül. Az említett kör tagjainak – vélte lapunknak Tóth Gábor, a Tőzsdei Kibocsátók Tanácsadó Testületének tagja – abban az esetben érdemes az átalakítás mellett dönteni, ha amúgy is részvénycserét fontolgatnak. Így például akkor, ha már meglévő értékpapírjaik címletét szeretnék felváltani; ha a részvénycserét törvény vagy jogszabály írja elő; vagy ha elfogyott a papírok osztalékszelvénye.

A téma aktualitását amúgy nemcsak a Keler most belépő szabályzata adja, hanem az is, hogy június 16-ától életbe lépett az új gazdasági törvény (Figyelő, 1998/25. szám). Ez a réginél sokkal konkrétabban határozza meg, hogy a kibocsátónak mennyi ideje van az értékpapírok előállítására. Akik még fizikailag nem nyomtatták ki értékpapírjaikat, június végéig eldönthették, hogy megteszik-e ezt, vagy eleve a dematértékpapír előállítása mellett döntenek. Vélhetően hasonló helyzetben vannak azok a társaságok is, melyeket a jogszabályok – miután a forgalomban lévő részvényeik nem felelnek meg a biztonsági előírásoknak – ez év végéig részvénycserére köteleztek.