Többek szerint idehaza elindult a másodlagos privatizáció. Része-e ennek a folyamatnak a Grabo-csoport befektetése a Rábába?
Ha arra utal, hogy a jövőben tulajdonrészt vásárolnánk a cégben, akkor azt kell mondjam: ma nincs ilyen szándékunk. Vezetőtársaimmal csupán arra gondoltunk, hogy ebbe a feltörekvő társaságba megéri befektetni egy kis pénzt.
Önről azt mondják, a végtelenségig megbízik mindenkiben. Mi végre akkor ez a bizalmatlanság, hogy beül az igazgatóságba? S ha a többi tagot két évre választották, akkor az Ön megbízatása miért csak egy esztendőre szól?
Egy percig sem állítom, hogy karitatív célból vállaltam e tisztet. Másfelől, tapasztalataim szerint egy év elegendő bármely gazdálkodó szervezet megismeréséhez. Ami a bizalom kérdését illeti, nincs okom fenntartásokra sem a Rába vezetését, sem piaci stratégiáját illetően. Egyszerűen arról van szó, hogy ha az ember befektet valahová, akkor illik odafigyelnie a pénzére.
Mint a valamikori uradalmi cseléd unokája, hogyan érzi magát tőzsdéző nagyvállalkozóként?
Köszönöm, remekül. Izgalmasnak tartom ezt a világot, amelyben ma élünk, élvezem amit csinálok. Szerencsésnek érzem magam, hogy abban az életkorban vagyok, amikor még aktívan részt vehetek a honi piacgazdaság kialakításában. Tudom azt is, hogy a fejlett világban ma létező gazdasági rend létrejötte után nem sok keresnivalóm lesz a piacon. Ha még legalább öt évig azt csinálhatom, amit most, meg leszek elégedve.
Miért csak ennyit ad magának, hiszen vezetőnek és tulajdonosnak egyaránt viszonylag fiatal lesz még fél évtized múltán is?
Öt év múlva már nem lehet Magyarországon visszacsinálni a piaci viszonyokat. Ha addig kihúzzuk, akkor körülbelül ötven év elteltével ez a gazdaság is eljuthat ugyanoda, ahol most a fejlettek tartanak. Egy afféle piacnak azonban már nem a magamfajta emberekre lesz szüksége.
A Graboplast, spontán privatizációval, az elsők között alakult át a kilencvenes évek elején. Akkorjában a külföldi tanácsadókat sztárolták a cégek átszervezésénél. Önök is nyugati tapasztalatokra építve végezték a munkát, de szinte teljesen egyedül. Miért?
Hamar megértettük, hogy a piacgazdasági viszonyokat nem elszenvedni, hanem megtanulni kell. Az akkori 18 hónapos átszervezési munka nem volt sétagalopp, de sok haszonnal és tanulsággal járt. Számomra élmény volt látni a változást az embereken, köztük saját magamon is. Mások lettünk.
Most egy tízfős tulajdonosi holdingszervezet irányítja az öt hazai és két külföldi cégből álló Grabo-csoportot. Miért volt szükség erre a felállásra?
Mint tudjuk, az idő pénz. És nekünk, vezetőknek igen kevés időnk volt korábban a piaci folyamatokhoz illeszkedő stratégia kidolgozására. Ezzel a szervezeti felépítéssel időt teremtettünk magunknak, az egyes cégvezetőknek pedig teljes önállóságot adtunk a munkájukban. Így mindenki jól járt.
Először megvették a Soproni Szőnyeggyárat, aztán a győri Uniontexet, majd a kesztölci tapétagyárat. Hamarosan termelni fog a romániai és a szlovéniai gyáruk is. Lassan mini magyar multikká válnak. Ez az új stratégia lényege?
Egyáltalán nem így gondolkodunk. Néhány évvel ezelőtt kezünkbe került egy tanulmány, amelyet az Európai Unió készíttetett a kontinens lakásviszonyairól, lakáskultúrájáról, különös tekintettel a közép- és kelet-európaiak addig általuk kevéssé ismert szokásaira. Nos, a térségben élők három kívánsága közül az első a szép lakás volt. Ebből következtettünk arra, hogy váltanunk kell. Tíz évvel ezelőtt 80 százalék volt a műbőrtermékek aránya – ma 16 százalék. Az új stratégiának megfelelően lakásbelsőhöz gyártunk alapelemeket. Emellett úgy láttuk, hogy a hazai másodlagos – és a volt szocialista országokban most zajló elsődleges – privatizáció lehetőségeinek kihasználásával pénzt, valamint gyártási és piaci hídfőállásokat is szerezhetünk.
Pénz és piac van, illetve lehet. Mi hiányzik még a további terjeszkedéshez?
A sikeres továbbéléshez menedzserekre van égetően szükségünk. A holdinggá alakulás óta, tehát harmadik éve rendszeresen tartunk továbbképző tanfolyamokat és tréningeket vezető beosztású dolgozóink számára; teljes árbevételünk másfél százalékát költjük évente erre.
Úgy tudom, az utánpótlásról is szeretne gondoskodni, hiszen a cég ösztöndíjjal támogat jó néhány diákot.
Nem utánpótlást nevelünk. Egyszerűen azt látom, hogy ami nekem megadatott az előző érában, hogy kiemelkedjem a szegénysorból, továbbtanuljak és boldoguljak az életben, az a mai diákok közül csak kevesek privilégiuma. Túlságosan zárttá kezd válni ez a társadalom. Ezért támogatjuk a kispénzű, de tehetséges tanulókat. Polgárként – legalább is én – így érzem jobban magam.
A győri születésű Jancsó Péter az idén lépett 48. életévébe. A Budapesti Műszaki Egyetemen 1975-ben gépészmérnöki, 1983-ban gazdaságmérnöki diplomát szerzett. Első munkahelye a Rábatext Textilgyár volt. 1979-ben a Graboplast Győri Pamutszövő és Műbőrgyár Vállalat gyárigazgatója, 1988-tól a Graboplast vezérigazgatója, az 1990-es részvénytársasággá alakulás óta elnök-vezérigazgatója, majd 1994-től egyik főrészvényese lett. A cég területén is lakik, az egykori Graab-villában. 1995-től tagja az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. felügyelőbizottságának. Tavaly a Győr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé választották.