Leginkább azokat állítja választás elé az új, vegyes finanszírozású nyugdíjrendszer startja, akik már idén januárban munkaviszonyban állnak: ők szabadon dönthetnek arról, hogy maradnak-e a még évtizedekig működő “egydimenziós” szisztémában vagy átlépnek az újba. Mindezt nem is kell elkapkodniuk: a törvény rendelkezéseinek értelmében még két évük van arra, hogy döntésre jussanak. Mi több, ez idő alatt akár meg is gondolhatják magukat, azaz lehetőségük van a visszakozásra.
A választás szabadsága mindenkit megillet, mindazonáltal a jogalkotók és a szakértők megfontolásra intik azokat, akiknek az átlépés időpontjában már csak kevesebb mint 15 évük van hátra a nyugdíjig: ők ugyanis aligha tudnának annyi pénzt összegyűjteni tőkeszámlájukon, amennyi kompenzálná a majdani tb-nyugdíjnak a megoszló járulék miatt várható csökkenését. Nem marad választása viszont azoknak, akik 1998. június 30-a után lépnek munkába: rájuk kötelezően a kettős finanszírozású rendszer vár, azaz magánnyugdíjpénztárt kell választaniuk. Amennyiben ezt nem teszik meg, úgy a területileg illetékes nyugdíjpénztárhoz “sorozzák be” őket.
Az átlépők a nyugdíjjárulékuk egy bizonyos részét (a következő években rendre növekvő hányadát) egy általuk választott magánpénztárban kezelt tőkeszámlára utalják majd át: ez az összeg most a bruttó kereset 6 százaléka. Ez a következő két évben egy-egy százalékponttal, összesen 8 százalékra nő majd – ez a teljes nyugdíjjárulék valamivel több mint egynegyedének felel meg.
A kieső bevételek persze finanszírozási gondokat okozhatnak a nyugdíjbiztosítónál, ám kormányzati ígéret szerint a várható sok milliárd forintos hiányt központi költségvetési forrásokból fedezik majd.
A reform változásokat eszközölt a társadalombiztosítási (felosztó-kirovó elven működő) nyugdíjrendszer működésében. Ennek megfelelően a nyugdíjjkorhatár mindkét nem esetében fokozatosan 62 évre emelkedik. Az 1939-ben vagy az után született férfiak és az 1947-ben vagy az után született nők esetében a nyugdíjkorhatár immáron 62 év. Ezzel szemben az 1940. január 1-je előtt született nők nyugdíjkorhatára változatlanul az 55. év, azaz ők már 1995. január 1-je előtt jogot szereztek öregségi nyugdíjra, s ezt a törvény előírása szerint sem veszíthetik el. Az 1940-ben született nők az 56., az 1941-es és 1942-es korosztály az 57., az 1943-asok az 58., az 1944-ben születettek az 59. , az 1945-ösök, a 60., míg az 1946-ban születettek a 61. életévük betöltése után érik el a nyugdíjkorhatárt. Némiképpen egyszerűbb a férfiak esete. Náluk az 1938. január 1-je előtt születettek már elérték a nyugdíjkorhatárt (az ugyanis számukra a 60. életév), az 1938-as évfolyamhoz tartozóknak viszont már csak jövőre adatik meg ugyanez, hiszen számukra a 61. életévük betöltése a feltétel.