Csaknem egy esztendeje annak, hogy két hazai hitelintézet – a volt Magyar Hitel Bank (MHB), mai nevén ABN Amro (Magyar) Bank, és az Agrobankot magába olvasztó Mezőbank – portfoliotisztítási célzattal kiárusította eszközállománya nem kívánatos részét (Figyelő, 1997/17. szám). A kissé drasztikusnak tűnő karcsúsítások elsősorban a sikeres privatizáció érdekében kerültek sorra. Nem elhanyagolható azonban az a szempont sem, hogy a 15-20 százalék közötti megtérülést elérő portfoliotisztító cégek – a Risk Befektető és Vagyonkezelő Kft., illetve a Rizikó Faktor Kockázatkezelési Kft. -a halasztott fizetéseik érdekében kibocsátott kötvényeikre állami garanciát kaptak. Ezt mindkét hitelintézet igénybe is vette: az MHB a rendelkezésére álló 5,6 milliárd forintnyi készfizető kezességvállalásból 2,4 milliárdot, míg a Mezőbank 5,5-ből közel 3,8 milliárd forintot hívott le.
A napokban újabb hitelintézeti eszközök kerültek kalapács alá. Ám míg a tavaly zárult akciók nem titkolt célja a menyasszonyok megszépítése volt, addig a mostaniak már sokkal inkább a romok eltakarítására irányultak, áruba bocsátva a privatizáció utáni “maradékokat”. E jelleget az eszközök várható eladási ára is jól példázza. Ez esetben ugyanis az értékesítők a Riskkel és a Rizikóval szemben előírtnál alacsonyabb megtérüléssel is beérik. A most felajánlandó mezőbanki állományért befolyó összegeket például még az eredeti ár 10 százalékánál is kevesebbre taksálják.
Utóbbi megjegyzésből már kiderül, hogy az ügyletek egyik érintettje ezúttal is a Mezőbank. Társa, a BB viszont ebből a szempontból csak most debütál, dacára annak, hogy magánosításának első szakasza már több mint két éve lezajlott. Így csak abban mutat hasonlóságot fent nevezett társaival, hogy a nyakán maradt rossz követeléseit ugyanúgy állami garancia fedezheti. Igaz, a BB esetében a készfizető kezességvállalás eszköz-visszavásárlási garanciát jelentett, amelyet az állam még a bank eladásakor, 1995 decemberében adott – akkori árfolyamon 8,25 milliárd forint értékben – a vevőknek, vagyis a GE Capital cégnek és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknak. Méghozzá azzal a feltétellel, hogy az új tulajdonosok a visszavásárolandó csomagba tartozó eszközöket szabadon választhatják meg, s az 1995. decemberi nettó – azaz a megképzett céltartalékkal csökkentett – értéken veszik számításba (Figyelő, 1996/40. szám).
Az eredeti megállapodást azonban némiképp módosította az a Pénzügyminisztérium (PM) javaslatára beiktatott változás, amely szerint a garanciát az állam – az 1998 végéig szóló, negyedévenkénti szakaszok helyett – 1997 októberében egy összegben beváltotta (Figyelő, 1997/41. szám). Ezzel a ma már csak 22,8 százalékban érdekelt állami tulajdonos nevében eljáró pénzügyi tárcának sikerült valamennyit lefaragnia fizetési kötelezettségéből, lévén, hogy az akkor aktuális árfolyamon számított 10,4 milliárd forinttal szemben csak 9,5 milliárd forintnyi eszközt kellett visszavásárolnia.
Amúgy a portfolio ahhoz a Facultas Kft.-hez került, mely a vételárhoz szükséges összeget alapvetően a Magyar Fejlesztési Banktól felvett 9,9 milliárd forintos hitelből teremtette elő. Utóbbi ez év végi törlesztésének forrása pedig az a bevétel, amely majd a követelések ellenértékéből folyik be a cég kasszájába.
Egyebek mellett e határidőt tartja szem előtt a Reorg-Faktor Pénzügyi Rt., mely a Facultas megbízásából legkésőbb idén június végéig legalább egyszer mindegyik követelést meghirdeti – tájékoztatta a Figyelőt Wortmann György, a Facultas ügyvezetője, aki egyben a Reorg-Faktor vezérigazgatója is. A végkiárusítás október-november tájékán lesz. A BB-től átkerülő 27 ingatlannak eddig a háromnegyedét hirdették meg. A vagyontárgyak feletti gyámkodás ugyan a külön e célra létrehozott leánycég, a Facultas Invest feladata, az értékesítést viszont a Reorg-Faktor végzi.
A BB eredeti értéken mintegy 15 milliárd forintra rúgó eszközállományából a PM reményei szerint várhatóan 2,0-2,5 milliárd forint folyik be. Első körben, február közepéig a félezer darabot is meghaladó követelésből 48 tétel megvételére lehetett pályázni. E csomagban olyan vaskosabb egykori kihelyezések szerepeltek, mint például a Metilészter 4,3 milliárd forintja. A pályázaton bárki indulhatott, aki megvásárolta az ahhoz kapcsolódó versenyeztetési szabályzatot, lett légyen az társaság vagy magánszemély (utóbbiak viszont csak felügyeleti engedéllyel juthatnak egyszerre több tételhez.) Az érdeklődők száma a záráskor meghaladta a százat.
A csomagból 18 követelés az értük eleve megajánlott, magas áron elkelt, így esetükben nem volt szükség kikiáltásra. A február 24-i licitáláson további 22 tételre akadt vevő, 8 követelés viszont nem talált gazdára (volt olyan is, amelyikre senki sem jelentkezett). Összességében a Reorg-Faktor 5,5 milliárdnyi követelést adott el a bank egykori portfoliójából, ezek vételára – állította Wortmann György – körülbelül 10 százalékos megtérüléssel ér fel.
Míg a BB rossz hiteleire magánszemélyek és társaságok egyenlő eséllyel pályázhattak, addig a Mezőbank bruttó 3 milliárd forintot érő megmaradt eszközállományát kizárólag követelések értékesítésre szakosodott cég vehette meg, méghozzá egy összegben. Az Agrobankot 1996 elején magába olvasztó hitelintézet megmaradt kintlévőségeit a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) tavaly decemberben pályáztatta meg. A csomagban nagyjából fele-fele arányban szerepeltek az Agrobank és a Mezőbank eszközei. A kalapács alá kerülő tételek oroszlánrészét természetesen a követelések adják, de vannak köztük társasági részesedések, továbbá olyan ingatlanok is, amelyek szinte mindegyike jelzáloggal terhelt.
A mezőbanki eszközállomány eladására vonatkozó felhívást eredetileg 27-en vásárolták meg, ajánlatot viszont csak 12 cég tett. A pályázat meghirdetésekor a KVI 10-20 százalékos megtérülést valószínűsített, ám a potenciális ajánlattevők vélhetően már akkor pontosan tisztában voltak az elvárás irreális voltával. Leginkább azért, mert piaci körökben nyilvánvaló volt, hogy a követelések zöme vagy magánszemélyek, vagy felszámolás alatt álló cégek felé egykoron kihelyezett hitelekből áll, ezek behajtása pedig ugyancsak nehézkes. Annál is inkább, hiszen azok között olyan tételek is előfordulnak, amelyek mögött nincs fedezet, vagy felvevőik már csak nyomaikban lelhetők fel. Ahogyan azt Balogh Iván, a pályázaton végül befutott Magyar Követeléskezelő (MKK) Rt. vezérigazgatója érdeklődésünkre jelezte: a követelések továbbértékesítéséből az adósságnak várhatóan kevesebb mint egytizede hajtható be. Mindabból idén legfeljebb 40-50 millió forint, a többi inkább 1999-ben és 2000-ben térül majd meg.
A Mezőbank kiárusítandó követelései, ingatlanjai, társasági részesedései valójában azok az eszközök, amelyeket a hitelintézet portfoliotisztító cége, a Rizikó tavaly az állami garancia lehívásáig nem tudott eladni. Nem árt azonban emlékeztetni arra, hogy a csomag egyszer már átesett egy pályázati procedúrán (Figyelő, 1997/36. szám). Bár abban a körben többen – köztük az MKK, mint a Magyar Fejlesztési Bank work-out cége – is ajánlatot tettek, a befutónak a Rizikót annak idején életre hívó, a Mezőbank 100 százalékos tulajdonában lévő Business Invest Rt. bizonyult. (Alkalmasint korábban, ha csak néhány napra is, egy olyan variáció szintén szóba került, hogy egy mezőbanki társasághoz kerüljön a BB visszavásárolt eszközállománya is.) A dolgok menetébe végül is a Kormányzati Ellenőrzési Iroda szólt bele, mondván: a Mezőbanknál tovább tárolt rossz kihelyezések pótlólagos céltartalékképzést igényelhetnek. Innen pedig már egyenes út, no meg egy kormányhatározat vezetett a KVI-hez…
A Mezőbank saját, illetve örökségként kapott eszközeit most már, úgy tűnik, végleg “kifilézik” az elkövetkezendő két és fél évben. A BB-től államilag visszavásárolt követelések értékesítésének azonban újabb fordulói lesznek. Legközelebb például a Reorg-Faktor több mint 200 – köztük sok kis értékű – követelést hirdet meg. Ezekre a pályázati felhívást március 25-ig lehet megvásárolni, a portékákat 26-ig mustrálgatni, hogy aztán március 30-án már le is záruljon az ajánlattételi határidő. Az értékelést mindjárt másnap megejtik, amelyen eldől, hogy a pályázatok közül hányat bocsátanak az április 7-i licitálásra.
A mostani tavaszi eszközkiárusítással kétségtelenül újabb szakaszát jegyezhetjük fel a hazai bankok már régebben megkezdett nagytakarításának. Azt azonban könnyelműség lenne kijelenteni, hogy ezzel le is zárulnak az elmúlt évek látványos hitelintézeti portfoliotisztításai. Mert bár az ABN Amro (Magyar) Bank, a Mezőbank és a BB szemmel láthatóan megszabadult rossz követelésállományától, a többiekben még csak most szembesülnek e lépéskényszerrel. Már csak az a kérdés, hogy a jövő tisztogató hitelintézeteinek szárnyai alá nyúl-e az állam, s ha igen, utóbb e szárnyakat mennyire köti majd meg.