Nyilvántartási, átutalási és elszámolási problémák miatt a taglétszám növekedése akár jelentősebb mértékben is megtorpanhat – figyelmeztetnek az alakuló magánnyugdíjpénztárak egy részénél. Ehhez már az is elegendő, ha a munkáltatók “megelégelik” az átlépő alkalmazottaik által rájuk rótt többletmunkát.
A beindulás nehézségeit a pénztárak – kiváltképp azok, amelyek már az önkéntes pénztári rendszer 1994-es beindulásánál is bábáskodtak – igyekeztek bekalkulálni. Többségük azonban beismeri, hogy ez nem sikerült teljes mértékben. Ennek legfőbb oka, hogy – a több éven át fontolgatott reform és a tavaly októbertől december végéig rendre csordogáló rendeletek dacára – a felkészülésre nem volt elegendő idő. Ez a szoftverek kidolgozásától a belépések feldolgozásán át az első, februári átutalásokig sok mindenben megmutatkozik. Mindebben többen a társadalombiztosítás mint ellenérdekelt szervezet kezét látják.
A pénztárak mindenesetre garmadával “ostromolják” az Állami Pénztárfelügyeletet állásfoglalásért esdeklő levelekkel, amelyeket a hatóság igyekszik is megválaszolni. Gecse Gábortól, a felügyelet jogi főosztályának vezetőjétől megtudtuk: egyebek közt az át- és visszalépés szabályai, a speciális tagdíjak (köztük a munkanélküliek, gyesen lévők, sorkatonai szolgálatukat töltők tagdíjának) folyósítása, illetve a befektetési regulák szerepelnek a tisztázásra váró területek között. A felügyelet mindemellett hajlandó például a szervezési és működési szabályzatot illetően tanácsokkal szolgálni, s egyéb iratokat is elővéleményezni. Igaz, eddig ebben nem mindig aratott sikert; pénztári közlés szerint akadt például olyan, amely a felügyelettel belépési szándéknyilatkozatát hagyatta jóvá, s nyomatta ki több tízezer példányban, mígnem kiderült, hogy az írás a felét sem tartalmazza a szükségesnek.
Ugyanakkor a felügyelet is “fenntartásokkal” viseltetik a pénztárak iránt. Túlzottnak tartja például azon javaslatának negatív fogadtatását, amely a töredéktagdíjakra vonatkozott. Tudvalévő, hogy taggá akkor válik az ügyfél, ha a belépési nyilatkozatát a pénztár úgymond záradékolja. Ezen időpontig a munkáltató a járadékot a tb-nek köteles fizetni, utána viszont már a pénztárnak is. A felügyelet – bekalkulálva a munkáltatók sokszor hektikus nyilvántartását – azt ajánlotta: a záradékolás utáni hónap elejétől változzon meg az, hogy hová is utal a munkaadó. Ez viszont nyomban ellenzésre talált; a pénztárak azt kifogásolták, hogy így a befektetési időszak mintegy 180 hónapjából kiesik néhány nap, s ez veszteséget okoz.
A felügyeletnek mindemellett a panaszos ügyek orvoslása is a feladata, egyelőre viszont magánpénztárakat illetően bejelentés csak ügynöki félretájékoztatásról érkezett. A főosztályvezetőnek azonban nincs kétsége afelől, hogy a közeljövő már járulékátutalással és -befektetéssel kapcsolatos kifogásokat is hoz. Mindenesetre a Pénztártanáccsal karöltve már csokorba foglaltak néhány elvet, melyből reményeik szerint a pénztárak etikai kódexe kerekedik majd ki. Az eredeti pénztártagság felhalmozási időszakában ugyanis Gecse Gábor szerint különösen fontos a pénztárak önkorlátozása.
Kérdések persze a majdani szolgáltatásokat illetően is tucatszám felmerülnek. Különösen sok problémát vetnek fel a biztosítók alapította pénztárak, melyek vélhetőleg majd az “anyacégtől” vásárolnak járadékszolgáltatást. Egyelőre nem tisztázott azonban, hogy milyen áron. Kérdés ugyanis, hogy a biztosító a pénztárban gyűjtött összeget – miután azt megkapta, s így az a garanciaalap fennhatósága alól is kikerült – egészében visszaosztja-e, illetve ha befekteti, abból mit juttat a nyugdíjasnak. (Ráadásul járadékot csak olyan biztosító szolgáltathat, amely egy ügyfélvédelmi alap tagja, ilyen pedig ugyebár még mindig nem jött létre.)
Az elkövetkező időszakban a jogszabályokon is akad még módosítani való – jósolják a pénztáraknál. Hibának vélik például, hogy ha egy magánnyugdíjpénztári tag rokkanttá válik (és így visszakerül a felosztó-kirovó rendszerbe), akkor hiába gyűjtögette a kötelező pénztárnál az előírásos jelenlegi 6 százalékon túl a további legfeljebb 4 százalékot, nyugdíjában ez nem érvényesül. Ennél apróbb probléma, hogy a törvény a garanciaalap átlagos vagyonát a tagpénztárak összesített eszközei értékének 0,3-1,5 százalékban szabja meg. Ez a vagyon a felső határt nyilván meg sem közelíti majd, hiszen az említett alap a pénztári befizetések 0,3-0,5 százalékát gyűjtheti (idén ez 0,4 százalék), s vagyonát csak állampapírokban kamatoztathatja.
Egy anomália mindenesetre már megszűnt. Az ÁB-Aegon magánpénztárának engedélyezésekor a felügyelet elutasította a járadékok alapok közti megosztásának sávos rendszerét, azaz azt, hogy bizonyos havi jövedelem felett a működési tartalékalapba az ügyfél járadékának kisebb százalékát utalják. Azóta a felügyelet visszamenőleg valamennyi magánpénztárnál – a tevékenységi engedélyt kapott öt pénztár közül a Hungária Biztosító és OTP intézményeinél – egységesítést írt elő, melyet ezek közgyűlése már megszavazott vagy a hetekben teszi.