Talán még nem merült a feledés jótékony homályába az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) azon kezdeményezése, melynek keretében 1994-ben – a Váltó-program néven – befektetési társaságok alapításába fogott. A tb-vagyonátadást célzó kisebbségi részvénycsomagok hasznosítási lehetőségeinek szélesítése, továbbá a kárpótlási jegyekkel szembeni kínálat növelése ihlette 1995 áprilisában a második Váltó-cég, a Dominancia Vagyonkezelő és Kereskedelmi Kft. létrehozását.
A 2,6 milliárd forintos jegyzett tőkéjű és 685,3 millió forintos tőketartalékú társaság 1996 augusztusában alakult át részvénytársasággá. Az a tény, hogy az akkori alaptőkéből csak alig valamivel több mint 1 millió forint öltötte készpénz formáját, némileg logikusan következett a cég tevékenységi köréből. Ez társasági részesedések kezelését, értékesítését, valamint az így keletkező pénzeszközök különböző kockázatú értékpapírokba, illetve ingatlanokba való befektetését foglalta magában. A társasági részesedések minőségéről sokat elárul, hogy ugyan a cég az 1996-os évet 92,8 millió forintos adózás előtti eredménnyel zárta, a vezetőség a következő évre nem zárta ki a jelentős mértékű veszteség kialakulását – éppen a legkritikusabb helyzetben lévő cégek tervezett értékesítése okán.
Ebből a szempontból tehát a társaság sok jóval nem kecsegtethette az ingyenes vagyonátadás során a Dominanciában 40 százalékos részesedést kapott tb-önkormányzatot. Utóbbi vezetőiben így legfeljebb az a szerződés tarthatta a lelket, melyben egyebek mellett az ÁVÜ-jogutód Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. megígérte, hogy a cég részvényeit bevezeti a Budapesti Értéktőzsdére, miután annak 60 százalékos állami kézben hagyott pakettjét a kárpótlási jegycserék során értékesítette. E tervet azonban – tekintve, hogy bő háromnegyed év alatt nem sikerült végső formába önteni – 1997 szeptemberében levették a napirendről. A hivatalos álláspont szerint egész egyszerűen azért, mert az akció az idő tájt több, a Dominanciánál reményteljesebb kibocsátással esett volna egybe.
Az is tény viszont, hogy a forgatókönyvet a szóban forgó részvények egy csomagban való megpályáztatására írták át. Az elbírálásnál pluszpontot jelentett, ha a leendő vevő az Egészségbiztosítási Önkormányzatot is beveszi az általa vezetett konzorciumba. Utóbbi szempont – mint később kiderült – eleve behatárolta a szóba jöhető befektetők körét. Olyannyira, hogy – a Figyelő értesülései szerint – egyesek kifejezetten ez utóbbi feltétel miatt nem adtak be pályázatot.
Végül egyetlen jelentkező akadt, jelesül a Postabank, az Akkord Pénzügyi Szervező és Tanácsadó Rt. és az illető tb-önkormányzat alkotta konzorcium. A Postabank tehát nem egyedül szerezte meg a felkínált 60 százalékos részvénycsomagot, 9 százalékot átengedett az Akkord Rt.-nek. Általában többet kell fizetnie ugyanis annak, aki a felkínált pakettet egyedül viszi el. Így 50 százalék feletti részesedéseknél olcsóbb lehet azon megoldás, mely szerint a vevő csak a többségi, 51 százalékos csomaghoz jut hozzá közvetlenül, míg a fennmaradó részt a konzorciumba bevont egyik érdekeltségén keresztül szerzi meg.
Márpedig a vagyonkezeléssel, üzleti tanácsadással foglalkozó Akkord Rt.-t 1997 januárjában épp a Postabank és a tulajdonában lévő Postabank Értékpapír Rt. alapította, 10, illetve 90 százalékos részesedéssel. A sokáig szunnyadó cég 1997. december elsejei közgyűlése döntött úgy, hogy – a bank és az önkormányzat mellett, előbbi kifejezett kérésére – részt vesz a Dominancia Rt. csaknem 1,6 milliárd forint névértékű részvénycsomagja 140 százalékon történő megvásárlásában. A ráeső 9,03 százaléknyi rész vételárát a 10 millió forint alaptőkéjű Akkord Rt. 32,9 millió forint készpénzzel és 170,1 millió forint címletértékű kárpótlási jeggyel kívánta kiegyenlíteni.
Többek között utóbbi források előteremtése érdekében emelte fel az Ohio Kárpótlási Jegy Hasznosító Rt. 1997. december 8-án 450 millió forinttal az Akkord Rt. alaptőkéjét. Az 1996. december 10-én határozott időre (3 évre) létrehozott Ohio alapításkori 374,3 millió forintos jegyzett tőkéjét és 277,8 milliós tőketartalékát a Postabankhoz közelálló cégek adták össze. A legnagyobb tulajdonos az Egészségügy 2000 Portfolió Kft. lett (71,7 százalék); a többi részvényen a Budapest Tourist Utazási Iroda Rt. (10,3 százalék), a Profit Invest Kereskedelemfejlesztési és Befektetési Rt. (10,3 százalék), a Salvo Egészségügyi Portfoliókezelő Rt. (5,1 százalék), a Római Part Üdülőfalu Rt. (2,3 százalék), valamint a Postabank Értékpapír Rt. (0,3 százalék) osztozott. Az 1997. május végi közgyűlésen viszont már a Postabank is szavazhatott, miután megszerezte a Salvo tulajdoni hányadát. A legnagyobb tulajdonos viszont ekkor már a Trust Befektetési Alapkezelő Kft. volt, az időközben 762 millióra hízott alaptőke több mint felének jegyzésével. 1997 júliusában fordult a kocka, amikor a Postabank immár kizárólagos tulajdonosként növelte az Ohio alaptőkéjét több mint 2,2 milliárd forintosra. Az emelés mellesleg alig két nappal követett egy másik ügyletet, melynek során az anyacég 7,1 milliárd forinttal gyarapodott (Figyelő, 1997/27. szám).
A Dominancia Rt.-t milliárdos nagyságú értékpapír-állománya kétségtelenül vonzóvá teszi. Nem véletlenül lát fantáziát benne továbbra is a Postabank, amit a társaság múlt heti rendkívüli közgyűlésén az alaptőke megemelésével nyomatékosított. Az ügy apró szépséghibája, hogy e lépéssel az Egészségbiztosítási Önkormányzat tulajdoni hányada 35,8 százalékra csökkent. Pedig a testület 1997 tavaszán még abban reménykedett, hogy a tőzsdei értékesítés során többségire srófolja részesedését. Most viszont már az eredeti állapotot is csak úgy tudja visszaállítatni, ha képes lesz pénzt – ma névértéken úgy 230 millió forintot – áldozni az Akkord Rt. kivásárlására. Erre amúgy meg is van a lehetősége, minekutána a privatizáció során elővásárlási jogot szerzett az Akkord Rt. ma már csak 7,9 százaléknyi részvénypakettjére.
CSABAI KÁROLY