A kisgazdák nemcsak hirdetik konzervatív-jobboldali mivoltukat, hanem ennek megfelelő, valóban konzervatív gazdaságpolitikai elképzeléseket vázolnak – fejtette ki lapunknak a pártok programjait elemezve Csaba László kutató, a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem tanára. A jobboldali pártok közül az FKgP elsőként fogalmazza meg a kisebb állam szükségességét. Elveti a korporatív struktúrákat, s nemcsak a szakszervezetekkel, hanem a kamarákkal szemben is fellép. A választók elé konzisztens világképet tár.
Ezzel szemben a KDNP fordítva ül fel a lóra: elképzeléseikből az tűnik ki, hogy a gazdaságot a szociálpolitika alrendszereként képzelik el, s a megfogalmazott jóléti célok szolgálatát várják el a gazdaságtól. Így aztán nem csoda, ha etatista, újraelosztó elképzeléseik még az MSZP által képviseltektől is balra állnak.
A Fidesz elképzelései szintén nem állnak össze egységes egésszé: az adócsökkentés ugyan teremt forrást a gazdaságban, de valószínűleg nem akkorát, hogy az elképzelt szociálpolitikai tervek megvalósítása mellett bekövetkezzen a remélt kínálatélénkülés és gazdasági növekedés. Ráadásul e párt programja sok tekintetben a vállalkozói populizmus felé hajlik: növekedésgerjesztő intézkedéseket ígér, a fogyasztás adóztatásának kiszélesítésével.
Az MSZP és az SZDSZ lényegében a jelenlegi folyamatok továbbvitelét, illetve kisebb-nagyobb kiigazításokat ígér a választóknak. Azzal a különbséggel, hogy míg a nagyobbik koalíciós párt retorikája klasszikusan szocialista módon sikert-sikerre halmozónak mutatja be az elmúlt négy évet, s a következő ciklust is, addig a szabaddemokraták visszafogottabban nyilatkoznak a múltról és a jövőről. Mindettől függetlenül azonban mindkét párt programját hitelessé teszi az, hogy amit 1994-ben ígértek, azt lényegében meg is valósították.