A kockázati tőke cégek közvetítő szerepet látnak el a pénz- és tőkepiacon a pénztulajdonosok és a vállalkozások között: előbbiek széles köréből megtakarításokat gyűjtenek, s az így mozgósított forrásokat utóbbiak finanszírozására fordítják. Ezáltal a pénztulajdonosok számára lehetővé teszik, hogy portfoliobefektetésük rizikóját mérsékeljék, s így jó részük számára elfogadhatóvá válik, hogy tőkéjüket vállalkozások rendelkezésére bocsássák. Ennek köszönhetően a megtakarítások számottevő hányada a kockázati befektetések útján működő tőkévé válhat.
A kockázati tőke nagy növekedési képességet mutató vállalkozásokba fektet be azzal a céllal, hogy azok sikerével kiemelkedő hozamra tegyen szert. Ennek érdekében hajlandó olyan rizikót vállalni, amelynek mértéke és természete a hagyományos finanszírozási ügyletek gyakorlata szerint többnyire már elfogadhatatlan.
A törvény bevezeti a kockázati tőkealap és a kockázati tőkealap-kezelő fogalmát. Előbbit egyedi meghatározó jellemzőkkel ruházza fel, s ezzel annak különleges státust is teremt. A tőkealap jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelynek nincsenek – a törvény által meghatározott konstrukcióban nem is lehetnek – saját döntéshozó, illetve végrehajtó szervei. Ennek megfelelően a tőkealap ugyan jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, ám gazdálkodó tevékenységet nem végez.
Az alap jegyzett tőkéje nem lehet kevesebb 500 millió forintnál, s kizárólag pénzbeli hozzájárulásból állhat. A tőkealap nevében – annak javára és terhére – az alapkezelő hoz meg minden döntést, végez minden üzleti tevékenységet. Erre a törvény értelmében azzal kap automatikusan felhatalmazást a befektetőktől, hogy azok megveszik az alap jegyeit. A kezelő az alapot illető – és végső soron a befektetőket érintő – döntései kialakításában és végrehajtásában igen nagyfokú szuverenitást élvez. Emellett a neki adott felhatalmazást a befektetők akkor sem tudják megvonni, ha bármilyen mértékben elégedetlenek a tevékenységével.
A törvény értelmében az alapkezelő csak úgy kínálhatja megvételre a pénztulajdonosoknak a létrehozni tervezett alap jegyeit, hogy mellékeli annak kezelési szabályzatát. Ehhez már előzetesen meg kell szereznie az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) jóváhagyását. A pénztulajdonosok így még a befektetési döntés meghozatala előtt láthatják, hogy az invesztícióval mire adnak az alapkezelőnek – a továbbiakban vissza nem vonható – felhatalmazást. A fenti szabályzat határozza meg, hogy az alapkezelő milyen módon használhatja fel az alap vagyonát; miként szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket az alap nevében; hogyan mondhat le az alapot megillető jogokról; hogyan gyakorolhatja az alap tulajdonosi jogosítványait azokban a vállalkozásokban, amelyekbe annak pénzét befektette; mit tehet és mit nem tehet a befektetések hozamával és mindazokkal a vagyonelemekkel, amelyek a működés során az alap vagyonába kerülnek. Maga a javaslat a legtöbb üzleti döntés tekintetében nem állít kötelező regulákat, hanem meghagyja annak lehetőségét, hogy az alapkezelési szabályzat kialakítása és elfogadása révén a kezelő és a befektetők határozzák meg a lehetséges mozgásteret.
A törvény hatálybalépése nyomán új befektetési eszköz jelenhet meg a pénz- és tőkepiacon: a kockázati tőkejegy. Az alapkezelő ennek eladásával gyűjti össze a kockázati tőkealap jegyzett tőkéjét, továbbá ez az az instrumentum, amely a befektető számára megtestesíti a megvásárolt tulajdonrészt, s vele az alappal szembeni jogosítványait.
A törvény megengedi, hogy a kockázati tőkések saját elhatározásuk szerint kívül maradhassanak e szabályozáson, és a jogrend általános keretei között foglalkozzanak kockázati finanszírozással. Így a piacon egyaránt megjelenhetnek olyan cégek, amelyekre kötelező a törvény rendelkezéseinek betartása, s olyanok is, amelyekre nem.
Számos fejlett ország – köztük az Egyesült Államok – tapasztalatai azt mutatják, hogy a vállalkozásokba történő befektetések megfelelő adószabályokkal ösztönözhetők. Ennek nyomán indult e törvény kidolgozása is, azonban a tervezett adókedvezmények létjogosultságát a heves szakmai támadások megkérdőjelezték. Végül is a törvénybe bekerült ösztönzők köre és mértéke a tervezetthez képest számottevően szűkebb lett. A jövő mutatja majd meg, vajon a jelenlegi szabályok elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy a kockázati tőke magához vonzza a megtakarításokat.
Azon tiltás hatására is csak később derül fény, miszerint a kockázati tőkealap és a törvény hatálya alatt működő tőketársaság nem vehet tőzsdei részvényt. Mindenesetre e szabály a börzén jegyzett cégeket eleve elzárja a törvény hatálya alatt működő kockázati tőkétől. Ugyanakkor a tilalom e cégek jelentős részét arra kényszerítheti, hogy tevékenységüket a törvény keretein kívül folytassák, mert csak így őrizhetik meg “ügyfélként” a tőzsdei kört.