Egy közelmúltbeli jogszabály-módosításnak köszönhetően ugyan a nagyobb befektetési alapkezelő cégek hamarosan a nyugdíjpénztárak vagyonát is szárnyaik alá vonhatják, ám első számú ügyfeleik várhatóan továbbra is a magánbefektetők maradnak. Ezen alapok tőkéje mára mintegy 250 milliárd forintra nőtt; e tétel túlnyomó része úgynevezett nyíltvégű alapokban található. Utóbbiak – zártvégű társaiktól eltérően – határozatlan időre alakultak, s befektetési jegyeik a naponta közzétett nettó eszközértékükön folyamatosan készpénzre válthatók – a visszaváltási jutalék megfizetése mellett. Olykor számolni kell e jegyek megvásárlásakor fizetendő eladási jutalékkal is (ám több kezelő a saját alapcsaládján belüli tőke-átcsoportosításoknál jutalékkedvezményt nyújt). Ezek tehát a befektetők közvetlen költségei, melyeken kívül az alapkezelők további (a befektetés típusától függően néhány ezreléktől rendszerint legfeljebb egy százalékig terjedő) kezelési díjat számítanak fel az alap egészének saját tőkéjére, vagyis összesített nettó eszközértékére vetítve. E tőke után mindezen kívül még hozzávetőleg egy ezreléknyi díjat az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet kasszájába is be kell fizetni.
S hogy mit kapnak mindezért cserébe a befektetők? Az eddigi tapasztalatok szerint az átlagos piaci szintnél valamivel magasabb, s viszonylag nagy biztonsággal kalkulálható hozamokat. A befektetési alapokról szóló 1991. évi 63. számú törvény rendelkezéseinek köszönhetően gyakorlatilag kizárható, hogy egy efféle alap csődbe menjen; társasági adót nem kell fizetnie, a befektetés hozama pedig ugyancsak adómentes. A nagyobb kezelőknél emellett olyan szakértelem halmozódott fel, amely valószínűtlenné teszi, hogy alapjaik az átlagos piaci hozamszint alatt teljesítsenek. A legelterjedtebb, tőkéjüket hazai állampapírokba fektető alapok néhány évvel ezelőtt így akár 40 százalék feletti éves hozam elérésére is képesek voltak.
Ma már persze – az állampapír-hozamok kiegyenlítődése, s azok hosszabb távon jellemző folyamatos csökkenése közepette – nem érdemes csodákat várni. A gondosan kezelt portfoliók, és a legtöbb alap befektetési jegyei után igénybe vehető adóhitel azonban továbbra is vonzerőt jelent a magáninvesztorok szemében. (A tőkeszámlán elhelyezett értékapapír-befektetések utáni adóhitel kedvezménye 1996-tól a nyíltvégű alapok által kibocsátott jegyek tulajdonosait is megilleti. Ez azonban a gyakorlatilag banki folyószámlaként működő, bankkártya-használattal összekötött alapok – mint amilyen a 25 milliárd forintos tőkeértékű Budapest Számlafedezeti Befektetési Alap – befektetőire nem vonatkozik.)
Adóhitel a részvényalapok befektetőinek is jár, ám ezek vonzerejét inkább az alapkezelők szakértelmétől és komolyabb piaci lehetőségeitől elvárható nagyobb árfolyamnyereség és jobb költséghatékonyság adja. Erre viszont – és ezt nem árt tudni – nincsen garancia. Nagyon is elképzelhető ugyanis, hogy valamely alap kezelői rosszul prognosztizálják a várható tőzsdei árfolyam-alakulást, s ennek nyomán érzékeny veszteségeket kénytelenek elkönyvelni – miként történt ez az elmúlt hetek tőzsdei árfolyamesései idején. (Más kérdés, hogy a gyorsabb reagálási képességnek és a jobb lélekjelenlétnek köszönhetően ezek a veszteségek arányaikban többnyire még mindig jóval kisebbek annál, mint amit egy-egy magánbefektető szenvedhet el ilyenkor.) Az árfolyam-zuhanásoknak való kiszolgáltatottságot a részvényalapok határidős index-ügyletekkel is csökkenthetik, ám ezek használata némiképp megosztja a szakmai közvéleményt.
A Budapest Alapkezelő Rt. Budapest Növekedési Alapja olyan vegyes alap, amely – Forgó Ferenc ügyvezető igazgató tájékoztatása szerint – 40 százalékban tartalmaz index-ügyletekkel fedezett, és csupán 29 százalékban fedezetlen részvény-portfoliót. Az ügyvezető elismeri, hogy a határidős ügylettel fedezett rész gyakorlatilag kötvényjellegű befektetésként működik. Lőrincz Benedek, a CA Értékpapír Befektetési Alapkezelő Kft. ügyvezető igazgatója szerint egy kifejezetten részvényalapként meghirdetett instrumentum esetében a kockázatok eltérő jellege miatt némileg megtévesztő lehet a határidős index-ügyletek használata. Cégénél a CA Részvény Alap (Caral) esetében nem is alkalmazzák ezt a technikát: az alap szeptember végén 35-40 százaléknyi, határidős ügyletekkel nem fedezett részvény-portfoliót tartalmazott, míg a fennmaradó rész (az igazgató szavai szerint jobb híján) kizárólag állampapírokból állt. A “fedezetlenség” aztán a tőzsdei árzuhanások idején meg is tette a hatását: a Caral nettó eszközértéke csökkent. Az igazgató szerint azonban “valódi” részvény-befektetéseknél hosszabb távon érdemes gondolkodni.
Az Europool Befektetési Alapkezelő Rt. Hunnia Részvény Alapjában minimálisan 40 százaléknyi részvényhányad található, melynek egy részét ugyan időlegesen index-ügyletekkel fedezhetik, ám ez Fatér Gyula vezérigazgató szerint korántsem jellemző. Amúgy az Europool vezetője egyben a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) ügyvezető elnöki tisztét is betölti, mely szervezet a szakma érdekképviselete mellett ajánlásokat is megfogalmaz tagjainak. Ezek egyike éppen a befektetési alapok spekulációs – azaz nem fedezeti – jellegű határidős üzletkötéseit zárja ki.