Milyen többletet adhat ez a díj Önnek?
Tőlem függetlenül, a kollektívának jutott eszébe az indulás lehetősége, ők nyújtották be a pályázatot. Vélhetően azt gondolták, hogy az én szakmai elismerésem egyben a cégnél az elmúlt években végzett munkát is minősíti majd. A díj mindazonáltal sokat jelent a számomra: úgy érzem, világéletemben menedzser voltam, ezt a képességemet tudom áruba bocsátani. Sporthasonlattal élve, olyan profi trénernek tartom magam, aki egy szakágazatban bármely egyesületnél betölthet vezető posztot. Ez a szakágazat esetemben a pénzügy, amely időközben kibővült a kereskedelemmel. Ezeken a területeken tudnám konvertálni a tudásomat, s ennek az “árunak” az értékét növeli e díj.
Információink szerint a címet odaítélő gréniumot is megosztotta személye, illetve az, hogy az év menedzsere egy, az állam által mind jobban monopolizált, biztonságos piacon tevékenykedő cég vezetője legyen.
A társaság szerencsejáték-piaci részesedése az idejövetelem óta a kezdeti 51 százalékról kétségtelenül kétharmadra nőtt, mégsem gondolom, hogy ne lennének vetélytársai. A legális piaci szereplőkön felül 30 százalékosra becsülöm a fekete-szerencsejátékok arányát.
A bírálók szerint a cég tulajdonosi jogait gyakorló Pénzügyminisztérium olyan törvénymódosítást vitt keresztül, amely megtisztította a számsorsjátékok és a sorsjegyek piacát, s így könnyű volt sikereket elérni.
A számsorsjátékokból kétségtelenül kivonult a legnagyobb konkurensünk, az AustriaLotto, a hivatkozott törvénymódosítás azonban a korábbi, velünk szembeni előnyét vette el, így csak helyreállt a versenyhelyzet. Ettől függetlenül, számomra nem volt kétséges, hogy e cég – a viszonylag kis sorozata és aránylag drága ára miatt – hosszú távon nem lehet jelentős konkurensünk. A sorsjegypiacon ugyan a módosítás nyomán valóban jóval kevesebb lett a szereplő. De 1995-ben hiába volt nagy a verseny, a forgalom mégsem érte el a 2 milliárd forintot, egy évre rá viszont egyedül az akkor beindított Telemázli-sorsjegyünk túlhaladta ezt. Én a szabad verseny híve vagyok a sorsjegy és a bukmékerfogadás piacán is. Azt viszont látni kell, hogy most rajtunk kívül nincs olyan tőke, amely egy sikeres, az állam és a fogadók számára biztonságot nyújtó, nagy sorozatú sorsjegyet piacra tudna hozni, az ahhoz szükséges marketinggel.
A társaságnak szinte ölébe pottyanhatott volna a lóversenyfogadás.
E terület rendbetétele kétségtelenül nagy fegyvertényt jelentene a számunkra, azonban ma ezt olyan kalandnak látjuk, amelyik veszélyeztethetné a jelenlegi profitszintünket.
Ennél is nagyobb falat lehetett volna Önnek a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöki tiszte. Erre egyenesen Csányi Sándor OTP-elnök javasolta “önmaga helyett”, mégsem pályázott, holott a cége sportfogadásainak sem jönne rosszul egy jobb magyar foci.
Imádom a labdarúgást, talán tudnék is tenni valamit az érdekében. A magyar foci azonban olyan mély válságban van, hogy csak egy olyan vezető tud rajta segíteni, aki teljes energiáját erre képes fordítani. Ilyen válságmenedzselést végeztem én is a Szerencsejáték Rt.-nél 1994 végén – néha még bent is aludtam. A két posztot viszont egyszerre nem tudnám megfelelően ellátni.
Aligha a sikerlistára kerül fel a kazah lottótender, amelyhez nagy reményeket fűztek, de kudarcba fulladt.
Ennél kínosabb eset nem történt velünk az elmúlt időszakban; egy évet dolgoztunk a semmiért. Megnyertük a tendert, aztán a szerződéskötés előtt kiderült, hogy akkora rizikót kellene vállalnunk, amelyet végül nem tehettünk meg. Ez és más FÁK-államokbeli tapasztalataink az ottani piaci lehetőségek átértékeléséhez vezettek. Ma már úgy látom, hogy játékszervezőként ezekben az országokban nincs esélyünk megtelepedni. A tudásunk exportjára most inkább nyugat felé látok lehetőséget. Talán furcsán hangzik, de több területen is Európa előtt járunk. Így például a telefonos fogadást a kontinensen elsőként csináltuk meg, s a most kifejlesztés alatt álló – az on-line gépeknél jóval olcsóbb semi on-line – gépeink is újdonság lehet. Ezek a technológiák talán exportképesnek bizonyulhatnak, bár kétségtelenül kisebb lehetőséget jelentenek a játékszervezésnél.
Egy jól menő állami vállalat vezetői széke egy esetleges kormányváltás nyomán könnyen ingataggá válhat. Nem fél, hogy ilyen okból elmozdítják valamikor?
Egyáltalában nem készülök erre. Ha mégis bekövetkeznék, azt a politikai kultúra gyengeségének tartanám. Eddig is megkerestek bankoktól és a legnagyobb külföldi cégektől, gond nélkül el tudnék menni holnap. De legalább öt évre látok még itt magamnak izgalmas feladatot.
Pongrácz Antal 1946-ban született. Pályáját – a budapesti közgazdasági egyetem 1969-es befejezése után – a Petrolkémiai Beruházási Vállalatnál kezdte, döntéselőkészítő, elemző közgazdászként. 1972-től 1975-ig az Apeh-jogelőd Bevételi Főigazgatóságnál dolgozott, ahol csoportvezetőségig vitte. 1976-tól a Pénzügyminisztériumban töltött be különböző vezető állásokat, majd tíz évvel később az újonnan létrehozott Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese lett. 1988-tól 1990-ig az OTP vezérigazgató-helyettese volt, majd az Európai Kereskedelmi Bankhoz igazolt vezérigazgatónak, ahol 1992-től az elnöki tisztet is ellátta. 1994-ben nevezték ki a Szerencsejáték Rt. vezérigazgatójává, ahol ma már ugyancsak ő az elnök is. Tagja az Intertotó Európai Szekció igazgatóságának, a Magyar Olimpiai Bizottságnak, 1997-től pedig a Postabank igazgatóságának is.