Úgy tűnik, manapság a bankok legjobb szándékaik ellenére is egyre több szolgáltatásukat kénytelenek idegen kifejezéssel hirdetni. Fokozottan igaz e tétel a magánügyfelekkel kapcsolatba kerülő hitelintézetekre. Míg azonban a retail banking kifejezéssel jobbára csak a lakossági üzletág szinonimájaként találkozhatunk, addig a tehetősebb réteget privát mivoltában megcélzó üzletágak meghatározása – noha történtek ez irányú kísérletek – jelenleg még megoldhatatlan feladat elé állítja a szakembereket. A legkisebb gond kétségtelenül az alappal, azaz a retail bankinggel van, mely a folyószámla-vezetést, az ahhoz kapcsolódó állandó átutalásokat, a bankkártyák kibocsátását, az ügyfelek rendszeres tájékoztatását éppúgy magában foglalja, mint a devizaszámla-vezetést és értékpapír-megbízások teljesítését, avagy a gombamód szaporodó telebanki szolgáltatásokat.
Az a bank, mely a felsorolt tevékenységeket nem képes kínálni, menthetetlenül versenyhátrányba kerül – hangsúlyozta a Figyelőnek Aczél Gábor, a Magyar Külkereskedelmi Bank (MKB) igazgatója. Mindazonáltal – tette hozzá Szép Péter, a Raiffeisen Unicbank munkatársa – a retail üzletágat a standardizált termékek, szolgáltatás, jelesül a közüzemi díjak átutalásának lehetővé tétele, devizaszámla-vezetés, fogyasztásihitel-nyújtás, standard időtávra szóló betétek mellett a nagy elérési lehetőség jellemzi.
Alkalmasint a kínált termékkört illetően a top retail banking nem igazán különbözik retail társától. Előbbi húzó termékeinek egyrészt az alapkártya-szolgáltatások – például az olyan speciális plasztiklapocskák, mint a Kereskedelmi és Hitelbank (K&H) úgynevezett co-branded kártyái -, a számlanyitási minimum- és bekerülési egyenlegek, másrészt a különböző befektetési lehetőségek kezelése számítanak. Az igazi eltérés a retail és a top retail szolgáltatások minőségében érhető tetten, vagyis abban, hogy a top ügyfelek igényeit a bankok rugalmasabban kezelik: e vonatkozásban már inkább beszélhetünk személyre szabott szolgáltatásról. Ez persze nem azt jelenti – jegyezte meg Szép Péter -, hogy az ügyfél igényeit mindig ugyanazon referens próbálja meg kielégíteni. Ennél lényesebb, hogy a különböző fiókokon keresztül is elérhető legyen a szolgáltatás.
A top retail-hez képest a private banking átfogóbb szolgáltatást nyújt egy szűkebb, vagyonosabb ügyfélkörnek. Így – a vagyonkezelés mellett – ide tartozik a Magyarországon még nem teljesen kifejlett globális eszköz-forrás menedzsment is. A private ügyféllel foglalkozó alkalmazott már joggal tekinthető olyan házibankárnak, akire valamennyi ügyes-bajos dolog elintézésében támaszkodhatunk.
Azt gondolhatnánk, a fogalmi tisztázások után már valamennyi bank könnyedén eldöntheti, milyen néven is hirdesse szolgáltatásait módosabb magánügyfeleinek. Ám a valóságban ez nem is olyan egyszerű. Erre bizonyíték, hogy ma még többen is private banking-et mondanak, miközben valójában top retail szolgáltatásaikhoz kívánnak kedvet csinálni. Teszik ezt egész egyszerűen azon oknál fogva, mert nem akarnak lemaradni a konkurenciától. Hasonló megfontolásból fordítanak bizonyos hitelintézetek nagyobb figyelmet arra, hogy társaikkal szemben úgymond kondíciós előnyökre tegyenek szert ahelyett, hogy a személyre szabott szolgáltatások minőségét próbálnák tökélyre fejleszteni. A dolog pikantériája, hogy private banking végezhető top retail nélkül is – jegyezte meg az MKB igazgatója. Amúgy a nemzetközi tapasztalatok is ebbe az irányba mutatnak. Így nincs abban semmi furcsa, hogy egy ügyfél nem azt a bankot választja privát dolgai elintézésére, amelynél már egy ideje vezeti folyószámláját. Ennek Aczél Gábor szerint például oka lehet, ha mondjuk egy olyan sokéves múltra visszatekintő vállalkozó, aki több “ipart” is visz, melyek révén jelentős vagyona halmozódott fel – s ráadásul nemzetközi kapcsolatrendszert is ápol -, már örököseire gondolva vagyona elhelyezéséről dönt.
De térjünk vissza a top retail banking-hez. Ahhoz, hogy valaki e körbe bekerülhessen, az adott banknál kezelt vagyonának el kell érnie egy bizonyos értéket (ez alacsonyabb, mint a private bankingnél meghatározott szint). E küszöböt persze a bankok többsége olyan szinten állapítja meg, hogy azáltal lehetőleg ne veszítsen el egyetlen addigi tehetősebb ügyfelet sem. Ugyanakkor a hitelintézetek kifejezetten törekednek arra, hogy egyes közéleti, politikai személyiségeket is soraikban tudjanak.
Az MKB elsőként, még jó tíz évvel ezelőtt vágott bele ezen üzletágba, minekutána rögzítették, hogy nem kívánnak az OTP Bankkal versenyezni, s a private banking területére sem merészkednek. A CIB Bank is top retail-lel nyitott, ám a jelek szerint az utóbbi időben úgymond lefelé próbálja meg szélesíteni ügyfélkörét. Imént említett társaihoz képest legkésőbb a Raiffeisen Unicbank kezdett minőségi magánügyfelekkel foglalkozni, e műfajnak egyből a private banking szeletét megcélozva. Ugyancsak e körre specializálta magát a Citibank – főként Citigold kártyájára alapozva -, valamint a Creditanstalt és a Hypo-Bank Hungária.
A lakossági tömegszolgáltatásokat nyújtó bankok – OTP Bank, Postabank, K&H, Takarékbank – vélhetően egy ideig nem törnek efféle babérokra. Úgy tűnik, a Budapest Bank – stratégiai tulajdonosa irányultságához idomulva – egyre inkább a szélesebb fogyasztói rétegek kiszolgálására specializálódik, míg ma még nem lehet pontosan látni, hogy az egykori Magyar Hitel Bank nyomdokain merre is indul el az év elejétől immár egységes ABN Amro (Magyar) Bank.