Kellemes meglepetésként érte a hagyományos technológiákkal építtetőket, hogy ez év elején mindössze néhány százalékkal kértek többet a tégláért és a cserépért, holott korábban 30 százalékos drágulást is rebesgettek. Péter Gyula, a tégla- és cserépipari vállalkozásokat képviselő Magyar Téglás Szövetség elnöke szerint az említett mértékű drágulás az év egészét illetően várható. Méghozzá átlagosan, mert a 40 hazai gyártó (ebből 14 cég tagja a szövetségnek) 56 üzeméből kikerülő számos termékféleség ára – egyebek között a szállítási távolságtól függően – különböző mértékben változik. Az áremelkedési lépésekre amúgy halasztólag hat, hogy a kormány elnapolta az energiaár-emelést (az égetett termékek előállítási költségében 35 százalékos arányt képvisel az energia). A régiók közötti árkülönbség megmarad: vidéken továbbra is olcsóbb lesz az építő-anyag, mint a fővárosban.
Tavaly 1,27 milliárd darab téglát állítottak elő, míg az értékesített mennyiség – az előző évről megmaradt készlettel együtt – 1,35 milliárd darabot tett ki. Emellett összesen 4,7 millió négyzetméter kerámiacserepet gyártottak. Az elnök 1998-ban a honi téglatermelés szerény növekedését valószínűsíti. Ennek mértékét a fő felvevő, a lakásépítési piac bővülése szabja meg. Míg 1994-ben alig 20 ezer, 1996-ban pedig 25 ezer lakást építettek, addig az elmúlt két évben egyaránt nagyjából 28,5 ezret regisztráltak. A korábbi dinamikus növekedés tehát megrekedt (pedig az elnök szerint legalább évi 50 ezer új építés lenne ideális). Mindez ellentmondásban áll azzal, hogy a kormány hatalmas összegű, évi 100 milliárd forintnyi támogatást ad e célra. Igaz, ennek csak jó egyharmada jut el az építőkhöz: a többi lényegében a korábban – körülbelül tíz évvel ezelőtt – felvett lakásépítési hitelek kapcsán felmerülő banki veszteségeket fedezi. Ez is magyarázza, hogy az építőanyagiparosok és háttéripari szolgáltatók változatlanul nehéz helyzetben vannak.
Bárhogy is alakul az idén a lakásépítés, a jelenleg 1,4 milliárd darabos országos téglagyártásban még van 15-20 százalék kapacitástartalék. A többletnek Péter Gyula szerint az is a magyarázata, hogy a tégla és kerámiacserép-ipar privatizációjakor a befektetők a régióról készített nemzetközi előrejelzések alapján tervezték a gazdasági, építőipari növekedést, s ezekre alapozva vásároltak gyártókapacitásokat, hajtottak végre fejlesztéseket. Miközben a teljes hazai téglaipart a magánosítás során 3 milliárd forintért adták el, addig a termelés kétharmadát adó négy külföldi érdekeltségű társaság eddig összesen 14-15 milliárd forintot ruházott be az iparágba.
A mellékletet Szirmai S. Péter szerkesztette