Sürgősséggel tárgyalja az Országgyűlés tavaszi ülésszaka a kockázati tőkebefektetésekről, a kockázati tőketársaságokról, valamint a kockázati alapokról szóló törvényjavaslatot. A leköszönő Horn-kormány, mondhatni, még az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy minél hamarabb fogadják el e tervezetet, s általa a kockázati tőke minél nagyobb szerepet játszhasson a vállalkozások fejlesztésében.
Az új törvénnyel a kormány ösztönözni szeretné a kockázati tőketársaságok és tőkealapok elterjedését, amelyhez – főleg az adórendszeren keresztül – különböző kedvezményeket társít. Így – többek között – a kockázati tőkéről szóló törvény majdani megléte is indokolja, hogy alighogy hatályba léptek az idei adótörvények, máris módosítani, illetve kiegészíteni szükséges azokat. S nemcsak az szja-ról és a társasági adóról, de a helyi adókról és az adózás rendjéről szóló jogszabály is változtatásra szorul.
Az szja-törvény módosítása révén a magánszemélyek ebbéli befektetéseit szeretnék serkenteni. Éppen ezért a kockázati tőkerészvényre és a kockázati tőkealapjegyre is ugyanaz a befektetési adóhitel vehető majd igénybe, mint más belföldi társaság részvényére, vagy befektetési alap befektetési jegyére. Ez annyit tesz, hogy a magánszemély összevont adóalapja után fizetendő adóját csökkentheti – az szja-törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén biztosított – befektetési adóhitellel, legfeljebb a befektetésállomány növekményének 30 százaléka erejéig. Ugyanakkor az említett állomány meghatározott csökkenésekor a korábban igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetni.
Mindez egyben azt is jelenti, hogy semmilyen pluszkedvezményben nem részesülnek azok a polgárok, akik a kétségtelenül nem kis rizikóval járó kockázati tőketársaságok részvényei mellett döntenek, s nem pedig valamely jól prosperáló, kiváló eredményeket elérő, stabil belföldi társaság biztonságos részvényeit választják. Így kérdéses, hogy a szóban forgó kedvezmény mennyire terel majd a kockázati tőkevállalkozások felé.
Szűkmarkú volt a kormány akkor is, amikor a tőkealapjegyek hozamának adózási feltételeit határozta meg. A tervezet szerint ilyen jegyeket a kockázati tőkealap bocsáthat ki, s utánuk a tulajdonost hozam illeti meg. Utóbbit – a módosuló szja-törvény szerint – 20 százalékos adó terheli: vagyis ugyanannyi, mintha valaki egy eredményes belföldi társaság osztalékát venné fel. Ezt az adót egyébként – a hozam kiutalásakor – a kifizetőnek kell megállapítani és levonni.
A kockázati vállalkozásokról szóló törvénytervezet miatt a hatályos társasági adótörvény is több ponton módosul. E téren a kormány – legalábbis ami a felkínált adókedvezményeket illeti – már jóval gálánsabbnak mutatkozott.
A kockázati tőkealap értékpapírnak minősülő tőkealapjegyek forgalomba hozatalával jön létre. Az ezen jegyek kibocsátásából származó vagyonnal csak részvénytársasági formában működő alapkezelők gazdálkodhatnak. Az alap tőkéjéből végzett befektetés üzletszerű, haszonszerzésre irányuló tevékenységnek minősül, ezért a kockázati tőkealap a társasági adó alanya lesz. Az ezen adót szabályozó törvény a tőkejegy hozamát is osztaléknak tekinti, így teremtvén meg a kockázati tőketársaság által fizetett osztalékkal azonos adózási feltételeket.
A kockázati tőkealapok és a kockázati tőketársaságok elterjedését a kabinet a társasági adórendszeren keresztül jutalmazza, méghozzá igencsak bőkezűen. Az ezen szervezetek kockázati tőkebefektetésnek minősülő részesedéseinek kivonásakor vagy elidegenítésekor elért árfolyamnyereség után ugyanis nem kell adót fizetni. Az efféle társaságok a működés első hat évében teljes adómentességet kapnak, a hetedik évtől pedig az adózás előtti eredményük csökkenthető a realizált árfolyamnyereséggel. A feltétel lényegében csak az, hogy a szervezet szerepeljen az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által vezetett kockázati tőkevállalkozások nyilvántartásában. Ugyanakkor a tervezet – részint bizonyára a visszaélések megakadályozása érdekében – úgy rendelkezik, hogy a jogszabályban meghatározott esetekben ezen kockázati tőketársaságok utólag kötelesek megfizetni a megelőző évek adóját is. Jelesül akkor, ha kockázati tőkebefektetéseik aránya az első hat év átlagában nem érik el a kockázati tőkéről szóló törvényben meghatározott mértéket, vagy a felügyelet visszavonja engedélyüket, illetve ha hat éven belül megszűnnek.
A kockázati tőkevállalkozások a helyi iparűzési adónak is alanyai lesznek, ám e tekintetben a kormány egyetlen évre sem javasol adómentességet. Már csak azért sem, mert azt nem a nyereség, hanem a nettó árbevétel függvényében kell fizetni. A helyi adókról szóló törvény kiegészül a kockázati tőketársaságok sajátosságainak megfelelő nettó árbevétel fogalmának meghatározásával. E tételbe beletartozik a befektetett pénzügyi eszköznek minősülő részvények, részesedések – kockázati tőkebefektetések – eladási árának és könyv szerinti értékének különbözetében keletkezett, a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg realizált árfolyamnyereség, továbbá az ilyen befektetések után kapott osztalék és részesedés együttes összege is.
A gazdasági társaságokról szóló törvény szerint a jövőben – először az 1999. évre – a kamatozó részvény (lásd külön írásunkat) utáni kamatot csak az adózott eredményből lehet fizetni. Ezzel összefüggésben módosításra szorul a jelenlegi szja-törvény és a társasági adótörvény is. A jövőben mindkettő osztaléknak minősíti az adózott eredményből fizetett kamatot, ami azt is jelenti, hogy a kamatozó részvény utáni kamat adója az osztalékadó mértékével egyezik meg. Az ez év végéig érvényes szabályok szerint ez még egyéb jövedelemnek minősül, mivel azt a társaság költségei terhére fizeti ki.