Lesz-e a vállalkozói jövedelmét mellékkeresetnek tekintő polgárból főfoglalkozású vállalkozó? Lesz-e a tőkét nem mobilizáló és kockáztató, alkalmazott nélkül dolgozó önfoglalkoztatóból több embernek munkát adó mikro-, majd kisvállalkozás? Vastörvény-e, hogy a vállalkozások bejárják ezt a növekedési pályát?
Áttekintve a szféra összetételét, különböző csoportjait (Figyelő, 1997/51-52. szám) kiviláglik: a mellékfoglalkozásúak aránya több mint egyharmados (36 százalék), az alkalmazott nélküli főfoglalkozásúaké pedig 27 százalékos a szektoron belül. Emellett a 10 főnél kevesebbet (nagyrészt két-három embert) foglalkoztató mikrovállalkozások 34 százalékot, az ennél nagyobb kisvállalkozások viszont csupán 3 százalékot képviselnek. Vagyis igen sok az olyan, jogilag vállalkozásként nyilvántartott alakulat, amely valójában nem az. Van-e esély arra, hogy ezek is azzá váljanak?
A fejlődés kihívása
Jávor István részletesen elemezte azokat a szakaszokat, amelyek a vállalkozások növekedését kísérik, az indulás előtti helyzettől a szervezeti és politikai hálózatépítésig, s a vállalatbirodalmak létrejöttéig. Minden periódus – bár hasonló piaci viselkedés és szervezeti-vezetési problémák jellemzik – minőségileg más és más. A szakaszhatárokon mindig el kell dönteni, hogy a vállalkozó vállalja-e a növekedést, vagy inkább megakasztja azt, és tevékenységét alacsonyabb szinten állandósítja. A bővülés ugyanis nem csak a megbízható munkaerő, a szükséges tőkemennyiség, valamint az infrastruktúra tekintetében támaszt többletigényeket, hanem például a szakismereteket, a felmerülő kockázatokat, a szervezeti működés áttekinthetőségét, a vezetési szintek számát és a menedzseri munka megosztását illetően is. Egyáltalán nem nyilvánvaló tehát, hogy a vállalkozó a növekedés mellett dönt, új munkaerőt vesz fel, s tőkét fektet a cégébe. Sőt, Laky Teréz szerint egyenesen illúzió abban reménykedni, hogy a mikrovállalkozások tömegesen kis- és középvállalatokká fejlődnek, megoldva a munkanélküliség és a gazdasági növekedés problémáit. A különböző kategóriájú szereplők ugyanis másként születnek, más méretű piacon működnek, s eltérő törvényszerűségeknek alávetve növekednek. A mikrovállalkozásoknál nagyobbak létrehozásához tőke kell. A hazai kis- és középvállalatok zöme azonban nem új tőkebefektetés, hanem az állami és szövetkezeti szektor széthullásának eredménye. A létrejött újak többségét pedig minimális befektetéssel alapították, s tulajdonosaik többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak. Jellemzőjük az is, hogy tradicionális életviteli mintákat követnek: nem fejlesztésre, hanem megélhetésre, fogyasztásra és családi felhalmozásra törekszenek. Szintén alapvető sajátosságuk a háztartás és a vállalkozás egymásra épülése. Mindezek az önfoglalkoztatói, mikrovállalkozói státusz tömeges megváltoztatása – vagyis a növekedés – ellen szólnak.
A Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet tavaly ősszel reprezentatív, Budapesten és négy megyében felvett konjunktúra-vizsgálatot végzett, 2 ezer kis- és középvállalkozásra kiterjedően. Ennek alapján képet kaphatunk e kör fejlődési törekvéseiről.
Mint kitűnt, összességében a vállalkozások 14 százaléka tervez létszámbővítést, s 47 százaléka valamilyen jelentősnek minősített beruházást. E két mutató alapján három kategóriát különítettünk el. Növekvőnek azokat a vállalkozásokat neveztük, amelyek méretükhöz képest számottevő invesztíciót, s foglalkoztatásbővítést is terveztek (10,5 százalék). Az inkább növekvők kategóriájába azok kerültek, amelyek a fenti két kritériumból csak az egyiket tervezik (40,6 százalék), a nem növekvők közé pedig azok, amelyek egyikkel sem számolnak (48,9 százalék).
Az utóbbi – domináns – csoporttól persze hiba volna eleve megvonni a vállalkozói státuszt, köztük ugyanis nagy számban találhatunk olyanokat, amelyek munkaerő-piaci aktivitása jelentős. Laki Mihály mutatta ki, hogy a növekedésnek – a létszám és kapacitásbővítésen kívül – több útja is lehetséges, sőt bővülés nélkül sem ritka a korszerűsödés (a jövedelem visszaforgatása a tárgyi eszközök minőségi cseréjére). Többletmunkára vagy alvállalkozói, szakértői hálózatokra alapozva (esetleg profilbővítés, profilváltás révén) szintén lehet növekedni beruházás nélkül is. Vizsgálatunk kimutatta, hogy a vállalkozások több mint egynegyede rendszeresen foglalkoztat mellékfoglalkozású alkalmazottakat, családtagokat, és más vállalkozókat is. Ezek figyelembevételével 11 százalékuk más kategóriába kerül: önfoglalkoztatóból mikrocéggé, illetve utóbbiból kisvállalkozássá válik.
Pesszimista passzívok
A növekedéshez való viszonya alapján elkülönített három csoport markánsan eltérő módon ítélte meg a magyar gazdaság, illetve a saját elmúlt évi helyzetét, s idei kilátásait (lásd a táblázatot). Világosan kiderült, hogy a nem növekvők értékesítési lehetőségeinek, kapacitáskihasználtságának, várható árbevételének, fizetőképességének, a vállalkozásból bármilyen címen kivehető jövedelmének és hasonló mutatóknak az értékelése egyaránt negatív. Vagyis ezek a vállalkozások egyenesen zsugorodni látszanak, de legalábbis válságban lehetnek. A növekvők ezzel szemben prosperálnak: pontértékei minden kérdésben magasabbak, vagyis e kör tagjai optimistábbak, derűlátóbbak a másik két csoportnál. A növekvők két tényezőt értékeltek negatívan, tizenkettőt pozitívan; a nem növekvők négyet pozitívan, s tizet negatívan.
A növekvők és nem növekvők aránya ágazatonként, illetve létszám-kategóriánként is jelentős eltérést mutat. Előbbiek legnagyobb arányban a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, az ingatlanügyletek fedőnevű (a számítástechnikaiaktól a gazdasági szolgáltatásokig sok mindent tartalmazó) gyűjtőágazatban, valamint az építőiparban találhatók. A nem növekvők ellenben a szállításban, a vendéglátásban, az oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatások terén sűrűsödnek (lásd a grafikont).
A vállalkozások életkora és a növekedési aspirációk között csak egy vonatkozásban van érdemleges kapcsolat: az 1981 előtt alapítottak között a legkisebb a növekvők, s a legnagyobb a nem növekvők aránya. A növekvők első számú vezetője nagyobb arányban férfi, a nem növekvőké nő. Bár mindhárom csoportban a belföldi magánszemélyek tulajdona a domináns, a fejlesztésre törekvőknél a külföldi tulajdon viszonylag nagyobb. Ugyanígy, ezen “élcsoportban” magasabb a jogi személyiségű cégek aránya, s alacsonyabb az egyéni vállalkozásoké; a nem növekvőkben éppen fordítva.
A kisebb árbevételűektől a nagyobbak felé haladva emelkedik a növekvők, s csökken a nem növekvők részesedése. Ugyanez létszámnagyság szerint is elmondható: előbbiek az önfoglalkoztatóktól a közepesek felé haladva egyre nagyobb súllyal vannak jelen, ellentétben a nem növekvőkkel.
Kedvezőtlen közeg
A kisvállalkozói szektor különböző csoportjainak növekedéséről kirajzolódó kép kétségkívül sötét tónusú. Az önfoglalkoztatóknak mindössze 1, s a mikrovállalkozásoknak is csupán 10 százaléka növekvő, miközben 66, illetve 44 százaléka nem az. Ezek még akkor is kedvezőtlen arányok, ha figyelembe vesszük, hogy a kisvállalkozások fejlődésének, legalábbis a közelmúltig, nem kedvezett a gazdasági közeg: számuk egyre nőtt, miközben piacaik zsugorodtak. A kisvállalkozások ugyanis elsősorban a lakossági piacokon működnek; csak kisebb részük exportál, s a gazdasági munkamegosztásban, a beszállítói kapcsolatokban sem fajsúlyos a jelenlétük. A már megindult, makroszinten érzékelhető gazdasági növekedésnek sem azok a vivő ágazatai, ahol a kisvállalkozásokat nagyobb számban találjuk. A gazdaságpolitika is ez utóbbi tevékenységeket – főleg az exportra termelőket – preferálta, a nagyobb vállalkozások beruházásainak ösztönzése mellett.
Azt is látni kell, hogy az elmúlt néhány évben a támogatások inkább a nagyobb, az elvonások viszont inkább a kisebb vállalkozásoknál emelkedtek, vagyis utóbbiak folyó és fejlesztési forrásai szűkültek. Emellett e kör bankhiteleinek nagysága és részesedésük az összes kihelyezett vállalkozói hitelből ugyancsak csökkenő irányzatú.
Csak a jövő ad választ arra a kérdésre, hogy a kisvállalkozások mekkora aránya és mely csoportjai tudnak bekapcsolódni a kibontakozó fellendülésbe, illetve mekkora részük és mely szegmenseik marginalizálódnak. Márpedig a konjunktúra tartóssága is múlhat azon, hogy a kisvállalkozások is minél többen bekerüljenek e folyamatba.
(A szerző a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet kutatási osztályvezetője)