Szerte Európában minimálisra csökkent a szociális lakások építése; a keleti térségben a stagnáló gazdaság, a nyugatiban a maastrichti diktátum miatt hiányzik a karakterisztikus lakáspolitika – állapították meg a kontinens 19 országát összefogó Euroconstruct nevű szervezet legutóbbi konferenciáján. A fenntartás és korszerűsítés, valamint a műemléki értékek megóvásának növekvő igénye fokozatosan háttérbe szorította az új lakások építési piacát. Ennek ellenére a kilencvenes években a lakások száma Nyugat-Európában évente közel 2 millióval gyarapodott, ami évi
12,5 százalékos növekedésnek felel meg. Ezzel szemben Közép- és Kelet-Európában az új lakások piaca 1996-ban csupán 5,0-5,5 százalékkal bővült. Az Euroconstruct nyugat-európai tagjainál 1996-ban ezer főre 5,28 új lakás jutott; ugyanez az arány Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovákia átlagában mindössze 1,66 volt. Míg az építési tevékenységen belül a felújítás
és korszerűsítés aránya a kontinens nyugati részén meghaladja az 50 százalékot, addig hazánkban ez 36, a lengyeleknél 23, a cseheknél 15, a szlovákoknál pedig 17 százalék. E négy államban műszaki tervezői, kivitelezői túlkínálat van, a lakásépítés 60-70 százalékát mégis a feketepiac uralja. A privatizációban Magyarország áll az élen, a teljes lakásállomány 94 százalékának eladásával. A lengyeleknél 61, a szlovákoknál 55, a cseheknél 45 százalékos a magánosítási arány. Mind a négy országban megjelentek a lakástakarék-pénztárak. Szlovákiában 1992 óta két bankcsoport mintegy 800 ezer szerződést kötött. A cseheknél 1993-ban hat bank kezdte meg
a munkát, s szerződésállományuk immár 1,2 millióra rúg. Lengyelországban 1995 óta működik
a rendszer, öt bankcsoporttal, a szerződéskötési adatokról azonban nincsen információ. Nálunk három bankcsoport körülbelül 220 ezer szerződést kötött 1977 végéig az építeni szándékozókkal.