Mit jelent a legjobb helyi brókercégnek lenni, s mivel szolgáltak rá e kitüntető címre?
Ez a cím azt jelenti, hogy nem valamely nemzetközi befektetési bank helyi érdekeltsége, hanem egy, a helyi piacra szakosodott, helyi szakemberek által irányított brókercég vagyunk. Ez másrészről – az adott piac méreteiből következően – a fejlődés határait is megszabja. Ezt az induláskor is tudtuk, úgy véltük azonban: a kis hal is jó hal. Időközben azért sikerült másfél milliárd forintra növelni a cég saját tőkéjét, s a kezdeti hattal szemben ma harminc munkatárssal dolgozunk. A befektetési banki szolgáltatások teljes skáláját nyújtjuk ügyfeleinknek, akik között fontos szerepet játszanak a külföldi intézményi befektetők. A kitüntetést is az ő szavazataiknak köszönhetjük.
Mi az, amit Önök megadnak nekik, s amit másoktól kevésbé remélhetnek?
Egy helyi bróker, ha jól dolgozik, többet képes nyújtani egy nemzetközi cégnél. Más impulzusok érik, pontosabban érzékeli a piac hangulatát. Ugyanakkor hamar rájöttünk, hogy a nagy brókercégek erős elemzési tevékenységet folytatnak, s közvetlen kapcsolatot építenek ki ügyfeleikkel. Mi is ezt tettük. Mindez költséges és fáradságos időtöltés, ám nekünk viszonylag gyorsan eredményt hozott. Részben külföldi intézményi befektetői kapcsolatainknak köszönhettük azt is, hogy társszervezőként több nagy privatizációs részvénykibocsátásban részt vehettünk. Tevékenységünk “provinciális” jellegét pedig az elemzett cég vagy gazdasági ágazat nemzetközi összefüggésrendszerbe való helyezésével igyekszünk enyhíteni.
A pesti tőzsde – hasonlóan a világ jó néhány más értékpapírpiacához – kissé hektikus árfolyammozgást mutat az utóbbi időben. Ilyenkor mit tanácsolnak ügyfeleiknek?
Az értékpapírpiacoknak legalább két idődimenziójuk van. Mi alapvetően hosszabb távú tendenciákban gondolkodunk, s ügyfeleinket is elsősorban az ezekre érvényes információkkal látjuk el. A piac rövid távú mozgása valójában nem jelezhető előre: aki azt mondja, hogy tudja, mi történik holnap, az blöfföl. A részvénypiacokon pedig valójában még egy év is rövid távnak számít. Ezt jól illusztrálja, hogy például az ázsiai pénzügyi válságot gyakorlatilag senki sem jelezte előre.
Ön miként vélekedett a BÉT jövőjéről a tőzsde első, október végi összeomlásakor?
Azt gondoltam, hogy a távol-keleten súlyos gazdasági bajok vannak, amelyek rövid távon további áresést okozhatnak nálunk, ez azonban mit sem változtat a magyar gazdaság kedvező állapotán, s az itteni cégek jó teljesítményein. A New York-i és a budapesti tőzsde közötti közismerten erős korreláció hatásáról volt egyszerűen szó, s ennek következményeit ezekben a napokban is tapasztaljuk a BÉT-en.
Vagyis a visszaesés előtt nem tartotta túlértékeltnek a piacot.
Nem, s bíztam az árfolyamok újbóli felemelkedésében. Veszélyesnek tartottam viszont az eladósodott – és veszteségélménnyel még nem rendelkező – befektetők nagy számát a piacon, ami utóbb egy második, külső tényezőkkel nem indokolható árfolyamzuhanáshoz is vezetett.
Mire számít 1998-ban?
A rövid távú előrejelzés nem tartozik a profilunkba, alapvetően azonban változatlanul optimista vagyok. A világgazdaság globális tendenciája továbbra is a növekedés. Ezen belül Közép- és KeletEurópa az egyik leggyorsabb ütemű bővülést mutató régió. A BÉT mai vezető részvényeinek kibocsátói más-más iparágakban tevékenykednek, amelyek különböző árfolyam-kockázatokat jelentenek a befektetőknek. A távközlési cégek részvényeinek vétele például a nemzetközi tapasztalatok szerint jóval kisebb kockázattal jár, mint mondjuk a vegyiparban működőké. A tőzsdei cégek nyeresége ugyanakkor összességében várhatóan mintegy 30 százalékkal nő az idén. Emellett a makrogazdasági helyzet javulása – a mérséklődő infláció, a csökkenő kamatlábak és a forint leértékelődésének lassulása – tovább javítják a befektetők pozícióit. Éves szinten így – forintban kifejezve – 40 százalék körüli árfolyam-emelkedést tartok reálisnak.
Idén Magyarországon választásokat tartanak.
A választások, amennyiben a jelenlegi közvélemény-kutatási adatokból következőhöz hasonló eredménnyel végződnek, nem gyakorolnak majd különösebb hatást az értékpapírpiacra. A felmérések által jelzett erőviszonyokat a piac már elfogadta, az eddigi gazdaságpolitika stabilizációs eredményeit pedig pozitívan értékeli. Nem nagyon hiszem ugyan, hogy a meghatározó makrogazdasági trendeket bármilyen összetételű értelmes kormányzat jelentősen megváltoztathatná, ám a piac nem örülne különösebben azok kormányra kerülésének, akik – ha csak a retorika szintjén is – támadták a stabilizációt. Az egyes pártok szerepénél ugyanakkor fontosabb a politikai rendszer egészének működése, aminek ideális esetben egy erős ellenzék léte kellő rugalmasságot tud biztosítani. Az ázsiai pénzügyi válság egyik legfontosabb oka éppen az volt, hogy a hegemón helyzetű kormányzatok nem reagáltak időben a pénzügyi rendszer gondjaira. A késleltetett reakció pedig a tőkepiacok esetében mindig drasztikus következményekkel jár.