Régóta keres a fővárosi Globus az alapanyag-termelőkhöz közel lévő gyártókapacitást. Miért éppen a Dekót akarják megvenni?
– Egy éve a békéscsabai konzervgyárral tárgyaltunk a fúzióról, ám időközben a megbeszélések megszakadtak. Főként azért, mert a Globusnak szabad gyártókapacitás kellett – a cég három műszakban termel, s nagyon drágává teszi a munkát a sok műszakpótlék, bérkiegészítés -, a csabai feldolgozó viszont teljes gőzzel üzemelt. A Deko évi 100 ezer tonnás teljesítményre képes, de jelenleg csak 48 ezer tonna a termelése, egy műszaknyi munkát tehát azonnal átadhatunk neki. Emellett cégünk új piachoz is jut: bár a két feldolgozó termelési szerkezete sokban hasonlít, a Deko zöldség- és gyümölcskonzervekben erősebb.
Mi lesz a Deko-márkákkal, s milyen néven fut majd az új csoport?
– A Deko márkanév jól bevezetett a piacon, a továbbiakban is megmarad, sőt új cikkekkel, korszerűsített termékcsaládokkal egészül ki. Így – a Globus exportkapcsolatai révén – növekedhet a termelésének egyharmadát kitevő kivitel is. A névről csak később dönt az igazgatóság, de a Globus Deko Konzerv- és Hűtőipari Rt. például esélyes lehet. Ebben a “hűtőipar” is fontos, hiszen a Dekónak évi 20 ezer tonnás mélyhűtő-kapacitása van.
Nem túl veszélyes csökkenő hazai fogyasztás mellett egy teljesen új területen szerencsét próbálni?
– A hűtőipar és a konzervgyár összekapcsolása kifejezetten előnyös. A kampány közepén nem romlik rá a gyárra az áru, s elég a piac változása alapján később eldönteni, hogy mirelitként, vagy konzervdobozba töltve érdemes azt értékesíteni. Nem kell a kampányidőre 20-50 százalékkal több dolgozót, a minőségi munkában alig érdekelt, képzetlen idénymunkást felvenni, emellett a Globus a mirelittermékek egyre növekvő piacán is megjelenhet.
Cégük a konkurens Limpex Rt.-re is ajánlatott tett.
– Másfél éve a Limpex akkori tulajdonosa, a Kereskedelmi és Hitelbank nem hitt a Globus-részvények felívelésében, pedig akkor még alacsonyabb volt az árfolyam. A Limpex időközben a Magyar Fejlesztési Bankhoz került, s a feljavítása is megkezdődött. A kapacitásunkat mi változatlanul bővíteni akarjuk, s készek vagyunk tárgyalni az új tulajdonossal, ha igényt tart rá.
A Limpex a konzervpiac negyedét uralja, a Globus az ötödét. Együttesük nem lenne túl nagy a Versenyhivatal szemében?
– Olyan erős vállalatcsoportot szeretnénk létrehozni, amelyik az integráció után is képes lesz helytállni. Úgy vélem, a versenyhatóságnak nem lenne kifogása egy ilyen egyesülés ellen, hiszen a cégcsoport a növekvő élelmiszerimport mellett nem kerülne monopolhelyzetbe. Ráadásul a konzervipar esetében nemzetgazdasági érdek a magyar alapanyag hazai feldolgozása, hogy a mezőgazdaság ne legyen kiszolgáltatott alapanyag-exportőr.
A lengyel gazdák kemény piacvédelmi intézkedéseket harcoltak ki. A magyar konzervgyártóknak nem lenne hasonlóra szükségük?
– Káros lenne egy ilyen lépés. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a tartósítóiparban – növekvő exportbevétel mellett – továbbra is negatív a külkereskedelmi egyenleg. Az unióban egyébként a konzervgyártók úgy kapják a termelési támogatást, hogy annak harmadát át kell adniuk az integrált alapanyag-termelőnek. Ezzel nem csak a portéka lesz versenyképesebb, hanem a “regisztrált” termelői körrel tervezhetővé válik az ágazat kapacitása. Így lesz ugyanis elkerülhető a termés ingadozása, a piaci zavar.
Mennyibe kerül a Deko, s mennyit kell majd rákölteni?
– A vételárat egyelőre nem árulhatom el. A cég jegyzett tőkéje mindenesetre 1,25 milliárd forint, de ennél azért többet ér. A fúzióhoz és az azt követő fejlesztéshez, piacépítéshez, tőkeemeléshez szükséges forrás megszerzése érdekében 17-20 millió dolláros részvénykibocsátásra készül a csoport. Ennek 60-70 százalékát két bank jegyzi majd le, a többit a frankfurti és a budapesti tőzsde kisbefektetőinek szánjuk. Ezzel egyébként az én személyes 46 százalékos tulajdonrészem is csaknem a felére csökken majd.
Milyen fejlesztésre készülnek a gyárban?
– A Deko műszaki állapota kielégítő, persze néhány technológiai elemet, berendezést ki kell cserélni. A Nestlé például 1999 végétől Szlovákiába telepíti levesporgyártását; a gépek egy része nem a Deko tulajdona, tehát a majd hiányzó berendezéseket pótolni kell, mert folytatni szeretnénk ezt az ígéretes tevékenységet.
A napokban az ausztriai Mautner Markhof-csoporttal, a Buszesz tulajdonosával is tárgyalt.
– Azt tervezzük, hogy országon belül kölcsönösen forgalmazzuk egymás termékeit: nálunk a Markhof sűrítményeit, üdítőit, ásványvizeit, Ausztriában pedig a Globus konzerveit.
Temesfői István 53 éves, német-magyar kettős állampolgár. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1967-ben általános gépészmérnök, 1972-ben gazdasági szakmérnök lett. 1974-ben tevékenységét a Kiváló Feltaláló érdemérem arany fokozatával ismerték el. 1978-ig a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari-gépgyártó Vállalat beruházásokért felelős főmérnöke volt. Ebben a minőségében vett rész a szekszárdi és a gyulai húskombinát műszaki fejlesztésében. 1978-tól 1990-ig Németországban élt, ahol 1981-től a Tebimpex GmbH-ban dolgozott. Nyolc évvel ezelőtt két német befektetővel együtt megvásárolta a Robotron Számítógép Vállalatot. Ebben lévő 30 százalékos tulajdonrészét értékesítve 1995-ben szerezte meg a Globus Rt. 46 százalékos pakettjét.