Hosszas fenyegetőzések és diplomáciai erőfeszítések után a hét végén bizonyossá vált, hogy fegyveres konfliktus nélkül is megoldódhat a legújabb iraki válság. A háború rémképe miatt a devizapiaci szereplők többsége korábban az amerikai dollár vételére voksolt – részben mint menedékvalutára, részben pedig azért, mivel a fegyveres összecsapás következtében megugró hadikiadások jótékonyan hatnának az amerikai gazdaságra. A konfliktus békés megoldása láttán aztán heves dolláreladási láz söpört végig az Egyesült Államokon, aminek következtében 1,82-ről 1,79-ig zuhant hétfőn a zöldhasú márkaárfolyama. Elemzők szerint a befektetők túlfűtött reakcióját követően ismét 1,82-ig kúszhat ez a ráta.
Bár az ez idő tájt csúcsformában lévő amerikai gazdaságnak a tavalyinál kisebb mértékű növekedése prognosztizálható 1998-ban, a szakértők szerint a dollár további erősödése várható az év hátralévő időszakában is. A növekedés lassulása főként az elégtelen munkaerő-piaci kínálatra vezethető vissza, de a tengerentúli GDP bővülése még így is messze meghaladja majd Németország teljesítményét. A dollár erősödése mellett szól az is, hogy a német gazdaság kibontakozóban lévő növekedését ásná alá egy esetleges márka-kamatemelés, így a piaci szereplők nem is számítanak a Bundesbanktól efféle lépésre.
Az európai pénzügyi unió (EMU) megteremtésével, illetve a közös pénz, az euró 1999. januári bevezetésével megszűnik a tagországi valuták szerepe a devizapiacokon. (Az alapító tagokról és az egyes devizák euróhoz viszonyított árfolyamáról tavasszal döntenek.) A közös pénz irányadó kamata az elemzők szerint 4,0 és 4,5 százalék között lesz, ami hozzávetőleg 1 százalékponttal elmarad a dollár kamatától. Az euróval, illetve az EMU működőképességével szemben pedig továbbra is komoly fenntartásai vannak a piaci szereplők tetemes részének. Így a bizalmatlanság eloszlásáig feltételezhetően inkább a dollárt részesítik majd előnyben befektetési döntéseik meghozatalakor.
Nem kis csalódást keltett a befektetők körében a japán kormány legújabb reformcsomagja. Annak középpontjában ugyanis – a várakozásokkal ellentétben – nem a gazdaságot élénkítő adócsökkentés, hanem a kormányzati kiadások fokozása áll. Emellett a központi költekezés fókuszában sem a vállalati szférát serkentő beruházások szerepelnek, hanem például olyan elemek, mint az összeomlás szélén álló ingatlanpiac talpra állítása.
Ennek megfelelően a dollár árfolyama pénteken 126 jenről 128-ra emelkedett. A csalódottság tükröződött a tokiói tőzsdén is, ahol a részvények az elmúlt napok viszonylag stabil árfolyamai után több százalékot veszítettek értékükből. Az elkövetkező hetekben – a március végével záruló japán pénzügyi év miatt – elképzelhető, hogy a jen némiképp erősödik majd a devizapiacokon. A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy a könyveik kozmetikázásán fáradozó intézményeknél zárják a külföldi devizákban lévő nyitott pozíciókat, és a pénzt visszaváltják jenre. Az új pénzügyi évben viszont ismételten előtérbe kerül a japán gazdaság teljesítménye, márpedig az jóval szerényebb eredményekkel kecsegtetett, mint az amerikai.
A japán devizakódex liberalizációja nyomán a hazai befektetők eztán sokkal könnyebben jelenhetnek majd meg a külföldi értékpapírpiacokon. Az ily módon útra kelő tőke – a konverziók miatt – tovább gyengítheti a jent. Az elemzők szerint e valuta várható gyengélkedése független attól, hogy a hét végén, a gazdasági nagyhatalmak vezetőinek találkozásakor, ismételten a vezető devizák stabil árfolyamai mellett szálltak síkra a politikusok.
Az angol fontot – eleve magas kamata, illetve a további kamatemeléssel kapcsolatos várakozások tartóssága miatt – előszeretettel vásárolták eddig is a devizapiaci befektetők. A túlzott gazdasági növekedés féken tartása miatt mostanság is hasonló várakozások tartják izgalomban az érdekelteket. Elemzők szerint ugyan nem kizárt, hogy az angol jegybank az elkövetkező egy hónapban további 0,25 százalékponttal megemeli a font irányadó kamatait, további emelésre azonban már nem szabad számítani, azaz a font-kamatok tetőznek. Ez viszont azt vonja maga után, hogy a font csupán rövid távon erősödik a dollárhoz képest, ezt követően pedig a spekuláns befektetők fokozatosan hátat fordítanak majd a brit valutának.
A makrogazdasági elemzők – az angol és az amerikai gazdaság teljesítményét összehasonlítva – már régóta túlértékeltnek tartják a fontot a dollárhoz képest. Ugyancsak súlyos gondot okoz a szigetországi cégeknek, hogy az Európai Unió devizáihoz képest is jelentékenyen felértékelődött a font, kiszorítva ezzel őket ezekről a piacokról. Így fundamentálisan is alátámasztható, hogy a brit valuta az év hátralévő részében (a várt kamatemelés bekövetkezése esetén is) veszít értékéből a dollárhoz és a márkához képest (a korrekció akár 10 százalékos is lehet). A kamatemelés elmaradása pedig csak előrébb hozná a fontcsúszda kezdetét.
A brit fizetőeszköz mellett szól viszont az a tény, hogy az – az EMU-ból való kimaradás miatt – az egyetlen független és a háttérben erős gazdasággal rendelkező európai fizetőeszköz marad. Az euró körüli kezdeti bizonytalanság idejében ebből hasznot húzhatnak majd a fontra szavazók, de ez csak az év vége felé éreztetheti majd a hatását.