Teljesítmény-központú világunkban szinte természetes, hogy a távközlési szolgáltatók is rivalizálnak egymással a minél több vonal egyidejű működtetésében. E téren a világon az egyik legsikeresebb az amerikai Wave Division Multiplexing (WDM) társaság, amely adatátvitelre egyszerre 16 különböző, az információkat egymástól függetlenül továbbító hullámhosszt képes felhasználni. Ezzel a cég optikai kábelein másodpercenként egy terabit – tehát a bit egybilliószorosának megfelelő – mennyiségű adatot tud továbbítani, ami rendkívül sok telefonbeszélgetés párhuzamos lebonyolítását teszi lehetővé.
A WDM fejlesztőmérnökei azonban nemrégiben felfedezték, hogy az átlagosnál hidegebb időjárás beálltával fokozatosan “lebénulnak” a nagyteljesítményű kábelek. Plusz 50 Celsius-fok fölött a csúcstechnológiával előállított száloptikás vezetékek alig változtatják alakjukat, így zavartalanul haladnak rajtuk az információk. Fagypont alatt viszont a keresztmetszet módosul, s emiatt az 1550 nanométeres, vagy annál nagyobb hullámhosszokon drasztikusan és nagy hirtelenséggel visszaesik az ilyen kábelek fényáteresztő képessége, ami persze a teljesítményükre is negatívan hat. A kutatók észrevették, hogy efféle kapacitáscsökkenés rossz kábelillesztéseknél is előfordulhat.
A parazitának nevezett jelenség kiküszöbölésére az amerikai szakemberek – akik továbbra is bíznak az optikai kábelekben – már elkezdték keresni a megoldásokat. Ami az összeillesztést illeti, szerintük nagyobb odafigyeléssel a bajok elkerülhetőek. Ahol viszont szélsőséges az időjárás, ott – legalábbis a parazita-probléma kiküszöböléséig – célszerű a hagyományos szigetelési eljárást választani.