Számos országban a mobiltelefon- és személyhívó-szolgáltatók hosszabb időre elraktározzák a hívásazonosító információkat. Nagyvárosokban a GSM-hálózat cellái olyan kicsik, hogy már a mai standard technológia is elég pontos behatárolásra ad módot hollétünkkel kapcsolatban. Ezek később visszakereshetők. Elvileg arra is lehetőség lenne, hogy a hívástartalmat archiválják. A tartalomhoz azonban már ma is sokkal nehezebb hozzáférni, mint a hívásazonosítókhoz.
Az informatikában végbemenő műszaki fejlődés két ponton okoz fejtörést a polgári szabadságjogokért kardoskodóknak: a kriptográfia, vagyis a bizalmas adatok rejtjelezett továbbítása, illetve a távközlés terén. Utóbbinál a mobiltelefonok tulajdonosainak geográfiai helyváltoztatás szerinti azonosítása és a beszélgetések tartalomelemzése tartozik a kényes ügyek közé.
Az amerikai mobiltelefonos cégek 1997 óta már kötelesek információt adni előfizetőik pillanatnyi hollétéről a bűnüldöző szerveknek. A társaságok egyelőre csak cellaazonosító információt tudnak produkálni, ám hamarosan megteremtik a tökéletesen pontos helyzeti koordináták megadásának műszaki feltételeit is. A telefonkészülékekbe rendszerszerűen beépíthető új szoftvernek a társadalomra gyakorolt hatása ma még nehezen mérhető fel, ám mindenképpen forradalmi lesz, hiszen erre az információra tömeges az igény.
Mellesleg 1997 októberében az Európai Bizottság felhívást adott ki egységes – a készülő amerikai szabványhoz képest megengedőbb – európai szabályok megteremtése érdekében. Az ajánlás kétségbe vonta az úgynevezett Treuhand (bizalmi) megoldás hatékonyságát és hatásosságát, s kilátásba helyezte, hogy a brüsszeli regulációval fel kell majd váltani a tagországok esetlegesen szigorúbb belső szabályozását. Az öreg kontinensen tehát az üzleti érdek lett a meghatározó, s ha Amerika nem él dömpingváddal, úgy az európai szabvány komoly kereskedelmi előnyt hozhat. Azon sem lehetne csodálkozni, ha a gazdasági dömping fogalma mellé hamarosan társulna a kriptográfiai dömping kategóriája is, jogosulatlan kereskedelmi előnyök keresésével bélyegezve meg azokat, akik az euroatlanti nemzetbiztonság szempontjai által minimálisan megkövetelt szintnél is liberálisabb nemzeti adatvédelmi szabályozást honosítanak meg.
Az információ-statisztikai szolgáltatás Magyarországon csak most kezdődik. A ma dívó “kétkulcsos” rejtjelezést – amely lényegében bizonyos függvények megfordításának nehézségeire épít – először 1975-ben hozták nyilvánosságra. Két számot összeszorozni könnyű dolog, ám ugyanezt fordítva elvégezni, s a szorzatból az eredeti tényezőkre következtetni már nehezebb. Elég nagy számok esetén így bátran közzétehető az egyik tényező (nyilvános kulcs), ha a másik rejtve marad. Így lehetővé válik, hogy tetszőleges bizalmassági besorolással iratokat akár a világhálóra is feltegyünk, a hozzáférést pedig magunk tervezzük meg.
A technológiák adottak, az érdekek megfogalmazódtak. Meglátjuk, mit hoz a jövő.