Sosem voltak olyan kedvezőek a megindult hazai gazdasági növekedés feltételei, mint ma – állapítják meg a Kopint-Datorg elemzői. Az érezhető fellendülés a külső pozíciók javulása mellett ment végbe, anélkül, hogy a belső egyensúly romlott volna. A hazai makrogazdasági folyamatok irányzata nem csak az ország korábbi mutatóival való összehasonlításban tűnik pozitívnak, hanem más átalakuló államokhoz viszonyítva is, amelyekben a GDP bővülése általában lassul, a külgazdasági deficitek viszont növekednek. A magyar gazdaság teljesítménye annál is inkább figyelemre méltó, mert tavaly a nemzetközi gazdasági feltételek szokatlanul bizonytalanokká váltak. Az idei év elején még nem ítélhető meg világosan, hogy az ázsiai válság, illetve az egyre több közepesen fejlett országot sújtó gazdasági krízis a jövőben milyen hatást fejt ki. A negatív következmények mindenesetre hazánk esetében sem zárhatók ki, mivel a nemzetközi pénzmozgások elől lényegében elhárultak az akadályok.
Az elemzés arra is rámutat, hogy a makrogazdaság átlagos teljesítményét leíró mutatók mögött szokatlanul nagy a polarizálódás: a növekedés nem az egész belgazdaságot, hanem annak csak egy viszonylag szűk részét jellemzi. A konjunktúra sajátos szerkezete, jelesül a külföldi tulajdonú vállalatok meghatározó szerepe miatt a belső és a külső feltételek alig válnak el egymástól. A kutatók mérsékelten optimista előrejelzése az uniós csatlakozás mellett a gazdaság “belső integrációjával” is számol, melynek nyomán várhatóan mind szélesebb területek kapcsolódhatnak be a kibontakozó növekedésbe. Ez részben azt jelentené, hogy a transznacionális nagyvállalatok bővítik a hazai beszállítások arányát, részben pedig azt, hogy a belföldi fogyasztói piactól függő – többségükben kis- és közepes – vállalatok aktivitása is fokozódna. Ennek a Kopint-Datorg szerint két feltétele van: egyrészt a belföldi fogyasztás emelkedése, illetve az, hogy a kormányzat tartsa kordában a forint reálárfolyamának alakulását. A kutatók úgy vélik, hogy az árfolyam-politikát nem szabad az inflációcsökkentés elsődleges eszközeként használni. A túlzott reálfelértékelés ugyanis egyszerre csökkentené a potenciális hazai beszállítóknak, az importtal versenyző fogyasztási javak előállítóinak és a hagyományos exporttermékek szállítóinak a nemzetközi versenyképességét.
A szakértők az inflációnál az ezredfordulóig az egyik forgatókönyv szerint 5,5, míg a másik verzió alapján 3,5 százalékpontos mérséklődéssel számolnak. Az 5 éves időszak végére azonban nem lenne különbség az infláció nagyságában: az éves szint 2002-re várhatóan 7-8 százalékra csökken. Az előrejelzés a kutatók azon tapasztalatán alapul, mely szerint a túlzott reálfelértékelődésre épülő infláció-csökkentési igyekezet nem ígér tartós eredményeket. Amúgy a prognózis az elkövetkező fél évtizedben átlagosan 4-5 százalékos élénküléssel számol, miközben a beruházási ráta az idénre becsült mintegy 25 százalékról 2002-ig 28 százalékra emelkedne.