Csendes üzletelgetéssel telt a január a BÁT gabonaszekciójában. Ezt jelzi az is, hogy a tavalyi közel 2 milliárd forintos heti átlagforgalom az elmúlt hetekben 1 milliárd alá esett. A pezsgő üzletmenethez szokott piaci szereplők a csökkenő likviditást több okkal magyarázzák. Ezek egyike, hogy a tőzsde vezértermékének számító malmi búza piacán sajátos paradoxon mutatkozott. A minőségi problémák miatt a raktárakban szinte lehetetlen találni a tőzsdei szokványnak mindenben eleget tévő kenyérnekvalót, ugyanakkor erre az extra minőségű búzára – a BÁT-ot jellemző, tonnánkénti 27,5 ezer forintos árszinten – vevő sem akad. A malmok megelégszenek a gyengébb minőségű áruval, s az exportőrök is inkább a tőzsdei szokványnál némiképp silányabb, de alacsonyabb árfekvésű étkezési búzát keresik.
E sajátságos helyzet következtében a börzén igazából sem vevők, sem eladók nem jelennek meg. Az utóbbi tábor az előírtnál “kicsit” gyengébb minőségű, a fizikai piacon tonnánként 24-25 ezer forintra taksált búzát nem meri behozni a parkettra. Ennek elsősorban az a magyarázata, hogy a korábbi hónapokban a fizikai szállítást kérő vevők mindenben ragaszkodtak a tőzsde által előírt minőségi paraméterekhez. Ezeknek viszont az eladók több esetben nem tudtak megfelelni, így a rájuk terhelt kötbérek és fedezeti vásárlások miatt komoly veszteségeket kellett elszenvedniük.
Jó hír a termelőknek, hogy az azonnali piacon – a mélypontot jelentő, tonnánkénti 12-13 ezer forintos szint után – érzékelhetően stabilizálódtak a takarmánykukorica-árak. Kereskedők szerint az 500 ezer tonnás állami felvásárlás, a bőkezű közraktározási támogatás, valamint a vártnál gyorsabb ütemben haladó kivitel nem maradt hatástalan. Ma már a vevők az úgynevezett fob dunai kikötő paritáson 80 dollárt kínálnak a tengeri tonnájáért. Mint hírlik, a Dunántúl déli részén az exportőrök már felvásárolták a szabad árualapokat; komolyabb kínálat már csak a Dunántúl északi részén és az Alföldön lenne. Januártól a magyar kukoricára egyoldalúan kirótt 20 százalékos lengyel importvám miatt viszont az északi országba irányuló, havonta átlagosan 30 ezer tonnás kivitel szinte teljesen leállt. A hoppon maradt exportőrök egyelőre a már lekötött tételek kiszállításával foglalkoznak, amúgy a kivárás jellemzi a piacot. Ezen az új termésre nemrég kihirdetett, tonnánként 16,5 ezer forintos garantált ár sem változtatott lényegesen.
Az új termésű határidők esetében a BÁT-on szintén nagyfokú óvatosság jellemzi a szereplőket. Egy-két hetes távlatban a brókerek drasztikus ármozgással nem kalkulálnak: a határidős árak a többség megítélése szerint a helyükön vannak. A piac búzából egyelőre jó közepes termésre számít. Az egyetlen komolyabb jelentőségű hír, hogy az őszi búza vetésterülete az elmúlt évhez képest 5-10 százalékkal csökkent. A tavaly debütált eurobúza kontraktust egyelőre inkább csak méregetik az exportőrök: a termék likviditása még nem érte el azt a szintet, hogy komolyabb fedezeti üzleteket lehessen rá kötni.
A tavaly szinte már szolgaian érvényesülő Chicago-automatizmus az idén eddig nem működött olyan látványosan. A világpiacon irányadó amerikai gabonatőzsde rezdüléseire manapság sokkal kevésbé reagál a magyar börze, így a jövőben valószínűleg erőteljesebben hatnak majd a hazai hírek. Mostanság elsősorban az időjárás szolgálhat információval, de a kereskedőket már az a kérdés is foglalkoztatja, hogy a március végén lejáró búza- és kukoricaexport-engedélyek helyett a szaktárca ad-e ki újabbakat. A takarmánypiacon a kivitel leállása hosszabb távon ugyanis újra feszültségekhez vezethet.
A világpiacon egyébként januárban véget ért a tavaly október óta közel 20 százalékos esést hozó trend. Az exportőrök már megemésztették a távol-keleti országok csökkenő gabonaimportját, s a mostani árszintet, úgy tűnik, a jónak ígérkező argentin és kínai kukoricatermés sem tudja lejjebb szorítani. A búzaárak megszilárdulásához pedig elsősorban az amerikai mezőgazdasági tárca, az USDA január közepén nyilvánosságot látott jelentése járult hozzá. A minisztérium ugyanis az őszi búza vetésterületeit 1973 óta a második legalacsonyabbra becsülte.
A BÁT legizgalmasabb eseményét januárban egyébként a váratlanul megélénkült napraforgópiac adta. Egy brókercég titokzatos vásárlásai nyomán a napraforgójegyzések (a novemberi 53,5 ezer forintról indulva) három hét leforgása alatt több ezer forintot emelkedtek, pedig ekkor még a magyar piacon meghatározó szerepet betöltő Cereol Rt. ki sem jött az idei évre érvényes felvásárlási áraival. Az előzetesen tonnánként 45-46 ezer forintos felvásárlási árra számító spekulánsok, termelők – a mintegy 10 ezer forintos különbség láttán – élénk eladásokba kezdtek, aminek folytán a BÁT forgalmának egy jelentős részét a napraforgóüzletek jelentették. A Cereol a múlt héten végül közzétette felvásárlási árát. Ez alapján a cég a termelők telephelyén 49 ezer forintot fizetne az olajnapraforgó tonnájáért, amire még minőségtől függő felárat is hajlandó fizetni. A hír hatására a tőzsdén az eladói és a vevői oldal egyaránt visszavonult, az árak pedig a kialakult szinten stabilizálódtak. Ha a Cereol később – amint arra tavaly is volt példa – a gyenge termés okán emelne árain, akkor a vevőknek lehet igaza. Bőséges termés esetén viszont a tőzsdei áraknak is igazodniuk kell a 49 ezer forintos felvásárlási bázishoz. Az igazság pillanatára mindenesetre még várni kell, hiszen még el sem vetették az ősszel betakarítandó napraforgót, s az exportlehetőségekről sem lehet semmi érdemit tudni. A világpiacon egyelőre még nincs határidős napraforgóár, s a magyar kivitel fő konkurenseként jelentkező közép- és kelet-európai országok exportterveiről sem érkeztek hiteles beszámolók.