Főként az inflációs várakozások szempontjából lényeges, hogy a kormány, az MNB és a gazdaságkutató intézetek előrejelzései az utóbbi időben egyre közeledtek egymáshoz. Ezzel együtt, várhatóan egyik érdekeltnek sem sikerül eltrafálnia a végeredményt. A jegybankot legfeljebb az vigasztalhatja, hogy a gazdasági növekedés, a folyó fizetési és a külkereskedelmi mérleg, de még az infláció szempontjából is az MNB várakozásai közelítik meg a legjobban a valóságot.
A jegybank elsődleges célja immár évek óta az infláció csökkentése. A Szabadság téren azonban csak a megalapozott árindexmérséklést tartják elfogadhatónak. Mindez egyúttal azt is jelenti – hangsúlyozta Surányi György -, hogy az optimistábbak által már a jövő év végére prognosztizált egyszámjegyű pénzromlás sem a reálárfolyam felértékelődésével, sem széles körű indexálási technikákkal, sem a szükséges árkiigazítások elhalasztásával nem érhető el. Nem csoda, hogy a jegybank az infláció fokozatos, hosszú távú mérséklődésére voksol a jövő évi monetáris politikai irányelveiben (Figyelő, 1997/50. szám). E vélekedéssel kivételesen szinkronban van a Pénzügyminisztérium álláspontja is; a tárca vezetője, Medgyessy Péter legutóbb 11-12 százalékos pénzromlást jósolt 1998 végére.
Mindazonáltal az ez évi fogyasztói árindex nagyjából az MNB várakozásainak megfelelően alakult. Ez még akkor is tény, ha a tájékoztató másnapján kiderült: a novemberi infláció a vártnál magasabb, 1,2 százalékos értéke (amely az előző év tizenegyedik hónapjához képest 18,2 százalékos emelkedést takar) szinte lehetetlenné teszi a decemberi 17 százalékos mérték elérését. Ehhez ugyanis az e havi indexnek jóval 1 százalék alatt kellene maradnia, amire kevés az esély.
Surányi szerint a gazdaság és a termelékenység idei növekedése 1,5-2,0 százalékponttal nagyobb inflációcsökkenést is lehetővé tett volna. Ennek elmaradása főként azzal magyarázható, hogy a nominálbérek 4-5 százalékponttal meghaladják az Érdekegyeztető Tanácsban (ÉT) kialkudott 17 százalékos szintet. Az viszont a sors fintora, hogy a novemberi magasabb inflációt az árak – nevezetesen az energiáé és az élelmiszereké – okozták.
A fentiek fényében nem meglepő, hogy az elnök csak mérsékelt optimizmussal fogadta azokat a fejleményeket, amelyek szerint egyrészt a jövő évi béremelési lehetőségekről meglehetősen hamar sikerült az ÉT-ben megállapodni, másrészt a bérek ingadozási sávját is az elmúlt évinél szűkebbre – 13 és 16 százalék közöttire – szabták a felek. Ez utóbbi már csak azért is józan önmérsékletre utal, mert az elmúlt évek béremeléseinek átlaga meghaladta a 20 százalékot.