Ez év végéig a honi joganyag átvilágítása áll majd a március 31-én kezdődő Európai Uniós (EU) tárgyalások fókuszában. A bizottsági illetékesek megvizsgálják, hogy a hatályos magyar regulák mennyiben felelnek meg a 80 ezer oldalra rúgó közösségi jogszabálygyűjteménynek. Eközben várhatóan az EU belső reformja – így a közös mezőgazdasági politika (CAP), illetve a strukturális és kohéziós alapok allokációs rendszerének megváltoztatása – is előrehalad. Ezzel kapcsolatban – fejtette ki a Magyar Befektetési Bank konferenciáján Gottfried Péter – az az érdekünk, hogy ne álljon elő olyan helyzet, amely akadályozná a bővítést. A helyettes államtitkár várakozásai szerint egyébként sem a CAP, sem a közösségi költségvetés elosztási elve nem változik meg lényegesen. Ami az előbbit illeti, az uniós agrárfelvásárlási árak fokozatosan közelítenek majd a világpiaci szinthez. A fent említett alapokról pedig nyilván még az ezredforduló előtt megállapodnak a tagállamok, hiszen enélkül aligha lehetne elfogadni az unió 2000 és 2006 közötti büdzséjét.
A következő évtized elejére a magyar gazdaságnak több, az integrációs folyamat előrehaladtával járó kihívással kell szembenéznie, miközben a tagságból származó közvetlen előnyök csak a belépés után jelentkeznek. Mint az Agenda 2000 című dokumentumból kiderül, az ország a GDP 4 százalékát kitevő közvetlen támogatásra számíthat. Ez azonban nem azt jelenti, hogy hazánk automatikusan hozzájuthat ezekhez az összegekhez. A honi régiók – mutatott rá Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központja főigazgatója – csak akkor lesznek kedvezményezettek, ha megfelelő programokat tudnak a brüsszeli illetékesek elé terjeszteni. Ilyenek híján viszont azok a térségek is forrás nélkül maradhatnak, amelyek normatív alapon igényt tarthatnának a támogatásokra. Horváth Gyula szerint egyébként a régiók – amelyek kialakítása még a hazai területfejlesztési politika feladata – közvetlenül is érvényesíthetik érdekeiket az Európai Bizottságnál; tévhit tehát, hogy ehhez a nemzeti kormányok közvetítésére lenne szükségük.
A közösségi politikák és a magyar célok általában egybeesnek, bár a prioritások egyes esetekben eltérhetnek egymástól – húzta alá Gottfried Péter. Ezzel kapcsolatban Kádár Béla, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke kijelentette: Magyarországnak kifelé azt kell mutatnia, hogy alkalmas a teljes jogú tagságra, így hazánk érdeke a minél kevesebb derogáció. (Ez a kijelentés annál is inkább figyelemre méltó, mert ellenzéki körökben mostanában sokszor elhangzik: a kormányzat túl kevés halasztási igénnyel készül a tárgyalásokra.) A felkészülési stratégia néhány ponton változtatásra szorul. Továbbra is lényeges tényező a fenntartható gazdasági növekedés, a jogharmonizáció, a humán erőforrások fejlesztése és az integrációs folyamatról szóló tájékoztatás, ám az eddigieknél nagyobb súlyt kell kapnia a jogszabályok végrehajtásának. Hiába van ugyanis megfelelő paragrafus, azok kikényszerítése nem mindig hatékony. Gottfried Péter szerint ugyanakkor a magyar jogrend 2002-re teljes mértékben harmonizál majd az EU jogszabályaival.