Hamarosan a gazdasági kabinet, majd a kormány elé kerül az a beszámoló, amely a honi telefóniában 1994 és 1998 között történteket részletezi. Eszerint a négy évvel ezelőtti választások után az új kormány már piaci viszonyokat örökölt e téren. Igaz, akkoriban kisebbségi tulajdont birtokolt a Matávban a Deutsche Telekom-Ameritech páros, és még csak sejteni lehetett, hogy milyen nagy viták lesznek a helyi koncessziós társaságok és a Matáv között az átadandó vagyon értékelése körül. A kabinetalakítás idején már működött a két GSM-szolgáltatás a 900 megahertzes frekvencián (korábban csak a 450-as sávban dolgozó Westel Kft. létezett). A szaktárca minisztere 1994 augusztusában pedig aláírta a koncessziós szerződést a két országos közcélú személyhívó társaság megalakítására, amely – a regionális szolgáltató Operátor Hungária mellett – a szóban forgó év őszén kezdte meg működését.
Négy évvel ezelőtt körülbelül 700 ezren vártak arra, hogy bekapcsolják őket a vezetékes távközlési hálózatba. Közülük sokan évek, sőt évtizedek óta álltak már sorba. Ezzel szemben 1997 végén már jóval 100 ezer alatt volt a várakozói listán szereplők száma, s ezen belül csupán egyharmados volt a fél évnél régebben regisztráltak aránya.
Száz lakosból mára 31-nek van vezetékes készüléke. (Az európai középmezőny 40-nél tart.) Az ígéretek szerint már tavaly kínálati piacnak kellett volna kialakulnia, ezt azonban a helyi koncessziósok kisebb lemaradása miatt nem sikerült teljesíteni. Az ideálisnak nevezhető állapotot a beszámoló 1998 közepére teszi, megemlítvén azt is, hogy a koncessziós szerződések feltételeit ellenőrző hatóság, a Hírközlési Főfelügyelet évről évre szankcionálta az alulteljesítőket. Így például 1995 végén 150, 1996 zárásakor pedig 110 millió forintnyi kötbér megfizetésére kötelezték a vezetékes szolgáltatókat. A kifogások elsősorban minőségiek voltak; a mennyiségi feladatokat különféle technikai (fix telepítésű, vezeték nélküli) megoldásokkal igyekeztek áthidalni a telefontársaságok.
A hazai vezetékes távközlés fejlesztése 1994 és 1998 között alapvetően digitális technológiával valósult meg. Mára 70 százalék fölé emelkedett a hálózat digitalizáltságának aránya, amellyel hazánk Nyugat-Európában is az élre tört. Ezen a bázison megnyílt a műszaki lehetősége annak, hogy a cégek kiegészítő és értéknövelő szolgáltatásokat nyújtsanak beszéd, adat és egyéb információ integrált kezelésére. Valamennyi szomszédos országgal nagy kapacitású optikai összeköttetés épült ki, ami lehetővé teszi, hogy országunk regionális távközlési centrummá válhasson a közeli jövőben. Mindezek – hangsúlyozza a beszámoló – az információs társadalom kialakításával kapcsolatos célok elérése szempontjából is lényegesek.
A mobil rádiótelefonok piacának három szereplője (a Westel Rádiótelefon Kft., a Westel 900 és a Pannon GSM) közötti verseny dinamikus fejlődést hozott, s így immár az ország területének több mint 90 százalékán lehet használni a maroktelefonokat.
Ami a két új, országos személyhívó koncessziós társaságot (EasyCall és Eurohívó) illeti, azok piaci szereplése nem mondható a mobilokéhoz hasonlóan sikeresnek. Ma a szolgáltatást igénybe vevők száma – az Operátor Hungáriát is beleértve – összesen mintegy 30 ezer. (Az Operátornak már korábban is 15-18 ezer előfizetője volt.) A személyhívók hazai elterjedésének megtorpanásában vélhetően a mobil távbeszélő szolgáltatások vártnál gyorsabb fejlődése is közrejátszott.
A domináns közcélú távközlési szolgáltató Matáv Rt. első, 1993-ban lezajlott privatizációs fordulóját 1995 végén újabb követte, amelynek során a külföldi befektetők többségi részesedést szereztek. Tavaly ősszel térségünkben elsőként (és eleddig egyetlenként) a New York-i börzére került a Matáv, amelynek papírjait ezt követően a budapesti értéktőzsdére is bevezették. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. tulajdonában mindössze 6,6 százalék maradt. A magyar érdekek megfelelő érvényre juttatását és az irányítási befolyást egy, a mindenkori hírközlési tárca vezetőjének tulajdonában lévő szavazatelsőbbségi részvény garantálja.
A helyi koncessziós társaságok finanszírozási problémái miatt a szaktárca 1994 és 1997 között több alkalommal is a koncessziós szerződésekben foglaltak módosítására kényszerült. Ezek elsősorban a 25 százalék plusz egy szavazatnyi magyar (természetes személyt érintő) tulajdoni hányad kikötésére, illetve e kitétel enyhítésére vonatkoztak.
Az elmúlt négy évben számos alkalommal módosították a távközlési piac egyes területeit és szereplőit érintő rendelkezéseket, szabályokat. Minden évben miniszteri rendeletet hoztak a hatósági áras körbe tartozó koncessziós távközlési szolgáltatások díjairól. A cégek közötti bevételmegosztást azonban az idei rendelettel sem sikerült költségalapúvá tenni, ami továbbra is fenntartotta – s a liberalizáció ellenére a jövőben is konzerválhatja – a Matáv monopóliumát a távközlési piacon.