Még ha csupán első fokon is, ám végre ítélet született a kilencvenes évek első felének egyik leghíresebb és legnagyobb összegű csalássorozatában. Az ügyben még 1993 szeptemberében indult nyomozás; maga a per 1996 áprilisában kezdődött a Pest Megyei Bíróságon. A testület szerint a tizenegy vádlott 1990 és 1993 közötti hitelügyleteivel összesen mintegy 2 milliárd forint értékben károsított meg 7 hitelintézetet (OTP, Agrobank, Leumi Hitelbank, Általános Értékforgalmi Bank, Kereskedelmi Bank, Takarékbank, Budapest Bank), a Colonia Biztosítót, továbbá több céget (köztük a Malévet és a Tiszai Vegyi Kombinátot).
Az értelmi szerzők az ítélet szerint a bűnper első- és másodrendű vádlottjai, Peitler Miklós és ügyvéd társa voltak. Ők a nyolcvanas évek közepe óta ismerik egymást: a már akkor is gazdasági bűncselekményekkel vádolt Peitler jogi védelmét látta el mostani társa. Később Peitler Németországba ment, ahonnan – magát tőkeerős német üzletembernek kiadva – 1990-ben tért haza. Ügyvédjével számos gazdasági társaságot alapítottak, amelyeket “hitelszerző holdingként” irányítottak. A cégeket jogellenes eszközökkel végrehajtott hitelfelvételekhez használták fel, illetve jórészt eleve erre hozták létre. A társaságok zöme tényleges gazdálkodó tevékenységet nem folytatott. A vádlottak a hitelfelvételekhez a Colonia Biztosító Rt. bélyegzőjét használták fel (az ügyvéd ott volt akkoriban felügyelőbizottsági tag és jogi képviselő), méghozzá úgy, hogy hamis kezességvállaló nyilatkozatokat állítottak ki.
A hitelfelvételek során Peitlerék nem voltak hálátlanok a magas rangú banktisztviselőkkel szemben. A per hetedrendű vádlottja, Kancsár Máté például a Kereskedelmi Bank bajai igazgatójaként 4 millió forintos “jutalékot” kapott egy utólag legalizált 280 milliós hitelfelvétel kapcsán. A kilencedrendű Wilfing József, az Országos Kereskedelmi és Hitelbank soproni fiókja vezetőjének egy Mercedest, telket és több ezer márkát juttattak több száz milliós fedezetlen hitelért cserébe.
A bíróság börtön-, illetve pénzbüntetéseket szabott ki a 11 vádlottból 9-re. Elutasította a védőügyvédek azon érvelését, miszerint a nyomozati eljárás során törvénysértések történtek. A bíróság álláspontja szerint a nyomozást végző rendőröket minden részletre kiterjedően hallgatták ki (a tanúvallomásaik mintegy száz oldalnyi iratanyagot tesznek ki), s a szövevényes ügyben csak a minden kétséget kizáró bizonyítékokat értékelték a vádlottak terhére. A bíróság Peitlert hatrendbeli különösen nagy kárt okozó és egyrendbeli jelentős kárt okozó, üzletszerűen elkövetett csalás, közokirat-hamisítás, vesztegetés, továbbá a számviteli fegyelem megsértése miatt 6 év börtönbüntetésre és 5 millió forint értékű vagyonának elkobzására ítélte. A nem jogerős végzés szerint az ügyvédtárs ötrendbeli különösen nagy kárt okozó csalás, valamint közokirat-hamisítás miatt 4 év börtönt és 4 év foglalkozástól való eltiltást, valamint 200 ezer forint pénzmellékbüntetést kapott. A további 9 vádlott közül még egyre szabtak ki letöltendő börtönt; a többiekre felfüggesztett szabadságvesztést, illetve pénzfőbüntetést rótt ki a bíróság, 2 vádlottat pedig felmentett. A bűnper harmadrendű vádlottja ellen elfogatóparancsot bocsátottak ki; a bíróság adatai szerint Bagó Ottó 1998. április 15-én hamis útlevéllel lépte át a határt.