Szakkiállításokat a nyolcvanas évek elejétől kezdtek szervezni a fejlett gazdaságú országokban. Ezen rendezvények a vegyes tematikájúaknál jóval célirányosabbak, hatékonyabbak, s üzletileg is sikeresebb bemutatkozást tesznek lehetővé a résztvevők számára. A Hungexpo 1991-ben váltott lépést: ekkor kezdte erejét a Budapesti Vásárközpontra összpontosítani. Itt azóta négyszeresére nőtt a rendezvények száma – tavaly 24 kiállításon 6206 kiállító mutatkozott be. Ennél is többet mond, hogy a szakmai érdeklődők – jobbára döntéshozó vagy döntést befolyásoló üzletemberek – aránya emelkedik.
A kiállításszervezési verseny élesedését jelzik azok a változások, amelyeket a külső szemlélő kudarcnak ítélhet. Ilyen például, hogy az ötévente megrendezett Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás (OMÉK) – amely a témába vágó rendezvények egyik legrangosabbika – 1996-ban kikerült a vásárvárosból, s úgy tűnik végleg letelepedett Gödöllőn, az agráregyetem tőszomszédságában. Az OMÉK időpontja tavalyelőtt egybeesett a Naturexpóéval. Így az agrártárca élt az alkalommal, s – régi szándékának megfelelően – “kitelepítette” a kiállítást, mondván: a gödöllői helyszín amúgy is jóval alkalmasabb a közvetlen bemutatókra. A Hungexpo szakértői szerint azonban a kétévente tartott Foodapest és az Agro+Mashexpo növekvő sikere kárpótlást nyújt a veszteségért. Arra a kérdésre, hogy a regionális kiállítások számának növekedése okoz-e gondot a Hungexpónak, a cégnél elmondták: a konkurencia hatása kétségkívül érezhető, ám ezek a rendezvények jobbára általános jellegűek és jól behatárolható vonzáskörrel bírnak.
Az állami támogatások csökkenése miatt a kilencvenes évek elejétől egyre kevesebb magyar cég jutott ki a külföldi kiállításokra. Ám amelyek mégis áldoznak erre, azok a korábbinál jóval igényesebbek, s válogatásuk alapszempontja az: mennyibe kerül, s mit hoz a konyhára a részvétel. A Hungexpo a jelek szerint állta a sarat; évente továbbra is körülbelül 15 kiállításon szervezi a magyar bemutatkozásokat.