Kiemelt harmonizációs területként jelölte meg a versenyjogot a hazánk társult tagságáról szóló Európai Megállapodás, amely kimondta: az Európai Unió (EU) és Magyarország közötti forgalmat érintő gazdasági erőfölénnyel való visszaéléseket és a kartelleket a közösség versenyjogi kritériumai alapján kell megítélni. E vállalás értelmezése szakmai vitához vezetett, egyesek szerint ugyanis ezek után a Versenyhivatalnak és a bíróságoknak a közösségi versenyjogot kellene alkalmazniuk, ami teljes jogú tagságunk, illetve a kérdéses jogi normák konkrét átvétele előtt alkotmányos aggályokat vet fel. Bár a vitát még nem döntötte el az Alkotmánybíróság, gyakorlati probléma nincs ebből, hiszen a hivatalos jogalkalmazói álláspont az: a fenti kitétel lényegében egy fokozott jogharmonizációs követelmény, amely szerint az erőfölény- és kartellszabályokat a közösségi kritériumoknak megfelelően kell átalakítani.
Ezt az értelmezést erősíti az uniós és a magyar versenyhatóság együttműködésének rendjéről szóló kormányrendelet is, amely azt rögzíti, hogy mindkét szervezet a saját joga alapján jár el.
A versenyjog jelentős részét kitevő (de azt messze nem teljesen felölelő) területen, az antitröszt-szabályozásban már túl vagyunk a nagy harmonizációs munkán. Az ezt megtestesítő versenytörvény a megállapodás aláírása óta átesett egy “generálozáson”, s ennek során már “közösség közelivé” változott. A Versenyhivatal szakemberei úgy látják, hogy amennyiben a kormányrendeletekben szabályozandó, a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó nyolc csoportmentességi kör hiányzó három elemére is elkészül a jogszabály, akkor az antiröszt terület lényegében teljesen megfelel majd a közösségi normáknak. Arra azonban a teljes jogú tagság elnyeréséig is szükség lehet, hogy az ezen a területen mozgó uniós szabályokat kövesse a honi jog is.
A versenyjogi szakértők egyébként az illesztés kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy az antitröszt-szabályoknál ez a kérdés közvetlenül nem a csatlakozási előkészületekhez, hanem a megállapodás végrehajtásához kapcsolódik. Ebben a körben jellemzően nincsenek központi direktívák, amelyeket át kellene venni; ezt a területet főként a közösség másodlagos joganyagába tartozó – a tagokra közvetlenül hatályos – rendeletek és közlemények szabályozzák. Ezek a társult tagság idején hazánk számára mintegy direktívaként jelennek meg, de a teljes jogú tagság megszerzésekor anélkül lesznek itt is automatikusan hatályosak, hogy beépítenék azokat a nemzeti jogba. Így az antitrösztnél a hazai jogalkotóknak szinte csak a tudomásulvétel marad majd. Amíg a csatlakozási tárgyalások során a direktívák esetében arról kell számot adni, hogy az ország vállalja-e (és mikorra) ezeknek a hazai jogba történő beépítését, addig a vállalatokra vonatkozó másodlagos versenyjognál az a kérdés: a tagállamok közötti forgalomra elfogadjuk-e a magyar jog felülírását. Természetesen itt is mód van átmeneti felmentést kérni, de ebben nem valaminek az átvételére adnának haladékot, hanem a jogi norma hatályosulására.
A közösségi versenypolitikába beletartozik az állami támogatások, a különleges és kizárólagos jogok, valamint a kereskedelmi jellegű állami monopóliumok szabályozása is. Utóbbival nem lesz gondja Magyarországnak, hiszen lényegében nem tartott meg ilyen kereskedelmi monopóliumot magának. A különleges és kizárólagos jogok (távközlés, villamos energia, földgáz, posta, műsorszórás, közlekedés) területén viszont már lesz miről beszélni, hiszen ezek érzékeny és esetenként az EU-ban sem lezárt kérdések.
A legnagyobb vita az állami támogatások területén várható. Itt ugyan klasszikus jogharmonizációs munka nincs, fel kell azonban készülni arra, hogy az unió akkurátusan vizsgálja a tagok támogatáspolitikájának azt a részét, amely a tagállamok közti forgalomra hatást gyakorolhat. Az EU a támogatás szót a lehető legtágabban értelmezi; a közvetlen pénzjuttatások mellett ide tartozik például az állam által nyújtott vagy kilátásba helyezett bankgarancia is, s több olyan bújtatott forma, amelyről nálunk eddig nem is gondolták, hogy támogatásnak tekinthető. Nem tartozik viszont ebbe a témakörbe a legnagyobb – és az unió számára is érzékeny – támogatási tétel, a mezőgazdasági szubvenció kérdése, így a screening során nem a versenyjog kapcsán kell majd megbirkózni ezzel a falattal.
A tárgyalások eredményétől függetlenül, a szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy a tételes jog harmonizációjánál nagyobb problémát jelenthet a jogszolgáltatás idomítása az EU-elvárásokhoz. Így van ez a versenyjogban is. A belépés után előfordulhat, hogy a bíróságoknak bizonyos esetekben a közösségi jogot kell alkalmazniuk, s – parlamenti felhatalmazás esetén – ez a Versenyhivatal számára is feladat lehet. A jogalkalmazók felkészítésére, a közösségi joganyag és joggyakorlat megismerésére pedig igencsak szűkösnek tűnik az a néhány év, amely még hátravan az éles bevetésig.